Kőrösi Tamás Kiskőrösön immár tizenhatodik alkalommal mutatja be alkotásait a Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napokon. A kalocsai festőművész „Színek között” című kiállítása szeptember 4–6. között lesz látható a kiskőrösi Zsinagógában. A közelgő tárlat apropóján Kalocsára látogattunk, ahol Kőrösi Tamással a festményeit őrző raktárában beszélgettünk életútjáról, a kezdetekről, a tájfestészet iránti vonzalmáról és azokról a helyekről, amelyek újra és újra vászonra kívánkoznak.
A helyszín önmagában is sokat elárult róla. Nem egy kiállítótérben vagy műtermi környezetben találkoztunk, hanem abban a kalocsai raktárban, ahol egymás mellett sorakoznak az évek során elkészült festmények. Tájképek, különböző korszakok emlékei, közeli és távoli vidékek képei kerültek elő, miközben Kőrösi Tamás arról mesélt, hogyan lett a gyerekkori rajzolásból egy egész életet végigkísérő szenvedély.
Egy színesceruza-készlettel kezdődött
Kőrösi Tamás számára a rajzolás szeretete egészen gyermekkoráig nyúlik vissza. Mint felidézte, az egyik első meghatározó élménye egy színesceruza-készlethez kötődik, amelyet emlékei szerint a keresztanyjától kapott. Attól kezdve szinte mindent lerajzolt, amit maga körül látott, és régi gyermekkori munkái közül több ma is megvan.
A komolyabb irányt az általános iskolai rajzszakkör jelentette számára. Az akkori 1. Számú Általános Iskolában – a mai kalocsai Belvárosi Általános Iskolában – kapcsolódott be a szakkör munkájába. Innen indult az a folyamat, amely később évtizedeken keresztül meghatározta az életét.
Formális művészeti képzés helyett nagyrészt önképző módon fejlődött. Kamaszkorában néhány alkalommal Budapesten Mácsai István festőművésszel is találkozott. Mácsai nem klasszikus értelemben vett mestere volt, inkább egyfajta szellemi támaszt és megerősítést adott számára. Kőrösi Tamás visszaemlékezése szerint ez a biztatás sokat jelentett abban, hogy a festészet mellett maradjon és tovább fejlődjön.
Művészi gondolkodására olyan nagy mesterek voltak hatással, mint Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Paál László vagy Rembrandt.
Fiatalkorának egyik emlékezetes állomása volt az 1984 augusztusában, Baján, a Petőfi-szigeten megrendezett Művészet és Ifjúság tábor is. A kéthetes, országos jellegű művészeti táborban néptáncosok, zenészek, szobrász- és festőtanulók vettek részt, Kőrösi Tamás festőként kapcsolódott a programhoz. Az eseményre közel négy évtized múltán is különösen jó emlékként tekint vissza.
A természet lett az igazi világa
A raktárban körbenézve gyorsan érthetővé válik, miért beszél olyan sokat a természetről. A festmények jelentős részén tájak, vízpartok, mezők, utak és a vidéki környezet jellegzetes részletei jelennek meg.
Bár pályája elején emberalakokat is szívesen festett, idővel egyre inkább a tájképek felé fordult. Ennek gyökereit saját gyermekkorában látja: falusi környezetben nőtt fel, sok időt töltött a határban, így a természethez való kötődése szinte magától értetődően jelent meg a festményein is.
Művészetében tudatosan a valóság ábrázolásához igyekszik közel maradni. Az impresszionizmus hatása sem áll távol tőle, de alapvetően a látványelvű festészetet érzi sajátjának. A modern és absztrakt művészet értékeit elismeri, ugyanakkor egyértelműen úgy fogalmaz: az nem az ő világa.
Inspirációért sokszor nem is kell messzire mennie. Kedvelt témái között ott van a Kalocsa környéki táj, a gombolyagi és miskei határ, ahová akár kerékpárral is elindul témát keresni.
A beszélgetés közben ezekből a vidékekből is megmutatott több festményt. Egyik kép után került elő a másik, és minden darabhoz kapcsolódott valamilyen helyszín, emlék vagy történet. Jól érződött, hogy számára a tájfestészet nem pusztán egy műfaj, hanem saját élmények és személyes kötődések megörökítése.
Olasz tájak is visszaköszönnek a vásznakon
A kalocsai és környékbeli vidékek mellett távolabbi tájak is fontos szerepet kaptak Kőrösi Tamás festészetében. Hosszú éveken keresztül rendszeresen járt Olaszországba, többek között Rimini és San Marino környékére. Ezeknek az utazásoknak az élményei is megjelentek a festményein, az idei kiskőrösi kiállításon pedig San Marinóhoz kötődő alkotás is látható lesz.
A raktárban járva ezekből a képekből is kaptunk ízelítőt, így az interjú során nemcsak beszélni lehetett a festői témákról, hanem egymás után kézbe és szem elé kerültek azok a munkák is, amelyek jól mutatják Kőrösi Tamás látásmódját.
Több száz új kép tizenhat év alatt
Kőrösi Tamás nem vezet pontos nyilvántartást arról, hány festmény került ki eddig a kezei közül. Egy azonban biztos: csak a kiskőrösi kiállításokhoz kapcsolódóan több száz alkotásról beszélhetünk.
Elmondása szerint évente legalább harminc új képet visz Kiskőrösre, és fontos számára, hogy a visszatérő látogatók ne ugyanazzal az anyaggal találkozzanak. Ha ezt a tizenhat kiállításra vetítjük, már önmagában is több száz festményről van szó.
A raktárban felhalmozott képek ezt a számot látványosan érzékeltetik. Sok festmény már gazdára talált, mások kiállításokra utaznak, megint mások egy következő tárlatra várnak. A beszélgetés során megmutatott alkotásokból is jól látszott, milyen nagy mennyiségű munka áll az elmúlt évtizedek mögött.
Festményei nemcsak Magyarországon találtak gazdára: alkotásai olaszországi és németországi magángyűjteményekbe is eljutottak. Németországban kiállítóként is bemutatkozott Kalocsa testvérvárosában, Kirchheimben, a Kalocsai Kortárs Művészeti Egyesület tagjaként.
Kőrösi Tamás több művészeti közösséghez is kötődik. A kalocsai egyesület mellett a mosonmagyaróvári Tarlós Prohászka Művészeti Egyesület munkájában is részt vesz, és Budapesten a Művészetbarátok Egyesületének is tagja. Az elmúlt évek során számos településen mutatta már be munkáit.
Festés munka mellett
A festészet Kőrösi Tamás életének meghatározó része, mégsem főállásban alkot. A kalocsai Kertvárosi Általános Iskolában dolgozik, ahol saját megfogalmazása szerint a portási feladatoknál jóval összetettebb munkát végez: gyermekfelügyelettel és számos, az iskola mindennapi életéhez kapcsolódó feladattal foglalkozik.
Jól mutatja a gyerekekhez fűződő kapcsolatát, hogy elmondása szerint nemcsak a tanulókat ismeri név szerint, hanem sok esetben azt is pontosan tudja, melyik gyermekért melyik szülő vagy nagyszülő érkezik.
A festés így elsősorban a szabadidőre marad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy háttérbe szorulna: amikor ideje engedi, továbbra is rendszeresen alkot.
A kalocsai találkozó alatt is érződött, hogy a festészet számára nem különálló „hobbi”, hanem a mindennapjaihoz tartozó természetes tevékenység. A képek ott vannak körülötte, folyamatosan készülnek az újabb munkák, és közben már a következő kiállítások is formálódnak.
Egy történet, amin ma már nevetnek
A festészethez persze nemcsak kiállítások és nyugodt alkotói pillanatok kapcsolódnak. Kőrösi Tamás felidézett egy fiatalkori történetet is, amikor barátjával, Bukor Tiborral még nyolcadikosként a határban festettek.
A környéken akkoriban valaki szénaboglyákat gyújtogatott. A két fiatal festékes kézzel, a mezőről érkezve meglehetősen gyanúsnak tűnhetett, mert valaki meg volt győződve arról, hogy ők lehetnek a gyújtogatók. Hiába próbálták megmutatni, hogy festeni jártak ki, végül kerékpárral menekültek el a helyszínről.
Mint Kőrösi Tamás mondta, akkor kevésbé volt mulatságos a történet, ma viszont Bukor Tiborral együtt jókat nevetnek rajta.
Tizenhatodik alkalommal Kiskőrösön
Kőrösi Tamás és a Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok kapcsolata mára hagyománnyá vált. Az idei lesz a festőművész 16. kiskőrösi szüreti kiállítása, ráadásul a sorozat még a koronavírus-járvány időszakában sem szakadt meg.
A 32. Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok keretében megrendezett „Színek között” című kiállítás 2026. szeptember 4–6. között lesz megtekinthető a kiskőrösi Zsinagógában.
Az ünnepélyes megnyitót szeptember 4-én, pénteken 19 órakor tartják. A tárlat megtekintése díjtalan.
A kalocsai beszélgetés után talán még könnyebb megérteni, miért tér vissza évről évre Kiskőrösre. A falak mellett sorakozó, egymásra támasztott festmények között ülve nem egy „kiállítási anyagról” beszélgettünk, hanem több évtizednyi alkotómunkáról, utazásokról, emlékekről és azokról a tájakról, amelyek Kőrösi Tamás számára máig újabb és újabb festményeket jelentenek.
Ezekből érkezik most egy újabb válogatás Kiskőrösre.
