„Csak 15 percet kérünk!” – hirdettük bátran, miközben titkon reméltük, hogy ez a negyedóra valami sokkal nagyobbat indít el. És elindított.
Május 28-án Izsák először csatlakozott a Kihívás Napjához, egy országos kezdeményezéshez, amely nem a győzelemről, nem a kalóriákról, de még csak nem is a stoppertől való rettegésről szólt, hanem rólunk. Egy közösségről, ami megmutatta, hogy egy kisváros is lehet hangos – mozgásban, lelkesedésben, és főként összetartásban.
Tornacipőt húzott a város.
A Művelődési Ház előtt este 6-kor egymás mellé sorakoztak gyerekek, szülők, nagyszülők, futók, biciklisek és azok is, akik már a gondolattól is elfáradtak, de mégis eljöttek. Mert együtt lenni jó. Mert mozogni jobb, és mert Lukács Norbi 15 perces, mindenkit átmozgató tornájára senki nem tud nemet mondani. Mert a futóink megint csak futócipőt húztak és bizonyítottak, hogy kortól, nemtől függetlenül a futás felszabadít.
Mert az igazi kihívást nem lehetett kihagyni: bokszedzés Oláh Palival, a profi boxolóval, ahol nem az számított, ki tud nagyobbat ütni, hanem az, ki merte kipróbálni magát egy teljesen új terepen.
És közben valami más is történt: beszélgettünk. Ismerősök köszöntek egymásra, szülők nevettek a gyerekeiken, egy ovis kislány elszántan próbálta utánozni Norbi mozdulatait, miközben a plüssmacija is tornázott vele.
Mozgásban az egész város.
Nemcsak este, de egész nap mozgott Izsák – ráadásul rekordidő alatt. Összesen 17.700 percnyi aktivitást végeztünk, ami nagyjából annyi, mint végignézni egy évadot a kedvenc sorozatodból – csak most izzadás és endorfin volt a mellékhatás, nem popcorn.
A város 30 különböző sporttevékenységet dokumentált.
Csatlakozott az önkormányzat, az óvoda, az iskola, a könyvtár, a gondozási központ, az idősek otthona, a Sárfehér Néptáncosok, Senior Örömtánc, Oláh Pali, a Fitness House, a jógások, a Beat Team, három munkahely sok-sok kollégája az Izsáki Házitészta, a Garabonciás sajtüzem és a Raklapos bolt!
A könyvtárban például súlyzók helyett lexikonokat emelgettek, és ott volt Ari, a négylábú könyvtári segítő is, aki nemcsak a gyerekek kedvence, de ezúttal edzőtárs is lett.
Az iskolás gyerekeket már reggel akadálypálya várta az iskolaudvaron, majd a nap folyamán zenés gimnasztikával, labdás ügyességi feladatokkal és fogójátékokkal mozgatták át magukat az óraközi szünetekben – olyan lelkesedéssel, hogy a pedagógusok szerint érdemes lenne „kihívás” nélkül is rendszeresen beiktatni hasonló programokat.
A településen a legfiatalabb résztvevő pár hónapos volt, és ugyan még nem tudott járni, de édesanyja karjában aktívan részt vett a guggolásos emelgetésben. Mondjuk ki: ez az igazi test-lélek edzés.
Izsák összlakossága 5785 lakos, ebből értünk el 1180 aktivitást – és egy közös célt!
A verseny tétje a „Legsportosabb település” cím, de valójában sokkal többet nyertünk: kapcsolatokat, élményeket, jó példákat. 321 aktivitást felnőttek végeztek, 859-et gyerekek – és ha számolni kezdünk, az jön ki, hogy Izsák lakosságának több mint ötöde részt vett valamilyen formában. Ez nemcsak statisztika. Ez üzenet. Egy városé, ami fontosnak tartja a mozgást, az egészséget – és egymást.
A szervező csapat, a „Hatos” (akik valójában heten voltak, de ne vesszünk el a részletekben): Klári, Sarolta, Éva, Ági, Erika, Mariann és Attila – nemcsak szerveztek, de ott voltak. Mozgattak, biztattak, nevettek, és ha kellett, fotóztak is, – hogy minden 15 perc számítson.
Mert számít.
Együtt mozogtunk. Együtt voltunk. Együtt mutattuk meg, hogy Izsák nem csak egy pont a térképen, hanem egy élő, lüktető közösség, ahol minden korosztály belefér, ahol nem kérdés, hogy két keréken, két lábon vagy akár kutyával jössz-e.
Ui: május 30-án egy gyors eredményhirdetés alapján Izsák 6. helyen végzett a legsportosabb település címen és sorsolás útján pedig első helyezett lett.
Fotógaléria:
