Méltóságteljes megemlékezést tartottak 2026. június 21-én, vasárnap délután Kiskőrösön, a Zsinagóga melletti téren álló Holokauszt-emlékműnél. Az eseményen beszédek, zenei előadások, koszorúzás, gyászima és kádis idézte fel a kiskőrösi zsidó közösség tragédiáját, valamint mindazok emlékét, akiket a holokauszt során megfosztottak otthonuktól, méltóságuktól és életüktől.
A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját országosan április 16-án tartják, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a hazai zsidóság gettóba zárása. Az emléknap célja, hogy a társadalom ne csupán történelmi adatként, hanem emberi sorsok sorozataként tekintsen a vészkorszakra. A megemlékezések minden évben arra figyelmeztetnek, hogy a gyűlölet, a kirekesztés, az előítélet és a közöny milyen következményekhez vezethet, ha egy közösség nem védi meg időben az emberi méltóság alapvető értékeit. Kiskőrösön a megemlékezés a helyi zsidó közösség 1944 júniusi elhurcolásának emlékét is középpontba állította.
A kiskőrösi esemény az AranyEzüst Quartett előadásával vette kezdetét, akik a Hegedűs a háztetőn című musical egyik betétdalát szólaltatták meg. A zenei nyitány után Kornóczi Natália, a megemlékezés moderátora köszöntötte a jelenlévőket.
Elsőként Gmoser István alpolgármester mondott beszédet. Gondolataiban hangsúlyozta, hogy a holokauszt áldozatairól való emlékezés nem pusztán történelmi kötelesség, hanem erkölcsi felelősség is. Felidézte, hogy a hatmillió zsidó áldozat felfoghatatlan száma mögött egyéni emberi életek, családok, tervek, remények és otthonok álltak. Kiemelte, hogy Kiskőrös zsidó közössége generációkon át része volt a város életének: kereskedők, iparosok, tanítók, családapák és családanyák éltek itt, akik munkájukkal, jelenlétükkel és közösségi szerepvállalásukkal formálták a település történetét.
Beszédében kitért az 1944-es eseményekre is. A kiskőrösi zsidókat gettóba zárták, majd június 18-án elhurcolták őket, előbb a kecskeméti gyűjtőtáborba, később pedig deportáló vonatokkal Auschwitz-Birkenauba. A kutatások szerint 422 kiskőrösi zsidó vált a holokauszt áldozatává. Az alpolgármester rámutatott: a tavaly felavatott emlékfa 422 levele minden egyes emberi sorsot külön-külön jelképez, nem névtelen tömeget, hanem megismételhetetlen emberi életeket.
Ezt követően Judák Zsolt országgyűlési képviselő osztotta meg megemlékező gondolatait. Beszédében kiemelte, hogy a holokauszt nem csupán a zsidóság tragédiája, hanem egész Európa és a magyar nemzet történelmi sebe is. Hangsúlyozta, hogy az emlékezés kötelesség, mert amíg egy közösség őrzi az áldozatok történetét, addig nem engedi, hogy nevük és sorsuk feledésbe merüljön. Gondolatait Martin Niemöller ismert figyelmeztetésének felidézésével zárta, amely a közöny és a hallgatás veszélyére irányította rá a figyelmet.
A beszédek után Gusztos Károly előadásában hangzott el a Százéves pályaudvaron című dal, amelyet gitáron kísérve énekelt el.
A zenei betét után Bella Tibor helytörténész idézte fel Kiskőrös és a zsidóság kapcsolatának történeti hátterét. Beszédében a helyi zsidó közösség megtelepedéséről, gazdasági és társadalmi szerepéről, valamint a város fejlődéséhez való hozzájárulásáról beszélt. Szó esett az első zsidó betelepülőkről, a kereskedőkről, iparosokról, tanítókról, a helyi nyomdászatról, a szőlő- és borkultúrához kapcsolódó munkáról, valamint arról is, hogyan vált a zsidó közösség Kiskőrös mindennapi életének meghatározó részévé.
Bella Tibor arra is rámutatott, hogy a kirekesztés és jogfosztás folyamata nem egyik napról a másikra következett be. A zsidótörvények, a munkaszolgálat, a gazdasági ellehetetlenítés és a társadalmi megbélyegzés fokozatosan szűkítették a zsidó közösség tagjainak életlehetőségeit. A helytörténész kitért arra is, hogy a vészkorszak után voltak, akik visszatértek Kiskőrösre és megpróbálták újrakezdeni életüket, ám a korábbi közösség már soha nem állhatott helyre ugyanabban a formában.
A megemlékezés következő részében Radnóti Zoltán, a Budapesti Zsidó Hitközség főrabbija szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében egy tanmesén keresztül beszélt az emlékezés felelősségéről és a fény szimbolikájáról. Gondolatai szerint minden ember képes „gyertyát gyújtani” a maga módján: egy jó szóval, tanítással, kiállással vagy azzal, hogy megvédi embertársát a kirekesztéstől. A főrabbi hangsúlyozta, hogy az emlékezés nem érhet véget a szertartásoknál, mert a múlt befogadása és továbbadása a jelen nemzedék küldetése. A Holokauszt-emlékmű 422 levele számára is az életet, a fény felé fordulást és a jövő iránti felelősséget jelképezte.
A beszédeket követően koszorúzásra került sor a Holokauszt-emlékműnél. A koszorúzás alatt az AranyEzüst Quartett előadásában John Williams Schindler listája című filmjének főcímdala csendült fel. Kiskőrös Város Önkormányzata nevében Gmoser István alpolgármester és Szedmák Tamás önkormányzati képviselő helyezett el koszorút. Judák Zsolt országgyűlési képviselő Lázár Milánnal, Jójárt Erika országgyűlési képviselő Flórián Csabával koszorúzott, míg Kiskőrös Város Német Nemzetiségi Önkormányzata nevében Kincses Mihályné elnök és Filus Tibor tag rótta le tiszteletét.
A koszorúzás után a résztvevők elhelyezhették a megemlékezés köveit az emlékműnél, majd Kozma Zsolt kántor gyászimát mondott. A szertartás részeként Radnóti Zoltán főrabbi a kádist is elmondta az áldozatok emlékére.
A program ezt követően a Zsinagógában folytatódott. A jelenlévők először meglepetésprodukció részesei lehettek: Judák Zsolt országgyűlési képviselő és Gusztos Károly közösen adták elő gitáron és énekelték Gerendás Péter: Többé nem akarom című dalát.
Az esemény záró részében Bella Tibor helytörténész Zsidó múlt Kiskőrösön és az újrakezdés címmel tartott előadást. A részletes helytörténeti áttekintés tovább árnyalta mindazt, ami a Holokauszt-emlékműnél már elhangzott: bemutatta a kiskőrösi zsidó közösség egykori szerepét, a helyi gazdasági és kulturális életben betöltött jelentőségét, majd az üldöztetés, a deportálás és az újrakezdés nehéz történetét.
A kiskőrösi holokauszt-megemlékezés méltó alkalmat teremtett arra, hogy a résztvevők közösen hajtsanak fejet a városból elhurcolt és meggyilkolt áldozatok előtt. Az esemény nemcsak a múlt tragédiáját idézte fel, hanem arra is figyelmeztetett, hogy az emlékezés akkor válik valódi örökséggé, ha a jelenben is felelősséggé, emberséggé és cselekvő figyelemmé alakul.
Fotógaléria:
