A Soltvadkerti TE Soltút vármegyei első osztályú csapata a nyolcadik helyen zárta az őszi szezont. Felemás őszön vannak túl Huszty Dániel csapatának tagjai. Voltak bravúros győzelmeik, de becsúsztak olyan pontvesztések is, amelyek talán nem voltak előre belekalkulálva. Nyolc győzelem, három döntetlen és négy vereség volt a csapat mérlege ősszel. A csapat játékos-edzőjét kérdeztem, a mérkőzésekről, tervekről, tavaszi célokról.
Mennyire sikerült megvalósítani a felkészülést a nyáron és melyek voltak a célkitűzések a szezon előtt?
Ez már a második év volt, amikor a csapatot irányítottam. Nyilván szerettük volna magasabbra tenni a lécet idén, így az első öt hely valamelyikének megszerzését tűztük ki célul. Fel volt építve az idei nyár. Nekem is volt a fejemben egy terv, sajnos ez nem annyira valósult meg. Tudni illik, egy amatőr ligáról beszélünk, így voltak szabadságok, sokan utaztak el, viszont ami pozitív, hogy nem volt sérülés ebben az időszakban. Tavaly, úgy indítottunk, hogy az első mérkőzésen két meghatározó játékosom megsérült, viszont kijött, mivel én is úgy látom, hogy az ősz második felében voltunk jobb periódusban.
A csapat egyben maradt, csak olyan távozóink voltak, akik vagy munkahelyre, vagy a szabadidőre hivatkozva nem voltak velünk. Nem szerettünk volna senkit elveszteni, de ez benne van a futballban. Sikerült úgy erősíteni, hogy jobb legyen a csapatnak. Nyilván itt közbe szóltak az érkező játékosoknál dolgok, de úgy gondolom, hogy mindenkire szükség volt, akik nyáron érkeztek a csapathoz.
Mennyire vagy elégedett az őszi szezonnal?
Összegészében azt mondanám az őszről, hogy előre léptünk a tavalyi szezonhoz képest, van ereje a csapatnak. Itt a meccs végi periódusukra gondolok. Tavaly emiatt sok pontot elvesztettünk, most azt mondom, hogy ezzel kapcsolatban léptünk előre, mert volt tartásunk. Egy fokkal jobb az is, hogy győztes állásnál rá tudtunk rúgni gólt, és akkor könnyebb volt a mérkőzés vége, de még mindig van hiányérzetem. Szerintem nekünk ez a legnagyobb problémánk magasan. Ugyanis ha valaki megnézi, hogy amikor vesztes meccseink voltak, vagy pontokat hullajtottunk akkor, ha jól számolom kivétel nélkül mi vezettünk minden meccsen. Megvoltak a lehetőségeink arra is, hogy több góllal vezessünk. Utána tudott csak az éppen aktuális ellenfelünk fordítani, vagy egyenlíteni.
Ezen kell javítanunk, de ez inkább mentalitás kérdése. Próbálkoztam sok variációval és akkor hátha valamelyik irányba elbillen. De ez központilag, úgy van, hogy megvan a vezetés és egyszerűen nem tudjuk ugyanúgy nyomás alá helyezni az ellenfelet, mint előtte. Beindul ez az automatikus pánik, hogy akkor meg kell óvni az eredményt. Ebben fejlődtünk azért valamit, de nyilván ez akkor lenni jó, ha nem megóvni kellene, hanem rá tudunk rúgni még.
Az ősz alapján a kitűzött célunk végül is megvan, még ha a tabella nem is ezt mutatja, a felesleges pont elhullajtások miatt, de amikor pontokat hullajtottunk, azt is saját magunknak köszönhetjük. Én maximalista vagyok, ezért azt mondom, hogy játékban, ahogy esetleg a többi csapat vélekedik rólunk, ott senki nem mehet ellenünk biztosra. Mindenki azt szokta mondani, hogy a Soltvadkert egy jó csapat, csak hát ennek akkor örülnék, ha ez eredményben is meglátszana.
Kiemelnél pár mérkőzést pozitív és negatív szempontból?
Abból indulnék ki, ahol pontokat hullajtottunk: volt az elején a Kunbaja elleni mérkőzés a harmadik fordulóban. Nyilván tudjuk, hogy a Kunbaja egy jó csapat, azon a meccsen egy jogos kiállítás elmaradt náluk, de még ott is emberhátrányban szereztünk pontot ezt pozitívnak értékelem, mert a csapatnak volt egy olyan ereje, ami tényleg megsüvegelendő. Utána jött pár olyan mérkőzés, ami nemigazán tetszett.
Bácsalmáson csináltunk egy döntetlent. Ott már az egész szemlélete a csapatnak nem volt jó, a heti munka és a bemelegítés sem volt olyan, ami méltó hozzánk, de ott is voltak 1-0-nál lehetőségeink, amiket ha berúgunk, akkor most nem beszélünk negatívan erről. Nyilván tudjuk, hogy a pálya nem a legjobb állapotú.
Mindjárt az idei első hazai mérkőzésen vereség következett.
A Hírős-Ép ellen reálisabb lett volna a döntetlen. Ezt egyik jó barátommal, aki az ellenfél játékosa ki is beszéltük. Azt tudom annak a számára írni, hogy egy jó csapat ellen játszottunk, ott van a legtöbb Nb-és mérkőzés, de talán azt lehet mondani, hogy a Hírős-Ép jobban akarta a sikert és inkább egyben volt, mint a vadkerti csapat.
A játkos-edző számára legjobban a Baja elleni vereség fájt.
A Baja elleni hazai mérkőzésünkről azt tudnám mondani, hogy mi az, ami a legjobban fájt, nyilván a Bácsalmási döntetlenen kívül. Ott le is nyilatkoztam, hogy nem tudom a Baja, hogyan is nyerte meg a találkozót, mert kettő kapura lövésből szereztek gólt, amiből az egyik szabálytalan volt, azóta videón is láttuk és megfojtották a mérkőzést, de nem nagyon jöttek át a félpályán. Nekünk több lehetőségünk is volt ott. Ez nagyon fájó nagyon számomra, mert azt hiszem az egy győztes meccs volt. Egy agyonnyert találkozón kaptunk ki. Az első félidő alapján, olyan fölényben játszottunk, hogy egyszerűen így nem szabadna gólokat kapni és elveszíteni egy mérkőzést.
Lajosmizsén igazságos döntetlent ért el a csapat.
Lajosmizsei meccset azért említeném, mert ott egy teljesen reális döntetlen született. Nyilván a végén mi egyenlítettünk ki, de azt mondom, hogy az első félidő a miénk volt, a második az ellenfélé. Persze a gólok azok a második félidőben voltak, de azt gondolom reális volt az a döntetlen, igaz többet birtokolták a labdát, de ezt szándékosan hagytuk is.
Jánoshalmán az ősz leggyengébb mérkőzését játszotta a Soltvadkert.
A Jánoshalma elleni volt az egyik leggyengébb mérkőzésünk az őszi szezonban, mert Bácsalmás ellen voltak azért lehetőségeink. Ott olyan volt, mint ha két rossz csapat játszott volna, éppen beszéltük is ezt ott a hazaiakkal. Ők is jó csapat egyébként. Nem ment jól a játék, lehet reálisabb lett volna a döntetlen, de a Jánoshalma rúgott két gólt. Sajnos ott az elejétől a végéig rossz volt az egész, és már a bemelegítésnél láttam, hogy nem lesz egy jó meccs.
A KTE II. elleni vereség pedig felért egy győzelemmel a mutatott játék miatt.
A KTE II. elleni találkozó az egy tisztességes meccs volt. 3-1-re ugyan nyert a Kecskemét, de szerintem egy NB3-as szintű találkozó volt, hiszen1-0-ra is vezettünk, majd kaptak egy -szerintem- jogtalan büntetőt. Ez most így alakult.
1-1-es állásnál még volt egy ziccerünk, ami egyébként nagyon büntető volt csak a játékosom gólt akart rúgni, mint, hogy ezt ő eljátssza. Nyilván egy jó csapatról beszélünk, heti 4-5 edzéssel. Mi itt a végén már csak kettőt edzettünk, sérültekkel. Ott nem tudtam semmi rosszat mondani a fiúknak, nagyon jó színvonalú mérkőzés volt. Ami bennünk megvolt azt kihoztuk a játékban. Ha minden meccsen így játszottunk volna, mint ott, akkor 6-8 ponttal több lenne, Ahogyan kihoztunk egy-két labdát, azt öröm volt nézni, még ha ki is kaptunk.
Szép játékkal bravúros győzelem a Tiszakécske II. otthonában.
Nagy győzelem volt a Tiszakécske otthonában szerzett siker. Ott ők 1-0-ra vezettek, gyakorlatilag az egész meccskép alapján. Még az ellenfél kolléga is mondta, hogy minden téren jobban játszottunk. Nagyon kulturáltan, amikor kellett, akkor nagyon egységesek voltunk. A labdakihozataloktól kezdve mindenben, amilyen támadásokat vezettünk és ahány ziccerünk volt, ez alapján azt mondhatom megérdemelt volt a győzelem.
Az ősz utolsó fordulójában Huszty Dániel szerint minden téren csapatként küzdöttek. Aminek egy szép győzelem lett a vége a Harta ellen.
Az őszi utolsó fordulóban a Harta elleni meccsünket is felhoznám. Azt is csak azért, mert az a legkomplettebb volt, amikor kellett együtt védekeztünk. Mindenki egyet akart, az a bizonyos hajó egy fele húzott. 2-0-nál rárúghattunk volna egy harmadikat, mert volt egy az egyben nagy ziccerünk. Nyilván a Harta is egy jó csapat, ezt mindenki tudja, de, volt rutinunk, volt egymásért küzdés, amikor kellett akkor nagyot melóztunk. Talán a Harta elleni meccs volt az, ami a legjobban tetszett. Nem is a játék képe, és az eredmény miatt, hanem azért mert minden téren csapat voltunk, és ez a legfontosabb, hogy egymásért tudjanak küzdeni a srácok.
Köszönetet mondanál valakiknek?
Szeretném megköszönni a vezetőség munkáját, mert ez nem menne nélkülük, akik mindenben támogatnak bennünket. Megteremtik azt, hogy a fiúk nyugodtan tudjanak dolgozni. Ezúton is szeretném megköszönni Soltvadkert Városnak, illetve a vezetőségnek ezt a félévet és az egész éves támogatást!
Tavaszi célok?
Aminek én külön szoktam örülni, hogy a fiúk elmennek a kispályás kupákra, mert olyankor edzésbe maradnak. Én, amikor profi játékos voltam, akkor ezt nem engedték, de szerintem az jó, ha valaki sportolással és aktív pihenéssel végzi és tölti ezt az időszakot. Tavaly is emiatt sikerült jobban a tavaszunk. Bízom benne, hogy télen tudunk úgy erősíteni, hogy ami hiányosságaink vannak, azt be tudjuk vele foltozni. Ha ez összejön, akkor minden mérkőzésnek esélyesei lehetünk. Természetesen kell egy jó téli felkészülés is ehhez.
Öt hetet próbálok belőni, ebből lesz egy hét otthoni futómunka, próbálunk a legjobban felkészülni. Bízom benne, hogy sérülés nélkül megússzuk, mert ugye tudjuk, hogy ilyenkor ez a műfű szezon nem a legjobb az ízületeknek, de próbáljuk, úgy szervezni, intézni majd, hogy a lehető legkevesebb sérülttel menjünk bele a tavaszba. Mint ahogyan korábban említettem, ha sikerül egy-két játékost igazolni és velük együtt a hiányosságokat is kiküszöbölni, akkor szép tavasz elé nézhetünk. Célunk az első öt hely valamelyikére odaérni.
