A Soltvadkerti TE II. Vadkert FC a vármegyei harmadosztályú bajnokság közép csoportjában az élről várja a tavaszi folytatást. Az együttes kiegyensúlyozott teljesítménnyel végzett az őszi szezon első helyén. Azonban Soltvadkerten is tudják, hogy a tavasz igazán küzdelmes lesz, hiszen a bajnokság szoros és több csapat is odaérhet még a dobogóra. Bereczki Gábor, a csapat rangidős játékosa értékelte az őszi szezont.
– Mik voltak a célok a bajnokság előtt?
– Először is köszönöm a megkeresést, mindig szívesen beszélek a labdarúgásról, főleg aminek aktív résztvevője vagyok. A szezon elején az első három hely megszerzése volt a cél, de nyilván mindenki győzni szeretne, így a mi fejünkben is az járt, szép eredmény lenne az őszt a tabella tetején zárni. A felkészülés is ennek szellemében indult el. Bár halkan jegyzem meg, lehetett volna még jobb az edzéslátogatottság, de nyilván a munka, magánélet vagy egy távoli irányítószám, ezt sokban befolyásolja. Az átigazolási piacon is tevékeny volt a vezetőség, többen is érkeztünk nyáron a csapathoz, de volt távozó is, valamint új játékos-edző is segítette és fogja is a csapat munkáját.
– Mennyire vagy elégedett az őszi szerepléssel?
– Elégedett vagyok az őszi szezonban nyújtott teljesítményünkkel, ezt tükrözi a 8 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség. Azt gondolom ezt idény előtt aláírtuk volna, bár aki engem ismer az tudja, mennyire maximalista vagyok és csak a 10 győzelem 0 döntetlen 0 vereség mellé tettem volna szívem szerint, jó szájízzel oda a névjegyem.
– Pozitív és negatív mérkőzések. Melyeket emelnéd ki?
– Ha kicsit elemezni kellene az elmúlt fél évet, akkor sok jó meccset játszottunk, a szerencse is olykor mellénk állt, gondolok itt a Kiskunmajsa elleni kétgólos hátrányból történt fordításra vagy a Kaskantyú elleni győzelemre, ahol talán az ellenfelek rászolgáltak volna az egy pontra. Ettől függetlenül a csapat erejét és egységes hozzáállását tükrözi, hogy végül nyerni tudtunk. Döntetlenünk a Kecel ellen született, ami a játék képét és a tabellán elfoglalt pozíciókat figyelembe véve országos X volt minden fogadási irodánál. A Bócsa elleni vereség nem volt bekalkulálva, de egyrészt egy jó csapat ellen idegenben, akár ki is lehet kapni, másrészt, ha jók az információim azon a meccsen semmi nem jött össze, ráadásul a hírek szerint az utóbbi években sem nyerni jártunk a szomszédba. Sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni ezen a derbin, amit utólag nagyon sajnálok. Remélem, tavasszal vissza tudunk vágni hazai pályán.
Kit vagy kiket emelnél ki a csapatból?
– Az őszi jó és viszonylag egyenletes teljesítményünk záloga a csapatmunka volt, mindhárom félidőben. Nem igazán szeretnék személyeket kiemelni, mert az összes játékos kivette a részét a sikerekből. A góllövő listát megvizsgálva is az látszik, nem mesterlövészekkel vagyunk tele, hanem fegyelmezett, küzdeni és győzni akaró játékosokkal. Szinte minden meccsen volt valaki, aki egy kis extrát hozzá tudott tenni a többiek munkájához. Tóth Árpád “Szóda” nevét csak azért emelném ki mégis, mert edzőként és játékosként is új impulzust tudott adni a csapatnak. Nyilván ez még nehezebb feladat, mint “csak” szimplán játszani.
– Mit vársz a tavasztól?
– A tavaszi idény mindig más, mint az ősz. Valaki nagyobb lendülettel áll bele, valaki már-már hitehagyottabban indul neki az őszi teljesítménye tudatában. Most a Csólyospálostól levont pontok miatt némi levegőhöz jutottunk mi és a Kecel is, de elég egy kis rövidzárlat, néhány sérülés vagy eltiltás és újra ott fognak lihegni a nyakunkban. Nehéz feladat egy idényen keresztül egyenletesen jó formát mutatni, de ez másoknak sem könnyű. A dobogós csapatokon kívül még a 4., 5., 6. is reális eséllyel indul neki az érmekért folyó harcnak, így én azt gondolom, izgalmas tavasznak nézünk elébe.
