Afrika vadregényes tájaival és különleges állatfajaival ismerkedhettek meg az érdeklődők 2025. október 10-én, pénteken 17 órától a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár kamaratermében. Az „Egy vadállatorvos Kenyában” című előadás során Dr. Biácsi Alexandra, egzotikus állatgyógyász, szakállatorvos, a Nyíregyházi Állatpark főállatorvosa osztotta meg afrikai kutatómunkájának élményeit a közönséggel. Az esemény az Országos Könyvtári Napok programsorozat keretein belül valósulhatott meg.
Dr. Biácsi Alexandra, egzotikus állatgyógyász, szakállatorvos, a Nyíregyházi Állatpark főállatorvosa már kislányként lerajzolta, ahogyan tigrist operál egy műtőasztalon, majd húsz évvel később sikeresen megvalósította ezt az álmát a Nyíregyházi Állatparkban. Azóta több nemzetközi projektben vett részt, legutóbb egy megtisztelő felkérésnek köszönhetően idén február végétől március elejéig három héten keresztül végezhetett kutatómunkát a Kenyai Nemzeti Parkokban és Vadvédelmi Területeken. A programban 5 kontinensről, 13 országból 27 állatorvos vett részt, ahol Dr. Biácsi Alexandra egyetlen magyarként képviselte hazánkat.
„Tavaly decemberben kaptam meg azt az e-mailt, amelyben az állt, hogy beválogattak ebbe a csapatba. Egy kutató állatorvosi csapatot szerettek volna összerakni, olyan szakemberekből, akinek már van tapasztalata bármilyen szinten vadállatokkal, vannak tudományos publikációi, cikkei és ez alapján kerültem én is a programba.” – kezdte előadását Dr. Biácsi Alexandra, állatorvos.
A több mint kétórás előadás első felében Afrika természeti kincseinek és egyedülálló állatvilágának teljeskörű ismertetése állt a középpontban, a második felében pedig érdekes, tartalmas és informatív élménybeszámolót hallhatott a közönség, melyet Dr. Biácsi Alexandra képi dokumentációi és helyszíni videófelvételei tettek igazán érzékletessé.
A nemzetközi vadállatorvos csapat munkájának egy része a Rift-völgy mellett zajlott. Amikor az esős évszakot felváltja a hosszú, száraz időszak, akkor az állatok hatalmas csordákban, ezrével vonulnak át a Nagy-hasadékvölgyön keresztül délre ivóvizet keresni.
„A kenyaiak úgy hiszik, hogy Walt Disney innen álmodta meg Az oroszlánkirályt. Nem is véletlen, hiszen az országban megtalálhatóak a mesében szereplő állatok. A történet szerint Mufasa meghal a völgyben, és azt gondolják, hogy Disney a hasadékvölgyből merítette azt az ihletet, amit látunk a mesében, ahogy vonulnak az állatok, közéjük esik a király és eltapossa őt a gnúcsorda.” – mondta Dr. Biácsi Alexandra, állatorvos.
A kelet-afrikai régió annyira mozog és annyira vulkanikus terület, hogy kutatók szerint 50-60 millió év múlva szépen, lassan el fog távolodni és egy külön kontinens lesz. Már most is vannak a Rift-völgyben olyan pontok, ahol mérik, hogy mennyire távolodik el egymástól a két rész.
Afrikán belül Kenya egy kivételes ország, mert betiltották a veszélyeztetett fajok vadászatát. Tanzánia például ezt nem mondhatja el magáról, ott a mai napig engedik, hogy lelőjenek orrszarvúakat, oroszlánokat, zsiráfokat, elefántokat, vagy bármilyen állatot. Rengeteg nemzeti park található Kenyában, gyakorlatilag az ország 10%-a nemzeti park, ahol óvják és vigyázzák az állataikat. Nagyon komoly vadvédő szolgálatot alakítottak ki erre a célra, akik az orvvadászokra vadásznak, hogy védjék a különböző állatfajokat:
„A nemzeti parkban a veszélyes állatok miatt nem lehet mászkálni fegyveres őr, vagyis ranger nélkül, ezért minden csoport mellé állítottak rangert, így amikor dolgoztunk, ő vigyázott a biztonságunkra. Szerencsére nem volt semmilyen atrocitás, de ez a szabály.”
A kutatóközpont Naivasha szélén volt, amely csak a város és az emberek felől volt körbekerítve, a szavanna felé azonban tárva nyitva volt a kapu, így az állatok szabadon bejárhattak.
„Kérdeztük, hogy van-e ragadozó a közelben. Azt mondták, hogy csak hiéna van, de ne féljünk, mert nem veszélyes. A kafferbivaly a legveszélyesebb. Kérdeztük, hogy miért, hiszen mi a ragadozóktól félünk. Nagyon érdekes volt, mert azt mondták, hogy az oroszlán mellett akár nagyon közel is elsétálhatunk, hiszen ha nem éhes és mi nem támadjuk meg, akkor nem fog velünk foglalkozni. Viszont a kafferbivaly meg fog támadni, betapos a földbe és utána is csak döngöl minket, mert egy agresszív állat. A második legveszélyesebb állat pedig a víziló.” – tette hozzá Dr. Biácsi Alexandra, állatorvos.
A program során a szakemberekből álló csapatok napkeltével kezdték a munkát és napnyugtával értek haza. Mindössze egyetlen pihenőnapjuk volt a három hét alatt, melyet mindenki arra szánt, hogy ellátogasson arra a helyre, amit a leginkább szeretett volna megnézni Kenyában.
„Mindenkinek volt egy saját kutatási feladata, amit a program végén elő kellett adni, illetve dolgoztunk csoportban is. Minden nap nagyon komolyan megszervezték a csapatokat, azonos arányban voltak benne férfiak és nők, valamint mindig volt egy afrikai is velünk. Feladattól függően 3-6 fős csapatokra osztottak minket, erről minden nap végén be kellett számolnunk, hogy mire jutottunk. Volt olyan kutatás, ami hetekig eltartott, azt csak később kellett előadni a csapatoknak, úgy beszéltük át, hogy akkor mi is lett a végeredmény. Az utolsó napon voltak a végleges előadások, amit aztán le is kellett adnunk a kutatóközpontban.” – mondta Dr. Biácsi Alexandra, állatorvos.
A vadállatorvosból álló nemzetközi csapat fő feladata a biodiverzitás, vagyis a biológiai sokféleség megőrzése volt. Ennek érdekében populációfelméréseket végeztek, járványmenedzsmentet tanultak, biológiai vizsgálatokat folytattak. Főként kutatásokat végeztek azzal a céllal, hogy a jövőben ezeket az eredményeket minél hatékonyabban fel lehessen használni a vadállatok védelme érdekében. Habár ebben a projektben nem a gyógyítás volt a fő cél, mégis előfordult, hogy sérült állatot kellett ellátni:
„Egy gnúcsorda beteg példánya volt az egyik sérült állat, akivel foglalkoznunk kellett. Le kellett hajtani róla a csordát, hogy tudjunk segíteni a beteg állatnak. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy mi az a pont, amikor segíteni kell és mi az a pont, amikor nem, hiszen a természetet hagyni kell működni. Ha nem ember okozta a sérülést, akkor hagyni kell, hiszen a hiénának is kell enni valamit. Ennek az állatnak a sérülését viszont emberi műtárgy okozta, úgyhogy segítettünk neki.”
A nemzetközi vadállatorvos csapat populációfelméréseket is végzett. Ennek során a csoportokat szétosztották, kiküldték egy-egy területre, ahol vadkamerákat helyeztek el. Ez alapján azt kellett figyelniük, hogy az adott területeken milyen állatok mozognak, esznek, pihennek vagy vonulnak át. GPS-szel fel kellett venniük a koordinátákat és rögzíteni kellett a vadkamerák helyzetét. A terepmunka során pedig meg kellett számolniuk, hogy milyen fajból és mennyit látnak, mennyi szaporulat és beteg állat van egy-egy populációban. A rangereknek ez egy nagyon fontos adat, hogy egészen pontosan milyen állatok találhatóak meg az adott területen. Ehhez a szakemberek irányt és távolságot mértek kilométerhosszan, így mérték fel az állatok tartózkodási helyét. Az egyes vizsgált területeket úgy osztották fel, hogy azok érintkezzen egymással, így teljesen le tudtak fedni egy nagyobb részt.
A következő feladatuk egy járványkitörés vizsgálata volt, melynek során az elhullást kellett vizsgálniuk és azt, hogy az adott területen miért hullottak el az állatok. Fel kellett mérniük, hogy melyek a lehetséges fertőzési források (például a víz) és mintákat kellett venniük. Ezek alapján fel kellett állítaniuk egy teljes diagnózist, illetve hogy hogyan fékezik majd meg a járványt. Ezt követően boncolást kellett végezniük, ehhez összegyűjtött madarakat (keselyűt, gólyát és más ragadozómadarakat) hoztak be a rangerek. Az elhullott állatokkal az volt a baj, hogy a dögevők sokszor hamarabb kiszúrták őket, mint az állatorvosok, ezért a területet szintén rangerek biztosították, akik autókkal körbeálltak és fegyverrel a kezükben felültek a dzsipek tetejére, amíg a boncolás zajlott.
„Egy gólya láttán rögtön eszembe jutott, hogy ők még itt vannak Afrikában, nem jöttek haza onnan, úgyhogy megnéztem a gyűrűjét és kiderült, hogy egy osztrák gólya volt. Vadállatmentéssel is foglalkozunk a Nyíregyházi Állatparkban, így nagyon érdekes lett volna egy magyar gólyát viszont látni. Nyilván jobban örültem volna, ha nem ilyen állapotban. Egyébként is néztem a gólyákat, ahogy ott álltak a kis pocsolyák mellett és gyűjtögettek. Szerintem jobb helyük van Magyarországon, dehát ők tudják, hogy hova repülnek. Szóval ez egy osztrák gólya volt és megkérdeztem ott a kolleginát, aki a ragadozómadarakkal foglalkozik, hogy le van-e jelentve az osztrákoknak. Azt válaszolta, hogy igen, visszajelzik, hogy ez a madár elhullott és ne várják vissza Ausztriába.” – mondta Dr. Biácsi Alexandra, állatorvos.
Az emlősök és a madarak után a kutatócsoport kétéltűekkel kezdett el foglalkozni. Világszerte terjed egy gomba, amely elpusztítja a kétéltűeket. Ha a populációjuk lecsökken, úgy a táplálékláncban nem lesz mit ennie a ragadozómadaraknak, és utána az emlősöknek sem. Ez a jelenség nagyon komoly problémát okoz már más országokban. A csoportok feladata az volt, hogy mintákat vegyenek a békáktól és kiderítsék, hogy megjelent-e már a gomba Afrikában. Ehhez azonban először be kellett őket gyűjteni.
„Ahogyan a csapatokat szétosztották, egymás között csináltunk egy kis versenyt, hogy ki fogdos meg több békát. Gumicsizmában voltunk, de még így is nyakig sárosak lettünk a végére. Nem mi nyertünk sajnos, de azért fogtunk békát, és mintáztuk őket. Naplementekor csapdát is állítottunk a békáknak, úgyhogy gödröket ástunk, hogy beleessenek. Hajnalban kimentünk, összeszedtük a csapdába esett békákat, utána kezdtük a mintázást. Ide már komoly felügyelet kellett, mivel éjszaka és a hajnali órákban van a legnagyobb vadmozgás, így itt is rangerek vettek körbe minket, hogy még véletlenül se legyen baleset. Másnap reggel a begyűjtött békák már benne voltak a vízzel és megfelelő növényekkel teli zacskókban. Mindegyiket megvizsgáltuk, méreteket kellett venni róluk, meghatároztuk a súlyukat. Levettük a szükséges biológiai mintákat, valamint fel kellett venni a koordinátákat, hogy pontosan honnan származnak azok a minták. Szintén adatként, hogy milyen fajok találhatók meg egyes helyeken. A vizsgálatok után természetesen visszaengedtük őket a Naivasha-tóba, ez egy nagyon szép pillanat volt, amit mindannyian vártunk.” – mesélte Dr. Biácsi Alexandra, állatorvos.
A kutatás során a szakemberek megismerhették a maszáj törzsek életmódját, szokásait, betekintést nyerhettek mindennapjaikba. Kenya fővárosában, Nairobiban, megcsodálhatták a helyi látványosságokat, különleges ételeket kóstolhattak, számos múzeumot tekinthettek meg és egyéb fakultatív tevékenységeken vehettek részt. A háromhetes program végén pedig minden állatorvos előadta a saját kutatási feladatáról szóló beszámolót:
„Az előadásomat az emberi túlszaporodás miatti járványokból tartottam. Itthon most foglalkozom az orrszarvúakat érintő lóherpeszvírussal, Kenyában pedig a zebrák és a szamarak keveredésével foglalkoztam. Erre már vannak adatok, 2020-ban láttak először ilyen hibridet. Nyilván ez egy bizonyíték arra, hogy a lófélék – mint a zebra és a szamár – tudnak keveredni, és ezzel vírust is át tudnak adni. Ez nagyon komoly problémát jelent, hiszen innen már csak egy lépés, hogy ez az orrszarvúakhoz is kijusson, ha már a zebrák között van a betegség.”
A nemzetközi csapat vadállatorvosait nemcsak a szakma szeretete és a természetvédelem iránti elkötelezettség kovácsolta össze, hanem a rengeteg élmény is, melyeket együtt élhettek át.
„A záróünnepségen a vacsora nagyon érdekes volt, mivel 13 országból jöttünk, mindenkinek kellett valamit mutatnia a saját országából. Én félórát gondolkoztam, hogy mi legyen az, ami mindenkinek tetszik és jól érzi magát. Itt a világ minden tájáról voltak különböző zenék és táncok is. Végül a Nád a házam teteje című dalra esett a választásom, nagyon élvezte mindenki, ahogy ott körben táncoltunk és énekeltünk, úgyhogy nagyon jól sikerült végül.” – zárta gondolatait Dr. Biácsi Alexandra, állatorvos.
A rendezvény végén Szabados Anna, a kiskőrösi Petőfi Sándor Városi Könyvtár igazgatója virággal köszönte meg Dr. Biácsi Alexandrának, hogy elfogadta a meghívást és ilyen tartalmas, ismeretterjesztő előadást tartott a hallgatóságnak. A gyerekeknek pedig állatos hűtőmágnesekkel kedveskedtek a könyvtár munkatársai.
A legkisebbektől a középiskolás diákokon és fiatal felnőtten át egészen az idősekig minden korosztály figyelmét lekötötte az izgalmas élménybeszámoló. A közönség soraiban Dr. Biácsi Alexandra hajdani tanárai is szép számmal foglaltak helyet, akik büszkén hallgatták egykori tanítványuk sikereit. Példája a fiatal generációk számára is fontos üzenetet hordoz: alázattal, szorgalommal, kitartással és kemény munkával az álmok valóra válhatnak.
Fotógaléria:
