A soltvadkerti katolikus templomban tucatnyi táska halmozódott az oltár előtt. Na, nem a ministránsok hagyták széjjel a holmijukat! Ezek bizony a padokban helyet foglaló gyermekek tulajdonát képezték. De miért is?
Új kezdeményezés: az iskolás diákoknak a tanév első szentmiséjén megszentelték a táskáját. Ez természetesen csak katolikusokra vonatkozik, hisz a protestáns egyházak tárgyat nem szentelnek.
A szentmisét két tanuló verses szolgálatával kezdték, majd szokás szerint a bibliai olvasmányok következtek. Az egyházközség új plébánosa, dr. Jeney Gábor prédikációjában a Szentlélekben való bizalomra és hitre hívta fel a figyelmet.
Szentlélek: egy eléggé elvont fogalom. Mint mesélte, „az Atyát értjük, a Fiút értjük, de a Szentlélek fogalmával sokan nincsenek tisztában. A Szentlélek az, amely bennünk munkálkodik, megtanít minket imádkozni és a kegyes életre vezet.”
Mik a gyakorlati kereszténység célkitűzései egy ilyen tanévkezdő táskaszentelésen? Gábor atya szerint a közösség megmérgezése az, amely ellen leginkább védekeznünk kell! Ha baj történik, ha valami megmételyezte az osztály vagy csoport lelkületét, nem szabad hallgatni, hanem meg kell beszélni! Itt azonban semmi esetre sem lehet irányadó a pletyka és a rágalmazás! Sokkal inkább követendő az apostolok példája, akik ilyen esetekben a négy- vagy hatszemközti megbeszélést tartják megfelelő eljárásnak.
Ezt megfogadva sikeres tanévet kezdhetnek a nebulók. Persze az is lényeges, hogy hit, erkölcsös élet és tanulás nélkül nem fog a szentség sem a táskán, sem annak hordozóján. Az pedig csak egy újságírói kérdés, hogy hol volt a többi katolikus gyermek, az a mintegy 200, akik szeptemberben ismét felvették az iskolatáskát? Talán nehéz volt elhozni a templomba, még üresen is?
Káposzta Lajos
