Az idei tanévkezdés ugyanúgy, mint az ez előtti tanévek tele vannak mindenféle nehézséggel és kihívással, de mégis úgy érezzük mintha a mindennapi biztonságunk teljesen felborult volna. Hallunk híreket a szomszédban zajló háborúról az energiaválságról és elszabadult árakról, inflációról. Az árak elszabadulása hatással van az oktatási intézmények működésére is, de a családjainkra és a pedagógusokra is egyaránt. Ilyen nehézségek között kell elkezdenünk a 2025-2026 tanévet.
Gondolatok Jánosi Ferenctől – teológus lelkész, addiktológiai konzultáns – az MPE Ifjúság és Családépítő Szolgálat misszióvezetőjétől.
Milyen jó az, hogy a Bibliát olvasó keresztény ember nem csak a ma hallott hírekre és körülményekre tud támaszkodni, hanem a Biblia korában élt emberek tapasztalatára és hitére is. Az általuk átélt Isten élmények segíthetnek nekünk. Isten Igéje gyakran hangsúlyozza, hogy ezek pedig a mi hitünkért vagy a mi tanulságunkra írattak meg, hogy addig is el ne csüggedjünk, amíg örököljük az Isten ígéreteit.
Ebben, a tanévre hangoló cikkemben az olvasót szeretném megszólítani, mégpedig azokat akikre, a legnagyobb hatással van a tanévkezdés. Így szeretnék néhány gondolatot megosztani az iskolájukat kezdő, és folytató tanulókkal, valamint az iskolába gyermekeit kibocsátó szülőkkel, és az oktatásban résztvevő pedagógusokkal.
Egy kis történet a diákoknak
Kezdjük a diákokkal: egy bibliai történet egyik szereplőjét kérném, meséljen nekünk egyik tanévkezdéséről. Barátunk beszámolója: „különleges körülmények közé kerültem igazi kihívásokkal teli tanévet kezdtem, egy idegen országban kellett tanulnom. Nem azért mert külföldön akartam tanulni, hanem mert egy idegen hatalom elszakított az otthonomtól”. A teljesen megváltozott körülményekről az egyik barátunk fog nektek mesélni, ő Dániel. „Jeruzsálemből elkerültem, és bekerültem egy idegen országban lévő bentlakásos iskolába. Távol a szüleimtől, rokonaimtól és távol a szülővárosomtól, sőt a jeruzsálemi templomtól is. A legrosszabb még ezután következett a bentlakásos iskola egyik vezetője Aspenáz volt, aki az új diákok között szemlét tartva, megváltoztatta neveinket. Így engem, aki Dániel voltam Baltazárnak, Hannáját Sidráknak, Misáélt Misáknak, és Azarját pedig Abednegónak nevezte el, mert a nevünkben ott hordoztuk az identitásunkat, hogy mi az Igazi élő Istenhez tartozunk.” Ebben a helyzetben sokan mondhatnánk, hogy ezeken a szegény diákokon senki sem tud segíteni szüleiktől, gyülekezetüktől távol kerültek. Csak egy dologgal nem számolt senki, hogy amit gyermekkorban megtanultunk az Istenről, azt senki nem veheti el tőlünk.
Az átnevelő táborban még azzal sem számoltak, hogy a földrajzi távolság nem probléma a mindenhol jelenlévő Istennek. Isten nem csak Júdea határán belül Isten, hanem a távoli Babiloniában is ugyanaz.
Dánielt, ha megkérdeznénk, mit tanácsolna nektek kedves diákok, akkor a következőket mondhatná: „Ha már ott kellett lennem egy idegen országban és tanulnom kellett mindenféle dolgot például a káldeusok írását, a Babilonban ismert matematika és geometria alapjait, csillagászatot, irodalmat és állampolgári ismereteket, logisztikai ismereteket, mezőgazdasági ismereteket, építészetet, művészetet, jogot és sorolhatnám mennyi tantárgyat tanultam, akkor én úgy döntöttem, hogy a képességeim szerint a legjobb tudásom szerint szeretnék tanulni, így az osztály első tanulói között kellett lennem. Eldöntöttem, hogy nem Askenáznak és a tanároknak fogok tanulni, hanem az Istennek, az Örökkévalónak, aki teremtette az eget és földet és mindent, ami azon van. Tanulmányaimhoz mindig kértem Isten segítségét és áldását, hogy adjon kedvet, és kitartást, amikor sok olyan dolgot kellett tanulnom, amit nem értettem vagy nem tudtam mikor lesz erre szükségem. Isten a hűséget megáldja. Tanulmányaim között megtapasztaltam, hogy Isten ad bölcsességet és még a titkokat, elrejtett dolgokat is kinyilatkoztatja. Négy király szolgálatában álltam tanácsadóként, a legnehezebb helyzetekben is hűséges maradtam Istenhez. Amikor én voltam életveszélyben akkor pedig Ő tett bizonyságot az Ő hűségéről még az oroszlánok között is velem volt, amikor egy összeesküvés miatt meg akartak öletni engem. Még egy tanácsom lenne számotokra kedves diákok, mint tudjátok voltak olyan barátaim, akikkel rendszeresen találkoztam, hogy erősítsük egymást a tanulmányaink között is. Eldöntöttük, hogy nem hagyjuk egymást egyedül és mindig emlékeztetni fogjuk egymást Istenünk hűségére és hatalmára. Ők is sok nehézségen mentek át, kemencébe is dobták őket, de még azt is túlélték. Ha őszintén végig gondoljátok, ehhez képest, amit ti most átéltek az iskolákban csak kevésbé veszélyes, mint amin nekünk kellett átmenni akkor. De bátorítalak titeket, fogjatok össze az iskolában, a kollégiumban, olyan keresztény barátokkal és tanárokkal, akikkel együtt tudtok imádkozni és Istenről tanulni, beszélgetni. Így egymást bátorítva erőt kapni a nehézségek leküzdéséhez és a tanuláshoz. Mi eldöntöttük, hogy nem fertőztetjük meg magunkat a király ételével, hanem ragaszkodni fogunk az Istenünk által adott tanításhoz, életvitelhez és értékrendhez. Tartsatok ki ti is a Bibliai értékrend mellett akkor is, ha már más szelek fújnak, vagy ha ma már ez cikinek is tűnik pl. tisztelni az életet, a házasságot, betartva a tíz parancsolatot és a jézusi etikát.”
Néhány tanács a szülőknek
Kedves Szülők, (akik most gyermekeiteket iskolákba engeditek), most hozzátok szeretnék néhány gondolattal szólni. Gyermekeink az iskolába és az életbe magukkal viszik az otthon tanult ismereteket, gondolkodásmódot és viselkedést. Salamon erről azt mondja: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, ha megvénül, akkor sem feledkezik el arról.” Amit szüleink tanítanak nekünk arra emlékezni fogunk beépül a személyiségünkbe és jellemünket formálja. Salamon azt mondja fiának: „Hallgass fiam apád intésére és ne hanyagold el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez fejeden és ékszer a nyakadon.”
Példabeszédek 1:8
Később, ugyanúgy Salamon mondja: „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik. A becsületeseknek jutalmat tartogat, pajzsot a feddhetetlenül élőknek. Vigyáz a törvény ösvényeire, és híveinek útját megőrzi. Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út. Bölcsesség költözik szívedbe, és az ismeret gyönyörködteti lelked. Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől; azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket, és sötét utakon járnak.”
Példabeszédek 2:6-13
Az Isten, az örökkévaló ad bölcsességet, Isten szájából ismeret és értelem származik és jutalmat tartogat. A tanulás egy hosszan megtérülő befektetés, ami nem könnyű, de jó jutalma lesz. Szülőként ezt erősítsük gyermekeinkben! Fiam és lányom megértem, hogy most nehéz ezt megtanulnod, de előbb vagy utóbb hasznát veszed, jutalmat fogsz kapni Istentől és tanáraidtól is, azért mert tanulsz. Természetesen jó az, ha mi szülőként is jutalmazzuk gyermekeink erőfeszítéseit befektetett munkáját, de hívjuk fel gyermekeink figyelmét: Isten is örül annak, ha tanulsz. Az ismeret gyönyörködteti lelked, bárcsak minél több gyermek és tanuló átélné ezt, hogy a megtanult ismeret gyönyörködteti a lelkét. Ez lenne az igazán nagy kincs, amikor nem kényszerből, hanem örömből és örömmel tudunk tanulni. Az Isten igéje még egy dologra bátorít bennünket szülőket, hogy erősítsük gyermekeinkben azt, hogy a ma megtanult dolog a jövőben segítségünkre lesz. Majd megérted mi az igazság és a törvény a becsületesség és az igazán jó út. Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz téged. Megment a helytelen úttól, és az álnokul beszélő embertől és azoktól, akik elhagyják az egyenes utat és sötét utakon járnak. Kedves Szülők, bátorítsuk gyermekeinket, hogy nem a fióknak tanulnak, hanem az életre készülnek. Megfontolás őrködik feletted, értelem oltalmaz és megment a helytelen döntésektől. Ezek már kőkemény élethelyzetek, amelyek a megtanult dolgok alkalmazásáról szólnak. Itt már akár élet halál kérdéseiről beszélhetünk. Isten, a szüleinktől és tanárainktól tanult dolgokon keresztül az életünket is meg tudja védeni és a ránk bízott emberek életét is.
Néhány gondolatot végezetül pedagógusoknak, oktatóknak és hitéleti munkatársaknak
Végül, de nem utolsó sorban hadd osszak meg néhány gondolatot a pedagógusokkal, oktatókkal és azokkal, akikkel a katedrán állunk, azzal a céllal, hogy tanítsunk. Jézus úgy tanított, mint akinek hatalma van. Ma, az oktatásban az egyik legnagyobb probléma, hogy a diákok egyre tiszteletlenebbek tanáraikkal, akik egyre többen kiégnek munkájuk során. Vajon ebben a tanévben üzen-e nekünk is valamit a Szentírás, amely által jobb tanárok és oktatók lehetünk? Pál apostolt, mint mesterpedagógust hívom segítségül, aki már az Újszövetségben arról beszél, hogy a tanítás több, mint információ átadás. „Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kitől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által.”
2Timóteus 3:10-11, 14-15
Pál mai szóhasználattal azt mondaná: az oktatás nem csak információk és tényadatok átadásáról kellene, hogy szóljon, hanem egy mélyebb szintről is, ami már nem csak a fejet, a gondolkodást szólítja meg, hanem az érzelmeket is és a döntés központot is, sőt a hitbeli meggyőződés szintjét, egészen a közös szenvedésig. Pál pártfogása Timóteus iránt, mintaként szolgál, így azt mondanánk, a mentorálás alatt lévő pedagógusnak, hogy maradj meg azokban, amit tanultál, tartsd meg a tudásod, és fejleszd azt. Azt se feledd el, hogy kik tanítottak téged hogy bölcs lehess. Pál ezeken túl pedig felszólítja mentorált tanítványát, kollégáját, hogy amiket tőlem tanultál azt add tovább hű embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. Ez azt jelenti, hogy úgy tanítsunk, hogy az általunk tanított tanagyag megérthetővé és tovább adhatóvá váljon. Még azt is jelenti, hogy az általunk tanított tanagyag utánunk is tovább fog élni tanítványainkban. Ne felejtsük el Jézus szavait, ha mindenben felkészült lesz a tanítvány olyan lesz, mint a mestere.
Befejezésül még egy gondolat, amit Pál mond Timóteusnak: „Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatókat is.”
1Timóteus 4:16 HUNB
A sorrendre figyeljünk oda először vigyázz magadra majd a tanításra és a hallgatóidra. Ezt a sorrendet nagyon fontos betartani, ha magadra nem figyelsz oda, akkor kiégsz, és nem tudsz sem a tananyaggal, sem a diákok problémáival foglalkozni.
Kívánom, hogy a 2025-26. tanévben éljük át azt, amit Dániel, Pál, Timóteus, és Jézus is tanított nekünk, hogy Isten minden nap velünk van, akár tanulunk, akár szülők vagyunk, akár tanítunk. Legyen Isten áldása rajtatok és szüleiteken, tanáraitokon ebben az új tanévben!
Szöveg, archív fotó: Jánosi Ferenc
