Idén 426 diák kezdte meg a tanévet az Izsáki Táncsics Mihály Általános Iskolában, ami a tavalyi 408 fős létszámhoz képest is jelentős növekedést jelent. A növekedés nem véletlen: egyre több család költözik Izsákra, sokan a kedvező lakásvásárlási lehetőségek miatt választják városunkat. A város befogadó, az iskola pedig igyekszik minden új tanulónak helyet biztosítani és támogató közösséget nyújtani. Kapás Zoltánné igazgatónővel arról beszélgettem, hogyan készülnek a 2025/26-os tanévre, milyen új programokkal, módszerekkel támogatják a gyerekeket abban, hogy a legjobbat hozhassák ki magukból.
Először is, hogyan változnak a gyerekek, valóban változnak?
A gyerekek világa ma teljesen más, mint akár tíz évvel ezelőtt. Agyuk másképp működik, pörögnek, nyugtalanabbak, türelmetlenebbek – és egészen másképp gondolkodnak, mint mi, annak idején. Ami szembetűnő, hogy sok hétköznapi dolog, amit régebben otthon természetesen megtanultunk – például kerti munka, főzési alapismeretek, vagy akár a legkézenfekvőbb eszközök nevei –, hiányoznak a tudásukból.
Ráadásul itt van az online világ, amely rengeteg ajtót kinyit, de közben sok ajtót be is zár. A gyerekek idejük nagy részét a digitális térben töltik, ahol nem ugyanazt élik át, mintha egymás szemébe néznének, beszélgetnének, játszanának. Ennek következménye, hogy sokkal zárkózottabbak, gyakrabban érzik magukat magányosnak. Egyre több gyereknél találkozunk szorongással, sőt pánikbetegséggel is már az általános iskolában. Ez az új valóságuk, és nekünk, felnőtteknek itt van feladatunk: segíteni nekik megtalálni az egyensúlyt, visszatalálni az igazi kapcsolatokhoz, hogy ne csak online, hanem a való életben is kiteljesedhessenek.
Hogyan tudtok alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz?
Hálás vagyok a kollégáimnak, azért, mert nemcsak teszik a dolgukat, hanem szívvel-lélekkel keresik az új utakat. A kötelező képzéseken túl is folyamatosan tanulnak, inspirálódnak, új módszereket sajátítanak el. Még azok a pedagógusaink is, akik már betöltötték az 55. életévüket, önként vesznek részt újabb és újabb képzéseken. Nem azért, mert muszáj – hanem mert érzik, hogy nekünk is változnunk kell, hogy közelebb kerüljünk a gyerekekhez.
A gyerekek ma hihetetlen gyorsasággal változnak. Néha, bevallom, nehéz lépést tartani velük. Egyre több köztük az autista, az ADHD-s tanuló, és sokan hoznak magukkal olyan nehézségeket, amelyekben támogatásra van szükségük. Mi ezért képezzük magunkat újra és újra, mert hiszünk abban, hogy minden gyermek megérdemli a segítséget, az odafigyelést és azt, hogy kibontakoztathassa önmagát.
Milyen konkrét pedagógiai programok segítik a gyerekeket?
Már évek óta működtetjük a Komplex Alapprogramot, amely kifejezetten a hátrányos helyzetű gyerekek segítésére szolgál. A cél egyszerű: minél jobban bevonni őket az órákba. Sokféle eszközt ad ez a program a kezünkbe, például a differenciálást vagy a KIP-es órákat, ahol csoportban dolgoznak a gyerekek.
Ez a módszer nemcsak a tanulást segíti, hanem az együttműködést, és a gyerekek közötti kapcsolatokat is erősíti. Elsősorban a gyerekek közötti státuszt kezeli, a gyerekek egymás közötti viszonyát és a pedagógus gyerekekhez való viszonyát alakítja. Hiszen mindenki másban jó, és ezekkel a csoportmunkákkal, ahol szerepek alapján dolgoznak a gyerekek, azt próbáljuk elérni, hogy az alacsony státuszú is bekapcsolódjon a munkába, és megmutassa, hogy miben ügyes, pl. olyan szerepek vannak, mint kistanár, beszámolós, írnok vagy eszközfelelős. Természetesen ezek a szerepek folyamatosan változnak, így mindenki megtapasztalhatja, milyen, amikor rá is számít a közösség.
Ezt az alsós kortól kezdve alkalmazzuk, és látszik az eredménye: azok a gyerekek is aktívabban bekapcsolódnak az órákba, akik korábban inkább háttérbe húzódtak. A kollégáim ehhez komoly képzéseken vettek részt, de azt látjuk, hogy megéri a befektetett energia.
Már a harmadik éve működik nálunk a Sakkpalota program, amelyet Polgár Judit dolgozott ki. A sakk szabályait és eszközeit használjuk arra, hogy fejlesszük a gyerekek logikus gondolkodását, problémamegoldó képességét és a stratégiában való gondolkodást.
Két kollégánk, Vida Angéla Ilona és Kollárné Cséplő Gabriella végezte el a képzést, így az ő osztályaikban érhető el a program. Nagyon látványos, milyen gyorsan tanulnak a gyerekek: már az első osztályban, mindössze egy hónap után magabiztosan eligazodtak a sakktáblán – ami matematikai szempontból tulajdonképpen egy koordináta-rendszer. Ez jó alapot ad nekik, és közben játékosan, élményszerűen tanulnak.
Milyen módszerekkel, programokkal segítik az iskolában a gyerekek közötti konfliktusok kezelését és a magatartási nehézségeket?
Idén új közösségépítő programot indítunk, mert azt látjuk, hogy egyre több a magatartási probléma. A programokat Tóth Klára, Hajmáné Farkas Éva, Balogh Zsuzsanna Nelli és Csuporné Langó Nikolett állította össze, akiknek nyáron két budapesti mediátor is segített. Most az 1–2. illetve az 5–6. osztályokban vezetjük be. Az órák témái arról szólnak, hogyan tudunk egymáshoz kapcsolódni: hogyan bánunk egymással, hogyan segíthetünk a másiknak, és hogyan kommunikáljunk úgy, hogy ne bántsuk meg egymást.
A program a gyerekek viselkedésére van hatással, hiszen egyre jobban tudjuk, és a szakirodalom is kimondja, hogy nemcsak az áldozat és az elkövető szerepe számít, hanem a szemlélők érzékenyítése is. A cél, hogy konfliktus vagy agresszió esetén a szemlélők ne maradjanak passzívak, hanem kiálljanak az áldozat mellett. Ezért is indulunk onnan, hogy közösséget építünk – egy olyan közösséget, ahol természetes, hogy odafigyelünk egymásra.
A közösségépítő órákat havonta az osztályfőnöki órák keretében tartjuk. Ősszel pedig egy egész hetes programmal folytatjuk, amely az agresszió kezeléséről és az erőszak csökkentéséről szól majd. Itt olyan alapfogalmakat tisztázunk a gyerekekkel, mint hogy mit jelent az, hogy áldozat, vagy mi számít zaklatásnak. Aztán életkori sajátosságaiknak megfelelő helyzeteket beszélünk át velük, és együtt keresünk megoldásokat arra, mit lehet tenni ezekben a helyzetekben.
Segíti az iskola a gyerekeket abban, hogy az alsó tagozatból könnyebben át tudjanak lépni a felsőbe, hiszen ez egy hatalmas változás?
Bizony, ez a másik újításunk idén, az 5. osztályosok számára tanulásmódszertani órákat vezetünk be. Tavaly már mi is nagyon éreztük a szakadékot az alsó és felső tagozat között: az alsós anyag inkább gyakorlásra épül, sok gyermeknek otthon nem kellett külön tanulnia, a felsőben viszont már önállóan feldolgozandó, nagyobb terjedelmű anyag vár rájuk, és egyre nehezebb a figyelmüket hosszabb távon lekötni. Így megbeszéléseket tartottak a kollégák és arra jöttek rá, hogy szükségük van a gyerekeknek, hogy valamilyen úton-módon megtanítsuk őket tanulni.
A három 5. -es osztályfőnök (Katzenbachné Csengődi Edit, Földinszki Janka és Juhász Zsuzsanna) közösen dolgozta ki a tanulásmódszertani programot, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kezdjenek hozzá az új feladatokhoz, és magabiztosan tudják kezelni az önálló tanulást.
Bizonyára nem csak felzárkóztatás, hanem élmények és tehetséggondozás is zajlik az iskolában, mesélj erről egy kicsit.
Rendszeresen pályázunk Erzsébet-táborokra Zánkára, így sok gyerek juthat el nyári vagy tanév közbeni táborozásra. Ez hatalmas élmény számukra, a szülőknek pedig segítség, hiszen a gyerekek ingyen vehetnek részt, és valóban nagyon tartalmas, különleges programokban lehet részük. Külön öröm, hogy a napokban újabb ingyenes táborozási lehetőséget kaptunk a Kiskőrösi Tankerületi Központ által. A hatodik évfolyam tehetséges, természetet szerető, jó tanuló diákjai tölthetnek egy hetet a Vackor Vár Erdei Iskolában.
Természetesen a tehetséggondozásra is nagy hangsúlyt fektetünk. Idén 26 féle szakkör indult az iskolánkban, amelyek között van versenyfelkészítő, kompetenciamérésre felkészítő, de számos sport- és művészeti lehetőség is. Nemcsak indulunk a versenyeken, de házigazdaként is vállalunk tankerületi és járási megmérettetéseket. A sportban, művészetben és tanulmányi versenyeken egyaránt szép eredményeket érünk el.
Tovább folytatódik iskolánkban a művészeti nevelés is, több hangszeren. Újdonság ebben az évben, hogy a Kiskőrösi SZÓLAM Alapfokú Művészeti Iskola szeptembertől szolfézs előképzőt indított az alsó tagozatos gyerekeknek. Ez heti egyszer 45 perc játékos zenei foglalkozást jelent, ahol ritmushangszerekkel ismerkednek, énekelnek, mozognak. Így később könnyebben eldönthetik, szeretnének-e hangszert tanulni.
Ha egy mondattal kellene összefoglalni, mi a cél erre a tanévre, mit mondanál?
Tudom, hogy ez álomszerű, de mégis, azt, hogy minden gyermek megtalálja a helyét, kibontakoztathassa a tehetségét, és olyan közösségben nőjön fel, ahol figyelünk egymásra.
