Március hónap utolsó hetében a KEVI gimnázium 7. A osztálya Határtalanul pályázat (HAT-KP-1-2024_1-000094) keretében hat napot tölthetett el Erdélyben, ahol rengeteg izgalmas és érdekes programon keresztül ismerkedhetett meg az erdélyi magyarság kultúrájával, legendáival és persze gyönyörű természetföldrajzi adottságaival. Az utunk során velünk tartott osztályfőnökünk, Bartháné Szalai Ildikó, valamint Szabó Emese, Burka Lajosné és Németh Mihály kísérőtanárok is.
Kalandunk március 25-én kedden hajnalban kezdődött, s miután érzelmes búcsút vettünk a szülőktől, neki is kezdtük a hosszú utazásunknak. Első állomásunk Arad volt, és ott megkoszorúztuk a tizenhárom vértanú emlékhelyét, majd következőnek Dévára látogattunk el, ahol rengeteg fotó készülhetett a várból nyíló szépséges kilátásról. Ezután Vajdahunyadra mentünk, ahol megszemlélhettük a ,,várak királyát”, a Városligetben található Vajdahunyad várának eredeti változatát. Innen Gyulafehérvárra vezetett az utunk, ahol a Szent Mihály-székesegyházat csodáltuk meg. Miután koszorút tűztünk a Hunyadi-család síremlékére, tovább is álltunk Segesvárra, és egy bájos kis lépcsősoron felgyalogolva megtekinthettük a segesvári várból nyíló csodálatos panorámát. Az odafelé vezető utunk legutolsó kitérője Székelykeresztúron volt, ahol megnéztük Petőfi Sándor haldokló körtefájánál kialakított emlékhelyet is. Hosszas utazás után végül megérkeztünk a gyergyóújfalui szállásunkra, ahol vendéglátóink finom vacsorával vártak minket, ami jól esett a fárasztó nap után.
Szerda reggel korán keltünk, tudván, hogy ma is mozgalmas napnak nézünk elébe. Egy gyors reggeli után buszra szálltunk, és elindultunk Korondra. Útközben több helyen is megálltunk – átsétáltunk a zetelakai víztározón, házi lekvárokat és különböző szörpöket kóstoltunk, meglátogattuk a Mini Erdély Park-kiállítást és Orbán Balázs síremlékét – míg végül kora délutánra elértük az úti célunkat. Korondon egy idegenvezető vezetett minket körbe a faluban, az ő segítségével megismerkedhettünk a település kultúrájával, többek között a sajtkészítés alapjaival, a székelykapus építészet történelmével és persze a taplászkodás mesterségével is, amit az egész Kárpát-medencében, sőt az egész világon már csak Korondon űznek. Ezek után elmentünk még a helyi fazekasműhelybe is, ahol mindenki kipróbálhatta a korongozást, és az ott készült alkotásokat aztán haza is hozhattuk magunkkal.
Csütörtökön utunkat a gyergyóújfalui Elekes Venczel Általános Iskolában kezdtük, ahol a helybéli hetedikesekkel ismerkedhettünk meg. A fiúk közt lezajló baráti focimeccs után átadtuk egymásnak a kis ajándékcsomagokat, amiket még itt, az iskolában állítottunk össze, aztán tovább is álltunk. A következő megálló Parajd volt, itt a sóbányában tölthettünk el egy kis időt, ezután Szovátára mentünk, ahol egy idegenvezető társaságában először a gyönyörű régi villákat tekinthettük meg, majd utána körbesétáltuk a szovátai Medve-tavat. A vezetőnk elmondott egy csomó érdekességet a tó keletkezésével és vizének jótékony hatásaival kapcsolatban, és ugyan a tó környékén sétálva nem találkoztunk medvével, de a buszból láttunk egyed átszaladni az úttesten.
Pénteken a Súgó-barlangot látogattuk meg, ahol egy kis hegymászás után megtekinthettük a barlangban található kisebb-nagyobb cseppköveket, no és persze a szemfülesebbek láthatták a pici résekben meghúzódó aprócska denevéreket is. Ezután a Békás-szorost néztük meg, majd a Gyilkos-tó kialakulásával és legendájával ismerkedhettünk meg. Mielőtt visszaindultunk volna a szállásra, lehetőségünk nyílt arra is, hogy vegyünk magunknak finom, az itthoninál jóval nagyobb kürtőskalácsot a tó mellett álló egyik büfében.
Bár szombaton szinte egész nap esett az eső, ez még nem (teljesen) gátolt meg minket abban, hogy jól érezzük magunkat. A rossz idő ellenére körbesétáltuk a Szent Anna-tavat, és egy idegenvezetővel körbejártuk a tó közelében található Mohos Tőzeglápot. Elmentünk még a csíksomlyói Mária-kegyhelyhez, valamint tanárnőnk kedvenc építészének, Makovecz Imrének a Csíkszeredán épült kis templomát is megnéztük.
Vasárnap kora hajnalban keltünk, s miután búcsút vettünk a szállásadóinktól, megkezdtük utunkat hazafelé. Menet közben megálltunk Kolozsváron, megkoszorúztuk Hunyadi Mátyás szülőházát, majd megtekintettük híres királyunk Fadrusz János által alkotott lovas szobrát. A Királyhágón átkelve gyönyörködhettünk az elénk táruló a panorámában, és a határon történő átkelés előtt tettünk egy kis kitérőt Nagyszalontára, ahol megnéztük Arany János szobrát, ami a város főterén van kiállítva. Egy finom ebéd után most már tényleg semmi nem állított meg minket az utazásunkban, ezért egy utolsó nagy hajrá után kora estére már otthon is volt mindenki, tele élményekkel és emlékekkel.
Szerintem az osztálytársaim és a tanáraim nevében is egyaránt kijelenthetem, hogy ez a hat nap mindenkiben felejthetetlen emlékként fog megmaradni. Bár az időjárási tényezők többször is próbáltak nekünk betenni a hét során, azért a végére egészen jó kis kirándulást sikerült összehoznunk, és én őszintén kívánom, hogy lehessen még részünk hasonló élményben az elkövetkező évek során!
Írta: Ralovich Eszter (7.A), Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Technikum
Fotógaléria:
Chinese (Traditional)
English
German