Petőfi Sándor halálának 177. évfordulóján, július 31-én tartottak megemlékezést a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum udvarán, az első köztéri Petőfi-szobornál. A rendezvényen a költőre emlékeztek, aki 1849. július 31-én tűnt el a segesvári csatában, Fehéregyháza közelében.
A megemlékezést Dr. Filus Erika, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója nyitotta meg, majd Háló Gyula költő és református lelkész szavalta el Utassy József: Zúg Március című versét.
Ezt követően Domonyi László polgármester mondta el beszédét. Felidézte, hogy a múlt héten kiskőrösi delegáció járt Fehéregyházán, ahol méltó körülmények között emlékeztek meg Petőfi Sándor halálának helyszínén. Köszönetet mondott a képviselő-testület tagjainak, a múzeum munkatársainak, valamint a Petőfi-kultusz ápolásában részt vevő szervezetek képviselőinek, akik együtt képviselték Kiskőröst az eseményen. Úgy fogalmazott, hogy Fehéregyháza és Kiskőrös jelképesen összekapcsolja Petőfi életének kezdetét és végét, és meggyőződése, hogy a Petőfi-kultusz ápolásának egyik legfontosabb központja Kiskőrös. Beszédében kiemelte a város gazdag Petőfi-örökségét is: a szülőház immár 146 éve látogatható, a szülőház udvarán álló első köztéri Petőfi-szobor 165 éve készült el, a múzeum pedig 75 éve működik hivatalos múzeumként. Hangsúlyozta, hogy elődeink maradandó értékeket hagytak ránk, a jelen feladata pedig ezek megőrzése és továbbadása. Mint fogalmazott: Petőfi örök, Petőfi a magyaroké, és Petőfi Kiskőrösé is, ezért közös felelősségünk életművének méltó ápolása.
Az ünnepi beszédet követően a jelenlévők egy-egy szál virágot helyeztek el a költő mellszobránál, tisztelegve Petőfi Sándor emléke előtt.
A koszorúzást követően a résztvevők a szülőház udvarának bejáratánál kihelyezett székeken foglaltak helyet, ahol Háló Gyula költő és református lelkész tartott előadást Petőfi Sándor költészetének mélyebb üzeneteiről. Központi gondolatként a „Használni és nem ragyogni” című versrészletet emelte ki, amely szerinte jól tükrözi Petőfi hitvallását: a költő nem önmagáért akart a figyelem középpontjába kerülni, hanem azért, hogy szolgálhassa embertársait és hatással lehessen a világra.
Előadását a költészet, a világ és társadalom, valamint a szerelem témája köré építette. Kiemelte, hogy Petőfi számára a költészet nem pusztán művészet volt, hanem olyan eszköz, amely képes megszólítani és megváltoztatni az embert. Rámutatott arra is, hogy a költő látszólagos ellentmondásai valójában rendkívüli érzékenységéből fakadtak.
A világról szóló gondolatai kapcsán hangsúlyozta: Petőfi nem pesszimistán szemlélte a világot, hanem mélyen átélte az emberiség és a nemzet sorsát. Külön kitért a szalkszentmártoni időszakra, amely a költő egyik legtermékenyebb alkotói korszaka volt, és amelyben kialakult sajátos, az egész világra kitekintő látásmódja.
Az előadás végén Petőfi szerelmi költészetéről beszélt, felidézve első nagy szerelmének, Csapó Etelkának történetét. Bár kapcsolatuk nem teljesedhetett be, a fiatal lány halála mély nyomot hagyott a költő lelkében, amely számos versében is visszaköszönt. Háló Gyula zárásként arra biztatta a hallgatóságot, hogy Petőfi műveit ne csupán olvassák, hanem engedjék, hogy azok személyesen is megszólítsák és formálják őket.
Fotógaléria:
