Soltvadkerten, az önkormányzat szervezésében a Nemzeti Összetartozás Napján, június 4-én megemlékező ünnepséget tartottak. Az eseményen emlékeztek vissza arra, amikor 1920. június 4-én 16 óra 30 perckor, a versailles-i kastélykert Nagy Trianon palotájában Benárd Ágoston népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ aláírta a magyar békeszerződést, amit sokszor nem alaptalanul békediktátumnak is nevezünk.
Az evangélikus templom előtti téren a megjelenteket az önkormányzat részéről Vincze Anett köszöntötte, aki kiemelte, hogy a trianoni békeszerződés súlyos és máig ható következményekkel jár hazánk számára. A határokon kívül rekedt magyarok számos esetben elnyomással, nyelvi és kulturális korlátozásokkal szembesültek. Kiemelte, hogy a nemzeti összetartozás kérdése így nem csupán földrajzi, hanem emberi, közösségi kérdéssé is vált. A Nemzeti Összetartozás Napja arról szól, hogy bár legyenek országhatárok, a határokon túl is egy nemzet vagyunk.
A megemlékezés alkalmával Temerini Ferenc polgármester beszédében elmondta, hogy a békediktátummal elvették hazánk területeinek kétharmadát, az ipar 38 százalékát, a nemzeti jövedelem 67 százalékát, a vasúti hálózat az eredeti 37,4 százalékára apadt. A magyar családokat szétszabdalták és az ország lélekszámában történt radikális változást tetézte, hogy az elcsatolt 10 millió 600 ezerből 3 millió 200 ezer fő – új fennhatóság alá kerültek, amelynek több, mint 30%-a magyar volt.
„Úgy tűnik a mai napig nem értik odaát a fejlett nyugaton, hogy milyen tragédia volt ez a magyarság számára. Nem értik miért vagyunk velük bizalmatlanok? Miért igyekszünk minden irányba egyenlő távolságot tartani? Miért ragaszkodunk a viszonylagos nemzeti önállóságunkhoz? Legszívesebben kukoricára térdepeltetnének bennünket, mert van képünk újra és újra bizalmat szavazni egy olyan politikai vezetésnek, amelynek Magyarország, a magyar nép az első. Azzal vádolnak bennünket, hogy az agresszor szekerét toljuk, pedig csak nem akarunk megfagyni a jövő télen és szeretnénk elkerülni azt, hogy a gazdaságunk összeomoljon még az idén nyáron. Nincs más választásunk, mint összezárni, összefogni és továbbra is következetesen, határozottan képviselni a magyar nemzet érdekeit az Európai Union belül” – mondta Temerini Ferenc.
A megemlékezés igei üzenetét Homoki Pál evangélikus esperes osztotta meg a jelenlévőkkel. A nemzeti megemlékezéshez lelki útravalót adva mondta el, hogy a mennyei Atya előtt mindenki egy és egyenlő. Az 1920-es események okaként a széthúzást, a káoszt nevezte meg. Úgy fogalmazott, hogy amikor az ördög el akar valamit rontani, akkor káoszt teremt, míg vele szemben az Isten a rendet képviseli. Megemlítette, hogy sajnos a magyar történelemben sok példát lehet mondani, amikor a káosz jelen van.
„Így voltunk a trianoni békediktátum pillanatában is, amikor az első világháborúban kivéreztetett nemzet gyakorlatilag odakerült a tárgyalóasztalhoz és az a politikai káosz, az a széthúzás, ami akkor volt ebben a hazában, lehetetlenné tette az önvédelmet. Mi a széthúzás miatt nem tudtuk megvédeni magunkat, mert magyar a magyarnak farkasa volt. A legnagyobb tanulsága ezért Trianonnak, hogy mindig, minden helyzetben ezen országon belül, saját belső nemzeti létünk az, amit rendbe kell tennünk. Egységet kell teremtenünk azzal, hogy megfogalmazunk egy alapvető nemzeti minimumot. Teljesen mindegy, hogy ki van kormányon, milyen irányt, pártot képvisel, évszázadokra menően előre gondolkodva döntjük el azt a nemzeten belül, hogy nem ellenségként tekintünk egymásra, hanem a legrosszabb esetben is ellenfélként. Van olyan, aki másként gondolkodik mint én, de meg kell tudnom vele egyezni egy legalább alap szinten lévő nemzeti minimumban. Nem engedhetjük meg még egyszer, hogy ilyen szintű széthúzás legyen ebben az országban és a nemzetben, mert láthatjuk újra és újra, hogy ennek katasztrófa a vége. Nem vagyunk nagyhatalom, nem vagyunk már 10 millióan sem, de tartomány sem vagyunk. A lehetőségeink arról szólnak, hogy a fennmaradáson dolgozzunk. Nem arról van szó, hogy nekünk bármilyen hatalommá kellene válnunk, nekünk a létezésünk van már sokszor veszélyben és így a célunk az életben maradás lehet” – mondta Homoki Pál.
Az esemény során „Trianon 105 éve” címmel Légrády Andor helytörténész tartott visszatekintő előadást, aki a történelmi háttér bemutatásán keresztül segített elmélyíteni a Nemzeti Összetartozás Napjának jelentőségét.
Az elhangzottakat követően a Trianon Emlékműnél: Soltvadkert Város Önkormányzata nevében Temerini Ferenc polgármester és Kárász András alpolgármester koszorúzott, a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI részéről Bartek Petra és Weppert Ábel helyezték el az emlékezés mécseseit, az emlékezés virágait Homoki Pál evangélikus esperes, Soltvadkert város képviselői és az eseményen megjelentek helyezték el.
A megemlékezés zárásaként a Cantare Gyermekkar és a Kicsinyek Kórusa, adta elő Darányiné Haris Gabriella vezetésével Gyulai István: Örökségünk című dalát.
Fotógaléria:
