Vannak életutak, amelyek nem egyetlen cél felé tartanak, azonban minden egyes állomás hozzátesz valamit az ember személyiségéhez, életéhez. Heipl Mónika első diplomáját régészetből szerezte, dolgozott múzeumban, elvégezett egy állatkerti állatgondozó, majd egy rehabilitációs kutyakiképző tanfolyamot is – mígnem végül a gyógypedagógiában találta meg azt, amit mindig is keresett: értelmet, kapcsolatot és valódi hivatást. A 2025-2026-os tanévtől pályakezdő napközis pedagógusként dolgozik a Kiskőrösi EGYMI-ben. Egy inspiráló történet arról, hogyan lesz érdeklődésből valódi hivatás.
Még nem ismerjük egymást, ezért mesélnél magadról kérlek?
Kalocsán lakom, és onnan járok át az Kiskőrösi EGYMI-be minden nap. A történelemért mindig is rajongtam. Az első diplomámat is régészetből szereztem, és az egyetem befejezése után Szegeden a Móra Ferenc Múzeumban kezdtem el dolgozni. Ásatási gyakorlataimat főleg a Hajdúságban töltöttem, ezért nagyon sokat utaztam. Vonatozni nagyon szerettem. Egy ilyen út során találkoztam először a gyógypedagógiával. Megismerkedtem egy gyógypedagógus hallgató lánnyal, aki olyan lelkesen mesélt a szakról, hogy már-már irigy lettem.
Már a múzeumban dolgoztam, amikor kíváncsiságból, és mert szeretem a farkasokat, elkezdtem az állatkerti állatgondozói tanfolyamot. Az érzés, amikor beletúrtam egy szürke farkas bundájába, vagy mikor az éppen a hajgumit tépte ki a hajamból, hát az felbecsülhetetlen, vagy egy majmot megölelni, örök emlék marad. A tanfolyamon találkoztam egy gyógypedagógus lánnyal, akinek a lelkesedése magával ragadott.
Nagy hobbim még a kutyák. Nélkülük el sem tudnám képzelni az életem. Amikor Kalocsán, a Duna partján megtaláltam az első olyan kutyát, aki csak az enyém volt, még Szegeden éltem. A kutyusnak, Gubancnak nem tudtam időt adni, hogy fokozatosan szokjon hozzá a nagyvárosi élethez, ezért fontosnak tartottam, hogy elkezdődjenek az ő tanulmányai is. Mint kiderült, a sokféle fajtából összegyúrt kutyus nagyon okos, tanulékony volt. Több magasabb szintű vizsgát is tettünk, nagyon jó eredménnyel, majd elkezdtem kacsingatni a terápiás kutyák irányába is. Elvégeztem a rehabilitációs kutyakiképző tanfolyamot, és ebből Gubanc is kivette a részét. Mint kiderült, egy az emberi érzelmekre nagyon érzékeny kutyus volt, aki olyan gesztusokat tett egy-egy problémával küzdő gyermeknél, vagy felnőttnél, amit ha nem látok, el sem hiszek. A tanfolyam és az annak részét képező hospitálás alkalmával ismertem meg olyan gyógypedagógusokat Kalocsán és Szegeden, akikről büszkén állíthatom, hogy a mai napig barátok vagyunk.
A munkámból való kiábrándultságom következtében búcsút mondtam Szegednek, és visszaköltöztem Kalocsára. Egy ideig csak sodródtam, majd az egészségromlásom következtében sok dolgot átértékeltem. A lábadozási időszakban döntöttem úgy, hogy el akarom végezni a gyógypedagógia szakot, végül csak pár év elteltével kezdtem neki, munka mellett, levelezőn.
Kalocsai lakos lévén miért kiskőrösi oktatási intézménybe jelentkeztél?
A főiskolai tanítási gyakorlatomat a Kiskőrösi EGYMI-ben végeztem. Olyannyira pozitív élmény volt számomra, főleg a mentoraim profizmusa és kedvessége, hogy visszanyertem a motivációmat, amire szükségem volt tanulmányaim befejezéséhez. 2025 januárjában végül leállamvizsgáztam, majd összeállítottam az önéletrajzomat, és benyújtottam. Ezidáig, 10 éven át egy gazdasági társaságnál dolgoztam, biztos állásom volt, nem idegeskedtem, csak reméltem, hogy előbb-utóbb lehetőséget kapok.
Milyen feladatkört kaptál?
A 3. osztályosoknál vagyok napközis pedagógus, és a 4. osztályosoknál tartok testnevelés órát.
Milyen ambíciókkal, tervekkel indítottad a nevelési évet?
Egyelőre egyszerű ambíciókkal vágtam neki. Mivel nekem még minden új, szeretném minél hamarabb felvenni a ritmust, a munkafolyamatok fonalát, szóval minél hamarabb belerázódni az eddig megszokottól eltérő munkába.
Hogyan fogadtak a gyerekek, kollégák?
A kollégák nagyon segítőkészek és kedvesek. A korábbi tapasztalataimból tudtam, hogy rájuk fogok tudni támaszkodni, ha bármilyen kérdésem van, vagy segítségre lenne szükségem. A gyerekek aranyosak, érdeklődőek. Ennyi ölelést és rajzot már régen kaptam, mint ebben a pár hétben.
