Ünnepi beszéddel és gyertyagyújtással emlékeztek meg Kiskőrösön az 1956-os forradalom leverésének áldozatairól 2025. november 4-én, kedden 18 órakor az ’56-os Kopjafánál. Az esemény Kiskőrös Város Önkormányzatának, az ’56-os Szövetség, valamint a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének szervezésében valósult meg.
Magyarországon november 4-e nemzeti gyásznap, amelyen az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének áldozataira emlékezünk. 69 évvel ezelőtt ezen a napon vonultak be a szovjet csapatok az országba, és indult meg a forradalom erőszakos leverése. A „Forgószél hadműveletként” ismert beavatkozás következtében az országban harcok törtek ki, a forradalmi testületeket felszámolták, a vezetőket letartóztatták, sokan börtönbe kerültek vagy emigrációba kényszerültek. A nemzeti gyásznapon hagyományosan koszorúzásokkal, gyertyagyújtásokkal és megemlékezésekkel tisztelegnek a mártírok és a megtorlás áldozatainak emléke előtt.
„Ma a csend napja van, a megállásé, az emlékezésé, a gyászé. November 4-e minden esztendőben újra emlékeztet bennünket arra a hajnalra, amikor 1956 hősies, reményteli napjai véget értek. Amikor a szabadságért küzdő magyar népre újra rázuhant a tankok dübörgése, a félelem és az elnyomás sötét árnya. Ma azok előtt hajtunk fejet, akiknek a sorsát kettétörte a történelem, de akiknek bátorsága ma is tanít bennünket. Fiatal fiúk és lányok, munkások, diákok, tanárok, orvosok, katonák. Egyszerű emberek, akik nem akartak mást, csak egy szabad, igazságos országot. Ők nem hősnek születtek, de azzá lettek. Mert volt bennük annyi hit, hogy kimondják: elég volt a félelemből. A szabadság vágya minden korban ugyanaz. Nem kell hozzá jelszó, csak szív. Az ’56-os forradalom nemcsak a bátorságról szólt, hanem a közösségről is. Arról, hogy amikor a nemzet együtt dobban, nincs az a hatalom, amely el tudná némítani. Bár a forradalmat leverhették, az eszméje túlélte a fegyvereket. Túlélte a börtönöket, a száműzetést, a hallgatás éveit. Túlélte, mert a szabadság mindig megtalálja az utat az emberi szívekhez.” – mondta ünnepi beszédében ifj. Gmoser István, Kiskőrös város alpolgármestere.
Szónoklatában kihangsúlyozta, hogy a szabadság nem magától értetődő. Felelősséget kell vállalni, hogy a szabadság ne váljon megszokottá és az emlékezés se legyen puszta kötelesség.
„Amikor gyertyát gyújtunk, gondoljunk azokra, akik 1956 őszén még reményt éreztek, majd november 4-én elveszítették azt. Akik az életüket adták, és azokra, akik elveszítették szeretteiket, otthonukat, hazájukat. Akik túlélték, hogy elmondhassák, mi történt, hogy tanúságot tegyenek a bátorságról és az emberi méltóságról. Az idő múlik, de az emlékezet tart meg bennünket. Minden évben, amikor összegyűlünk, újra kimondjuk: nem feledjük. Nem feledjük a hősöket, nem feledjük a fájdalmat és nem feledjük a reményt sem, amely 1956-ban született. Ők a mi példaképeink, mert soha nem adták fel. Amíg őket idézzük, amíg nevüket kimondjuk, addig ők élnek. Bennünk, a városainkban, a gyermekeink emlékezetében. Emlékezzünk ma méltósággal és szeretettel. Legyen ez a nap nemcsak a gyász, hanem a hála napja is. Hála mindazoknak, akik hittek abban, hogy a szabadságért érdemes élni, és ha kell, meghalni is.” – zárta gondolatait ifj. Gmoser István, Kiskőrös város alpolgármestere.
Az ünnepi beszédet követően a résztvevők gyertyát gyújtottak és elhelyezték az emlékezés mécseseit az ’56-os Kopjafánál, majd főhajtással tisztelegtek az elhunytak emléke előtt.
Fotógaléria:
