Sokan azt gondolják, hogy a kutyák egyszerű lények, akiknek mindössze egy meleg hely és egy tál étel kell, de a történet ennél sokkal többről szól. A kutyák nem csupán testek, hanem érző lelkek, akik az otthon fogalmát másképp élik meg. A szeretet, a törődés és az összetartozás érzése mindennél többet jelent számunkra. Drazsé története azért szomorú, mert már megtapasztalta a hűséget, a biztonságot és a szeretetet, de elvesztette.
Drazsénak hívnak. Ezt a nevet még azoktól kaptam, akikkel hosszú éveken át osztoztam az életemen – a családomtól. Boldog, gondtalan kutyalét volt az enyém: simogatás, nevetés, gyermekzsivaj… egy otthon melege. Aztán egyik napról a másikra minden megváltozott. Családi okokra hivatkozva elhoztak ide, és itt hagytak. Nem értettem. Nem értem azóta sem…
A menhelyen jó kezekben vagyok – a gondozóim szeretettel bánnak velem, a hasonló sorsú kutyatársaim befogadtak, és az etetőtálam sem marad üresen. Mégis… a lelkem egy darabja ott maradt, abban a régi otthonban. A szívem sokszor visszahúz, és csendes szomorúság ül meg bennem, amelyet nem lehet egyik napról a másikra elűzni.
Szelíd vagyok, szeretem a simogatást, a gyerekek közelsége megnyugtat – de most bezárkóztam egy kicsit. Megtört bennem valami. Nem haragszom senkire, csak időre van szükségem, hogy újra fel merjek nézni, hogy újra bízhassak. Cserébe éber társat kapsz bennem – még az egerek sem bújhatnak el előlem.
Én egy fiatal, öt éves, drótszőrű tacskókeverék kisfiú vagyok, ivartalanítva. Olyan gazdit keresek – keresünk –, aki nem csak testben, de lélekben is társul szegődik mellém. Aki érti, mit jelent elveszíteni, és tudja, hogyan kell gyengéden gyógyítani egy megtört kutyaszívet.
Drazsé chippezve, oltva, örökbefogadási szerződéssel fogadható örökbe.
Megóvlak Állatbarát Alapítvány, tel: 06-70/341-7366 (esti órákban hívható).
Forrás és képek: Megóvlak Állatbarát Alapítvány
