A Kiskőrösi Kakaspörköltfőző Fesztivál október 10-én ismét több ezer embert hozott össze a Szabadidőparkban. A XVII. alkalommal megrendezett esemény mára Kiskőrös és térsége egyik legnagyobb közösségi rendezvényévé nőtte ki magát. De vajon mi a titka annak, hogy néhány baráti főzésből kevesebb mint húsz év alatt ekkora fesztivál született? Ezúttal nem a programokat és az eredményeket idézzük fel, hanem azt próbáljuk megérteni, miért vált ez a nap ilyen fontossá a kiskőrösiek számára.
Van valami ebben a fesztiválban, amit nehéz számokkal kifejezni. Talán éppen ezért érdemes ezúttal nem a színpadi programokról, a főzőversenyről vagy az eredményekről beszélni.
Aki szombaton végigsétált a Szabadidőparkban, alighanem ugyanazt tapasztalta: bármerre nézett, embereket látott. Beszélgető társaságokat, egymást üdvözlő régi ismerősöket, bográcsok körül sürgölődő barátokat, nevető gyerekeket, együtt ebédelő családokat. És mindez nem csupán egy-egy népszerű fellépő koncertjének idejére volt jellemző. A rendezvénytér már a délelőtti óráktól megtelt, és a tömeg lényegében egész nap kitartott. Ez önmagában is sokat elárul.
A legtöbb fesztiválon jól megfigyelhető, hogyan változik a közönség létszáma a programok függvényében. Egy ismert előadó megtölti a teret, majd a koncert után sokan hazamennek. A kakasfőzőn mintha más szabályok érvényesülnének. Itt maga az együttlét a legfontosabb program.
Természetesen vannak, akik egy-egy fellépő miatt érkeznek, mások csak ebédelni ugranak ki, és egyre több kisgyermekes családot vonzanak a folyamatosan bővülő gyermekprogramok is. A főzőcsapatok tagjai pedig többnyire reggeltől estig ott vannak. Mindezek együtt alakítják ki azt a különleges hangulatot, amelyet nehéz lenne mesterségesen megteremteni.
Egy rendezvény, amelyre hazajönnek az emberek
Kiskőrösön évtizedeken keresztül a Szüreti Napok jelentették azt az alkalmat, amikor az elszármazottak közül sokan hazalátogattak. Nem feltétlenül a műsorok miatt, hanem azért, hogy évente legalább egyszer találkozzanak régi barátaikkal, egykori osztálytársaikkal, ismerőseikkel. Azért hogy legyen idő beszélgetni, megállni egymás mellett, felidézni a közös emlékeket.
A szombati kakasfőzőt látva egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt a szerepet mára részben átvette a Kakaspörköltfőző Fesztivál.
Itt valóban lépten-nyomon ismerősökbe botlik az ember. Olyanokba is, akikkel talán egy éve nem találkozott. Nincs különösebb jelentősége annak, hogy ki melyik sátornál főz, ki melyik társasághoz tartozik. Néhány mondatra bárhol meg lehet állni, és ezekből a néhány mondatokból gyakran hosszú beszélgetések lesznek.
Talán ez az egyik legnagyobb értéke ennek a napnak. Hogy alkalmat teremt a találkozásokra egy olyan világban, ahol a hétköznapokban egyre kevesebb időnk jut egymásra.
De vajon mi a titka?
Érdemes belegondolni, mekkora utat tett meg ez a rendezvény kevesebb mint húsz év alatt. Néhány baráti főzésből mára olyan méretű gasztronómiai fesztivál lett, amely résztvevőinek számával Kiskőrös és térsége legnagyobb rendezvényei közé emelkedett. Ha többnapos esemény lenne, könnyen lehet, hogy látogatottságban már a Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napokat is megelőzné.
Mindezt úgy, hogy nem áll mögötte folyamatos országos médiafigyelem, és a rendezvény növekedését nem jelentős közpénztámogatások alapozták meg. A szervezők az évek során legfeljebb kisebb, alkalmi eszközbeszerzésekhez jutottak pályázati forrásokból, maga a fesztivál mégis évről évre fejlődött.
Hogyan lehetséges ez?
Talán az őszintesége a titok.
Az, hogy a szervezők közismert, közkedvelt, lokálpatrióta kiskőrösi emberek, akik nem akarnak mindenáron valami rendkívülit bizonyítani. Nem akarnak nagyobbnak látszani annál, amik. Egyszerűen szeretnének egy olyan napot, amikor sokan összejönnek, jól érzik magukat, főznek, esznek, isznak, beszélgetnek és mulatnak, és erre az emberek valahogy ráéreznek.
Talán azért is, mert az őszinte vendégszeretetet nem lehet reklámkampányokkal helyettesíteni. A közvetlenséget sem lehet megvásárolni. Egy rendezvénynek lehet kiváló programja, látványos színpada és hatalmas költségvetése, de attól még nem biztos, hogy az emberek igazán a magukénak érzik.
A kakasfőző esetében viszont éppen ez történt. Az emberek a magukénak érzik.
Van a fesztiválnak egy másik, nehezen megfogható sajátossága is. A hangulata sok tekintetben a régi majálisokat idézi.
Cégek, intézmények munkatársai, baráti társaságok és családok települnek ki, sátrakat állítanak, asztalokat terítenek, közösen készítik az ebédet. A nap nem csupán a főzésről szól: legalább annyira a közös készülődésről, a tréfálkozásról, a vendégek fogadásáról és arról, hogy egy napra kiszakadjanak a megszokott hétköznapokból.
Csakhogy van egy lényeges különbség a régi idők szervezett, sokszor kötelező közösségi eseményeihez képest:ide senkit nem kell kivezényelni.
Nem kell megmondani az embereknek, hogy vegyenek részt rajta. Nem kell mesterségesen közösséget szervezni köré, iskolásdiákokat sem kell vezényelni, hogy ne legyen üres a helyszín. Jönnek maguktól, hozzák a családjukat, meghívják a barátaikat, feldíszítik a sátraikat, és már hetekkel korábban készülnek az eseményre.
Ez a fesztivál nem csupán a szervezőké. Legalább annyira azé a sok száz emberé is, aki évről évre hozzátesz valamit a sikeréhez.
Persze a kakaspörkölt sem mellékes. Szombaton mintegy 35 mázsa kakashús fogyott el. Hogy ehhez mennyi pálinka és egyéb ital társult, arról alighanem senki sem vezetett pontos statisztikát…😊
Kinövi a Szabadidőparkot?
A szombati tömeget látva óhatatlanul felmerült a kérdés, meddig tud még növekedni ez a rendezvény a jelenlegi helyszínén.
A résztvevőkkel folytatott beszélgetéseink során is többször szóba került, hogy néhány éven belül a fesztivál akár teljesen kinőheti a Szabadidőparkot. A környék közlekedési és parkolási adottságai már most is komoly korlátokat jelentenek, és ezeken nem könnyű változtatni.
Mégis nehéz lenne elképzelni a kakasfőzőt máshol.
Mert a Szabadidőpark mára valahogy összenőtt ezzel a rendezvénnyel. A fák, a füves területek, az egymás mellett sorakozó sátrak, a bográcsokból felszálló füst, a körbe-körbe járó ismerősök mind hozzátartoznak ahhoz az élményhez, amiért az emberek évről évre visszatérnek.
Egy nagyobb, tágasabb helyszín talán több résztvevőt tudna befogadni, de vajon megmaradna-e ugyanez a hangulat? Nem biztos.
A fesztivál jövőjének egyik legnagyobb kérdése ezért talán éppen az lesz, hogyan lehet megőrizni ezt a közvetlen, családias jelleget úgy, hogy közben az érdeklődés tovább növekszik.
Amit már nem lehet megállítani
A Kakaspörköltfőző Fesztivál története természetesen nem csupán sikerekből áll. Az elmúlt években nehéz időszakokat is át kellett vészelni.
A koronavírus-járvány idején például, amikor a nagy közösségi rendezvények megtartására nem volt lehetőség, a kakasfőzés hagyománya akkor sem szakadt meg. A közös főzés beköltözött a magánudvarokba, kisebb baráti társaságokhoz, családokhoz. Mintha az egész már régen túlnőtt volna egyetlen rendezvény keretein, és valamiféle sajátos kiskőrösi mozgalommá vált volna.
Az évek során a szervezői közösségnek fájdalmas veszteségekkel is szembe kellett néznie. Ungvári Ferenc és Csányi József már nincsenek közöttünk, pedig mindketten részesei voltak annak a munkának, amelyből ez a fesztivál megszületett és megerősödött.
A rendezvény azonban tovább él.
Talán ebben is megmutatkozik az igazi ereje. Hogy már nem egyetlen emberhez, nem egyetlen szervezőhöz és nem is egyetlen baráti társasághoz kötődik. Sokan dolgoztak érte az elmúlt közel két évtizedben, és ma már sokan érzik felelősségüknek, hogy a hagyomány folytatódjon.
Az ilyen közösségi kezdeményezésekből lesznek idővel valódi helyi értékek.
Nem kell mindig több, néha éppen ennyi kell
Sok településen komoly összegeket költenek arra, hogy egy-egy rendezvényre országosan ismert előadókat hívjanak, és minél nagyobb közönséget vonzzanak. A kiskőrösi kakasfőző példája viszont azt mutatja, hogy a sikerhez nem feltétlenül ez az egyetlen út.
Itt már önmagában a közös főzés, az együtt töltött nap és a megszokott társaságok találkozása is elegendő ahhoz, hogy megteljen a rendezvénytér.
Persze a fellépők, a gyermekprogramok és az újabb szolgáltatások sokat hozzátesznek az élményhez, de a fesztivál igazi vonzereje valószínűleg akkor is megmaradna, ha egy évben szerényebb lenne a műsorkínálat, mert az emberek elsősorban nem egy koncertre váltanak itt képzeletbeli belépőt, hanem egy közösen eltöltött napra.
Az év egyik utolsó olyan hétvégéje ez, amikor még jó eséllyel kellemes időben lehet egész nap a szabadban együtt lenni. Mielőtt beköszöntenek a hidegebb, rövidebb napok, még egyszer összegyűlnek az emberek egy nagy közös ünnepre.
A szombati fesztivál után pedig egyre erősebb az érzés, hogy Kiskőrösön ez már jóval több, mint egy gasztronómiai rendezvény.
Miközben a bográcsokban fő a kakaspörkölt, valami más is történik: régi barátságok elevenednek fel, új ismeretségek születnek, családok töltenek együtt egy egész napot, és olyan emberek is leülnek egymás mellé, akiknek a hétköznapokban talán erre soha nem lenne alkalmuk.
Másnapra elpakolják a sátrakat, kialszanak a tüzek, kiürül a Szabadidőpark. A helyszín visszanyeri megszokott csendjét, de a találkozások emléke, a közös történetek és a szombati beszélgetések még sokáig velünk maradnak.
Amikor majd jövő ősszel ismét megjelennek az első sátrak, sokan ugyanoda térnek vissza, ahol idén abbahagyták. Ugyanazokhoz az asztalokhoz, ugyanazokhoz a barátokhoz, ugyanabba a közösségbe.
Talán ez a XVII. Kiskőrösi Kakaspörköltfőző Fesztivál legfontosabb üzenete.
Egy közösséget nem feltétlenül a nagy szavak, a látványos tervek vagy a drága programok tartanak össze. Hanem az, hogy az emberek szeretnek egymással lenni, és amíg ez így lesz, addig Kiskőrösön lesz miért újra és újra begyújtani a bográcsok alá.
Fotógaléria:
