Az Astron szíve: egy család története generációkon át.
Háromrészes interjúsorozatunkban Városi Ferenccel, az Astron óramárka alapítójával beszélgettünk. Az első részben gyermekkoráról, pályaválasztásáról és a szakma elsajátításáról mesélt, a másodikban pedig a márka születésének hátterét, értékeit és filozófiáját ismerhettük meg. A mostani, harmadik részben a staféta átadásáról, a család szerepéről, a jövő kihívásairól és az órák világának változó szerepéről kérdeztük.
– Az előző részben említette, hogy gyerekei is részt vesznek a vállalkozásban. Hogyan alakult ki a családi munkamegosztás?
– Ez valószínűleg a szakmai elkötelezettségünk következménye. A lányom, Ildikó férje ’93-tól kapcsolódott be a szakmába, és ma is ebből él a család Budapesten, de külön vállalkozásban. Anett, a legfiatalabb lányom pedig középiskola után döntött úgy, hogy kipróbálja magát az üzletkötésben és a kereskedelemben. 18 évesen került be az Astronba, és azóta is ő viszi a gyártást és a nagykereskedelmet. Soltvadkerten ifjabb Városi Ferenc és felesége Katika, Kecelen Városi László és felesége Márti a boltok tulajdonosa. Így ma már mindenki a maga területén dolgozik, de közösen gondolkodunk a jövőről.
– A jövőről szólva: hogyan lehet egyensúlyban tartani a divatot és az időtállóságot az órák világában?
– Ezzel minden óragyár küzd, a legnagyobbak is. A Cartiertől a Longinesig mindegyiknek megvannak a maga formavilágai, amelyeket a vásárlók megszoktak és elvárnak. Ugyanakkor időről időre bele kell csempészni egy kis divatot – új színeket, merészebb formákat –, különben lemaradunk. Mi is ezt tesszük: van egy jól felismerhető Astron-vonal, de mindig van 1–2 modell, amely kilóg, hogy mutassa, figyeljük a trendeket. Nem akarunk szélsőségekbe menni, de nem is maradhatunk le.
– Hogyan látja az Astron jövőképét a nemzetközi trendek tükrében, különösen az okosórák térhódítása mellett?
– Ez ma az egyik legnagyobb kérdés. A klasszikus órák – a mechanikusok és a kvarcórák is – újra kezdenek megerősödni, mert az okosóra nem státuszszimbólum. Ha valaki leül egy tárgyalásra, nem mindegy, milyen óra van a csuklóján. Egy komoly karóra az igényességet és a megbízhatóságot üzeni. Persze az okosóráknak is van helye, főleg sportnál vagy hétköznapi használatban, de az igazi óra mindig többet mond az emberről. Ezért a jövőt én nem a szélsőséges víziókban látom, hanem abban, hogy folyamatosan figyeljük a világot, a kiállításokat, a trendeket, és ehhez igazítjuk a kínálatot.
– A staféta átadását említette. Mennyire volt könnyű hátrébb lépni, és átengedni a vezetést a gyerekeinek?
– Nem volt egyszerű, de szükségszerű. Másfél éve jogilag is megtörtént az átadás: a fiaim lettek a boltok tulajdonosai, Anetté pedig a gyártás és a nagykereskedelem. Én tudatosan hátra léptem, mert úgy gondolom: az érték csak akkor marad fenn, ha továbbadható. Nem szabad mindent egy emberhez kötni. Ez felelősség is: megmutatni, hogy nem a hatalom a fontos, hanem az, hogy a következő generáció ugyanazzal a szellemmel vigye tovább.
– A család és a munka egyensúlyát sok vállalkozónak nehéz megtartani. Ön hogyan élte ezt meg?
– Őszintén szólva, rossz példa voltam. A gyerekeim gyorsan egymás után születtek, és bár mindig közel voltam hozzájuk, nem töltöttem velük elég minőségi időt. Nem tanultam meg velük játszani a szőnyegen vagy hosszú társasjátékokat végig vinni. Mindig a munkán járt az eszem. A feleségem pótolta ezt, ő tartotta össze a családot, és az ő érdeme, hogy a gyerekeink nem sérültek. Azt ma már senkinek nem ajánlanám, hogy úgy dolgozzon, hogy közben a család háttérbe szorul. Ez egy kor sajátossága volt, de a mai fiatalok szerencsére már jobban figyelnek erre.
– Van olyan óra az Astron kollekcióból, amely különösen közel áll a szívéhez?
– Igen, a 30 éves jubileumi modellünk. Számozott széria volt, száz darab készült belőle, és az enyémen ott van a 001-es szám. Ez különleges emlék. Ezen kívül nagyon szeretem a titánium modelleket, mert az anyag tisztasága és könnyedsége az űrtechnológiából érkezett az óragyártásba. És persze a végleteket kedvelem: a teljesen letisztult, két- hárommutatós órát és a látványos, funkciót hangsúlyozó darabokat egyaránt.
– Mit jelent ma önnek ismert személynek lenni, és mit ad át ebből az unokáinak?
– A 12 éves unokám egyszer megkérdezte tőlem: „Papa, milyen érzés híresnek lenni?” Ez nagyon elgondolkodtatott. Végül azt mondtam neki: híresnek lenni azt jelenti, hogy felelősséget vállalsz azért, amit csinálsz. Ha figyelnek rád, akkor nincs más utad, mint hogy mindig jól csináld, amit teszel. Ez minden nap kötelez. A 18 éves unokámnak pedig azt írtam egy emléklapra: „Az adottságod kötelez. Találj hiteles példaképeket, ragassz hozzá alázatot, és így egyszer te is példakép lehetsz.” Ez a legfontosabb üzenet, amit továbbadhatok.
A Városi család története nem csupán egy magyar óramárka születéséről szól, hanem arról a kitartásról, felelősségről és hitelességről is, amely egy egész generáción átível. Az Astron ma már a következő nemzedék kezében van, de ugyanazt az üzenetet hordozza, amit alapítója vallott: csak az a miénk, amire ráhelyezzük a saját súlyunkat. Ez a szemlélet biztosítja, hogy az Astron nemcsak a múlt része, hanem a jövőben is értéket képviseljen – Magyarországon és azon túl is.
