Van, akinek a pálya nemcsak munkahely, hanem második otthon. Van, akinek a foci nemcsak sport, hanem életforma. Izsákon október 31-én ilyen emberre emlékeztek – Ungor Pálra, aki öt évtizeden át formálta a város labdarúgását, gyerekek százait vezette a sport szeretetére, és akihez generációk kötődnek szeretettel.
Érdekes, hogy a több évtizede álló focipálya soha nem viselt nevet – talán csak arra várva, hogy legyen egy igazi legenda, akiről méltó módon elnevezhetik. Ehhez nem kevesebb mint ötven évnek kellett eltelnie. Október 31-én felavatták az Ungor Pál-emléktáblát, és a város sportpályája ezentúl az ő nevét viseli: Ungor Pál Sporttelep.
Az ünnepséget az Izsáki Építő Sportegyesület, az N–10 Izsáki Postagalambász Egyesület, Izsák Város Önkormányzata és a család közösen szervezte. A focipályán családtagok, barátok, sporttársak és tanítványok gyűltek össze, hogy együtt idézzék fel a tavaly decemberben elhunyt Pali bácsi alakját.
Lakatos Tamás polgármester, Nagy Károly, az Izsáki Építő Sportegyesület elnöke, valamint Szalai Benedek, az N–10 Izsáki Postagalambász Egyesület tagja osztották meg gondolataikat, míg a család nevében Tóth Katalin mondott köszönetet mindazoknak, akik segítettek, hogy Ungor Pál emléke tovább élhessen.
Lakatos Tamás polgármester így fogalmazott: „Ma Ungor Pálra emlékezünk – arra az emberre, aki életével, munkájával és közösség iránti elkötelezettségével örökre nyomot hagyott Izsák életében. Edzőként, vállalkozóként és galambászként mindig a fiatalok, a sport és a közösség szolgálatát tartotta szem előtt. A róla elnevezett sporttelep mostantól nemcsak az emlékét őrzi, hanem példát is ad mindannyiunknak kitartásból, emberségből és szeretetből.”
Nagy Károly elnök szavai mögött ott volt a tanítványok és barátok közös emléke: „Szó szerint elmondható róla, hogy a foci mindenekelőtt volt. A gyerekek mindig az elsők voltak. Sok olyan sportoló nőtt fel a kezei alatt, aki magasabb osztályban is megállta a helyét. A sportpálya volt a második otthona – itt dolgozott, épített, javított, és mindig azon volt, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Volt egy álma is – saját egyesületet alapítani, ahol ismét nevelhet fiatalokat. Bár életében ezt már nem tudta teljesen megvalósítani, ma az Izsáki Építő Sportegyesület égisze alatt az ő álma él tovább.”
Pali bácsi másik nagy szenvedélye a galambászat volt. Szalai Benedek, az N–10 Izsáki Postagalambász Egyesület tagja így emlékezett rá: „Pali bácsi számára a család mellett a sport volt az élet. A futball és a galambászat. Az ő nevéhez fűződik az Arany pirók galamb tenyésztése, de rajongott a magasröptű és a postagalambokért is. Mindig segítőkész, mindig derűs, mindig barát maradt.”
A legszemélyesebb pillanatokat Tóth Katalin, Ungor Pál lánya idézte fel: „Ungor Pál élete nagy részét ezen a pályán töltötte. Ez a pálya számára nem csupán egy hely volt, hanem második otthon. A foci a családunk részévé vált, a vasárnapi ebédek nem a szokásos déli 12-kor kezdődtek, mi már 11 órakor asztalhoz ültünk, hogy mindig időben odaérjen a meccsre. És nemcsak a hétvégéink, hanem minden családi programunk is úgy alakult, hogy ne ütközzenek az ő sporttévékenységeivel. Gyerekkora óta szenvedélye volt a galambászat is, ami csak még inkább árnyalta azt a képet, aki ő volt: valaki, aki mindent a szívével csinált.
Én még életemben nem találkoztam ilyen elhivatott emberrel, ő nem csak tettekkel, hanem anyagi áldozatokkal is segítette a sportolókat. Talán a legfájdalmasabb pont az volt számára, hogy soha nem volt saját csapata. Ezért döntött úgy, hogy halála előtt két évvel megalapítja saját egyesületét, az Izsáki Építő Sportegyesületet. Az álma az volt, hogy új növendékeket támogathasson, velük együtt haladhasson előre. Sajnos ezt már nem tudta véghezvinni, de az álma életre kelhet mások által. Hálásak vagyunk azoknak, akik vállalták, hogy az egyesületet életben tartsák, és betöltsék azt a fontos szerepet, amit apu megálmodott. Biztos vagyok benne, hogy most is lát minket odafentről, és tudja: mindaz, amit tett, nem volt hiábavaló.
Az egész család nevében szeretném köszönetünket kifejezni Izsák Város Önkormányzatának és minden szervezőnek, hogy a névavatással halhatatlanná tették emlékét.”
Az ünnepség végén a galambászegyesület száz postagalambot engedett szabadon Ungor Pál tiszteletére. A megemlékezők koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el az emléktáblánál, amelyet Bajtai József és Újszászi Roland készített.
Az avató különös súlyt kapott, hiszen 2025-ben az izsáki foci 99 éves jubileumát ünnepli. Ennek a közel száz évnek a felét Ungor Pál írta: edzőként, nevelőként, emberként.
A róla elnevezett sporttelep így nemcsak emlék, hanem üzenet is – a kitartásról, az egyszerű, mindennapi munkáról, és arról, hogy egy életnyi tevékenység nyomot hagy a közösségben.
Fotógaléria:
