Fotográfiákból, festményekből, grafikai alkotásokból, textilművészeti munkákból és különböző természetábrázolásokból nyílt meg a Kőrös-Körül a Művészetért Egyesület legújabb tárlata 2025. december 16-án, kedden a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központ kamaratermében. Az „Évképek 2025” című kiállítás megnyitóján ünnepi gondolatok, művészi előadás és különleges alkotások fogadták az érdeklődőket.
A Kőrös-Körül a Művészetért Egyesület már több mint egy évtizede dolgozik azon, hogy a helyi és környékbeli művészek munkáit bemutassa, közösséget formáljon és lehetőséget teremtsen a kezdő, kevésbé ismert vagy határon túli alkotók bemutatkozására. Kiállításaik célja, hogy a kulturális értékek elérhetővé váljanak a széles közönség számára és támogassák a hagyományok továbbörökítését.
A rendezvényt Kulcsár-Markó Adél művelődésszervező nyitotta meg, aki köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte Farsang Georginát, a KEVI Petőfi Sándor Gimnázium és Technikum 9.A osztályos tanulóját és a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskola növendékét, hogy énekével emelje a megnyitó fényét. Előadásában az Aranyhaj és a nagy gubanc mesefilm „Végre látom már a fényt” című betétdalát hallhatta a közönség. Felkészítő tanára: Csővári Csilla operaénekesnő.
A művelődésszervező ezt követően röviden bemutatta az egyesület tevékenységét, hangsúlyozva, hogy a szervezet számos kiállítást, művészeti eseményt és alkotótábort szervez, emellett kiemelt figyelmet fordít a kulturális értékek ápolására.
A kiállítókat dr. Csizmár István, a Kőrös-Körül a Művészetért Egyesület elnöke mutatta be. Részletesen ismertette az alkotókat és vendégkiállítókat, valamint megosztotta gondolatait az összesen 42 darab kiállított alkotás sokszínűségéről és a tárlat jelentőségéről. A 2025-ös Évképek kiállítás művészei: Babucsikné Zeikfalvy Anna, Csizmár István, Oláh Pál, Pribék János, Szmutka Katalin, Vlcskó János, László Tibor és László Tiborné Ficsor Alexandra. Az egyesület tagjai mellett Zsigmond Enikő, Subáné Kiss Krisztina, Hubert László és Pálfi Tamás vendégkiállítók munkáit is megcsodálhatja a közönség.
Babucsikné Zeikfalvy Anna grafikusművész személyes hangvételű gondolataival méltatta a természet és az alkotások kapcsolatát, majd Kulcsár-Markó Adél megköszönte a megnyitó szereplőinek és művészeinek közreműködését és hivatalosan is megnyitotta a tárlatot.
A megnyitó egyik különleges eleme volt László Tibor nyárfából megalkotott, teljes egészében saját készítésű gitárja, amely nemcsak látványosságként, hanem funkcionális hangszerként is szolgál. A hangszert a kiállítás ideje alatt nem hagyják a helyszínen, értékes mivolta miatt kizárólag a megnyitó alkalmából volt megtekinthető.
A kiállításról, az alkotókról és műveikről dr. Csizmár István, a Kőrös-Körül a Művészetért Egyesület elnöke adott interjút hírportálunknak.
Pontosan mióta rendezitek meg a kiállítást és mitől különleges az idei tárlat?
- A Kőrös-Körül a Művészetért Egyesületnek ez az Évképek címszó alatti harmadik kiállítása. Volt már hasonló kiállításunk 2023-ban és 2024-ben, illetve most 2025-ben is megrendeztük ezt a kiállításunkat. Ez egy év végi, adventi időszakban megtartott kiállítást jelent, tulajdonképpen az éves termés válogatását hoztuk el mi, a kiállítók. Annyiban különleges ez a mostani alkalom, hogy van négy vendégkiállítónk, akik nem tagjai az egyesületnek. Az állandó alkotótagjaink közül hárman nem tudták vállalni a kiállítást, ezért úgy gondoltuk, hogy hívunk külső kiállítókat is. Csupa olyat, akit régóta ismerünk, aki barátunk, más projektekben találkoztunk, állítottunk ki már együtt. Ilyen például Zsigmond Enikő, aki Ordasról érkezett és most három akril képpel jött hozzánk. Ordason sok éve minden nyáron van egy nagyon remek kis alkotótábor és annak a végén egy kiállítás, melyet Enikő szervez. Ő az egésznek az agya, a lelke, a motorja, mindent intéz ezzel kapcsolatban. Hubert László nevű alkotótársunk Dusnokról érkezett, aki kalocsai alkotókkal már volt itt Kiskőrösön korábbi években. Az ordasi alkotótáborban találkoztam vele először több, mint 10 éve, azóta rendszeresen összefutunk, még közös kiállításokon is részt vettünk. László művészi világa, felfogása nagyon illik a mi munkáink közé. Ő akrillal és olajjal dolgozik, most is négy akril és olajképet hozott magával. Két kiskőrösi alkotót is hívtunk, mind a kettő fotós. Az egyikük Subáné Kiss Krisztina, aki a Kiskőrösi Fotóklub oszlopos tagja, neki is volt már több kiállítása, négy fotóval van most itt jelen. Pálfi Tamás a másik, aki szintén a Kiskőrösi Fotóklub tagjaként van jelen fotókkal. Tamás a Káli-medencét, a hajnali és az alkonyati fényviszonyokat, illetve ezek hatását fényképezi. Emellett nagy kedvencei a repülőgépek, a repülőeszközök, mindenféle helyzetben, formában, földön, levegőben, leszállás közben, fölszállás közben és elképesztő fotókat lő ezekről a témákról. Ebből a három témakörből hozott most bemutatni nekünk egy-egy fotót. A négy alkotó azért van most itt, mert az egyesületünknek célja az, hogy azok az alkotók is be tudjanak mutatkozni, akiknek egyébként kevés lehetőségük nyílik erre más fórumokon, nekünk meg van szervezési tapasztalatunk a kiállításokat illetően és a munkáik nagyon passzolnak ahhoz az alkotási tömeghez, amit mi egyébként meg szoktunk jeleníteni.
Az egyesület tagjai milyen témákban és milyen technikákkal dolgoztak az elmúlt év során?
- Azért jó ez az egyesületi szintű kiállítás, mert mindenféle művészi felfogás, technika és látásmód megjelenik egy ilyen kiállításon. Babucsikné Zeikfalvy Anna néni sokszorosító, grafikákkal szokott megjelenni, de főként rézmetszetekkel, fametszetekkel, időnként egyéni grafikákkal is jön. Vlcskó János a másik nagy grafikus, akitől most látunk egy grafikát és több, kisebb méretű akvarellt. János most kifejezetten a kis méretű akvarellekre koncentrált, amikor a kiállításra készült. Ő korábban több alkalommal uszadékfa szobrokat is hozott, most azokat mellőzte, de a legközelebbi kiállításunkon szinte biztos, hogy megint fog ilyenekkel jelentkezni. Oláh Pál és Pribék János mind a ketten fotókat hoztak, mind a kettőnek van egy nagyon sajátos látásmódja. Oláh Pál szereti a beállított, nagyon jól megvilágított emberi alakokat, félaktokat, szereti a sejtelmes, kicsit hangulatossá tett témákat megörökíteni. Emellett az építészeti formákat, a fény-árnyék viszonyokat, a szögletes formákat, az épületek tömegét hallatlanul imádja fotózni. Pribék János egy másik felfogást képvisel itt a fotósok között. Jánosnak az az elve, hogy ő nem nyúl bele, amit a fényképezőgép kihoz, az úgy szép. Amit most hozott, az három nagyon érdekes, különleges kép. Makróra állította a fényképezőgép objektívét és letette egy korlátra valahol egy nádas, sásos rész előtt, és ahogyan mozgott a nád és a sás, a gép ahol rá tudott fókuszálni, bizonyos részek nagyon élesek lettek a fotóján, bizonyos részek teljesen el vannak mosva. Rendkívül különleges, amiket művelt. Fotókat hozott most még László Tiborné Ficsor Alexandra is, aki imád kísérletezni azzal, hogy valamilyen átlátszó felületen – üvegen, jégen, jeges üvegen, összetört üvegen – keresztül próbálja megfogni a környező világot. Most is egy ilyen kétszer három darabos fotóból álló sorozatot hozott, valamint egy saját készítésű festményt is. Szmutka Katalin a tőle már megszokott magas színvonalú, egyedileg készített, festékkel festett selyemsálakat hozott. Ezek amellett, hogy műalkotások – mert csak egyetlen egy készül belőlük és biztosan nem fog még egy szembejönni az úton -, a mindennapokban vagy az ünnepeken is használható öltözködési kiegészítők. Alexandra férjét, László Tibort, már régóta hiányoljuk a kiállításokról, de most rá tudtuk venni, hogy készüljön egy képpel és ezzel a gitárral, amit láttunk itt a terem közepén és ezt elejétől a végéig ő maga készítette. Elképesztő, számomra legalábbis egy megdöbbentő dolog, hogy egy ember, aki nem hangszerkészítő, viszont tudjuk, hogy zenél és énekel, kitűnően játszik több hangszeren, vajon hogy jut eszébe, hogy hozzáfog gitárt készíteni. Én magam pedig két darab pasztellképpel érkeztem most a kiállításra, mind a kettő hagyományos tájkép.
Említetted, hogy ez már a harmadik év végi kiállításotok. Mik a tapasztalataid, az elmúlt három év alatt mennyiben fejlődtek a művészek és az alkotásaik?
- Igazából nem tudom, hogy ezt lehet-e vagy kell-e fejlődésnek nevezni. Itt már mindenki régóta műveli a saját szakterületét, mindenkinek megvan a saját útja. Mi nem vagyunk egy szorosan együttműködő alkotóközösség, gyakran csak évente egyszer-kétszer találkozunk vagy négy-öt alkalommal talán. Néha tudunk arról, hogy a másik min vagy mivel dolgozik, néha meg nem. Mindig van meglepetés, mindig van valaki, aki más technikát vagy ugyanazt a technikát kicsit másképp műveli. Például valaki megjelenik hirtelen absztrakt képekkel, akitől ezt nem vártuk vagy tájképet hoz, aki eddig absztraktban utazott. Megjelenik portréval, aki eddig nem ilyeneket csinált, elkezd olajjal dolgozni, aki eddig akrilozott vagy grafikát hoz, aki eddig festett. Igazából ezt mindenki saját maga tudja, hogy az ő életében ez fejlődés-e vagy nem, de biztosan van benne, hiszen nem állhatunk meg ugyanannál a szintnél és nagyon remélem, hogy évről évre jobb anyaggal állunk elő. Nagyon szeretünk ebben az adventi időszakban idejönni, hiszen ilyenkor rengeteg rendezvény van és lesz a művelődési házban. A tapasztalatunk pedig az, hogy ezeket a kiállításokat az a közönség, aki ilyenkor erre jár, mindig nagy örömmel fogadja és megnézi. Több száz ember látja ez alatt az egy hónap alatt ezt a kiállítást, így nagyon örülünk neki, hogy ilyenkor itt lehetünk.
Az előző évekhez képest mi az, ami most meglepetésként ért, hogy valaki esetleg teljesen mást csinál, mint amivel korábban foglalkozott?
- Az apró meglepetések benne vannak, ezt mindig örömmel látjuk. A lényeg, hogy kipróbáljunk új technikát, új látásmódot. Valaki elmegy egy alkotótáborba, hoz új ötleteket, inspirációt és megpróbálja megvalósítani. Nagyon jó, hogy az egyesületi tagoknak – szinte mindenkinek -vannak más szervezetek felé is kapcsolataik, tehát gyakorlatilag egy jó kis hálózattá alakulhat ez vagy alakult is, hiszen kiskunfélegyházi és kalocsai alkotókkal is volt közös kiállításunk. Ők is jöttek hozzánk vendégségbe, mi is mentünk hozzájuk. Mindig nagy örömmel fogadtak és sikeresek is voltak ezek a kiállítások, illetve azok is, amiket a kiskunfélegyházi és kalocsai alkotók hoztak ide hozzánk. Meglepetés számomra és nagyon örülök is neki, hogy jól kezdik alkalmazni a fotótechnikát és a fényképnek azt a nagyon egyedi, különleges megközelítését. Észrevehető, hogy mindenki, aki ezzel foglalkozik, egy egészen más irányba mozdul el és nagyon más irányban gondolkodik, amikor a műveit vagy az alkotásait készíti. Ez így jó, mivel van köztük hagyományos tájképfotózás, hagyományos portréfotózás, szép formák és mozdulatok, különböző fényhatások fotója. Van olyan, aki abszolút hagyja, hogy a természet dolgozzon a fotón, például Pribék Jánosnál. Vannak nagyon klasszul, jól megvilágított, beállított fotók. Vannak ezek a valamilyen felületen keresztül – mint egy álomvilágban – fotózott képek, mint Alexandráé. Én nagyon bátorítom és szorgalmazom is az alkotótársakat, hogy menjünk el ebbe az irányba is, mert ez nagyon jó, izgalmas, korszerű, népszerű, illetve nagyon jól bemutatható a közösségi médiában és az interneten is. A festmények nem mindig érvényesülnek annyira jól egy ilyen térben, de a fotó alkalmas erre a célra is. Nagyon örülök, hogy most sok fotót látunk.
A kiállításmegnyitót állófogadás zárta, mely során a vendégek személyesen is találkozhattak az alkotókkal és megtekinthették a műveket. A tárlat 2026. január 14-ig látogatható a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központ kamaratermében.
Fotógaléria:
