– Beszélgetés soltvadkerti 56-osokkal
Soltvadkerten 2006-ban több beszélgetést és visszaemlékezést vettünk fel, amelyek azóta forrásértékűek: szinte senki nem él már azok közül, akik akkor megosztották a hallgatósággal emlékeiket a forradalomról és az azt követő évekről. Az alábbiakban a néhol töredékes szöveget olvasható formába öntöttük, így tárul fel előttünk az a kor.
A pesti srác: Fecske László:
Szevasztok Srácok!
Bizonyára tudjátok, hogy a budapesti srácok milyen szerepet vállaltak az 56-os forradalom idején. A nemzetnek ez a legtisztább, legigazabb szabadságharca volt. Az elnyomó zsarnokságot akarta a nép beszüntetni és a felelősségre vonásnál legtöbbjüknek csupán annyi bűne volt, hogy szabad hazában akartak élni boldogan.
Örülök, hogy itt vagytok. Nálam az utókor, illetve előttem az utódom nagyon lényeges. Örülök az iskola tanárainak, ha kevesen is, de itt vannak azok, akik számítanak és foglalkoznak a történelemmel és érdekli őket.
Nem tudok a soltvadkerti eseményekhez sokat hozzátenni, mert Budapesten éltem át és meg az 1956-ot. Ez nem kérkedés, hanem a szerencsém. Azért tartom szerencsének, mert tudója voltam a Rákosi- és Gerő-féle borzalmaknak, amelyek 1956 előtt történtek, és átélője voltam annak is, ami 1956. október 23-án kezdődött és november 4-ével ért véget. Galád módon a szovjet tankok széttiporták annak a 13 napnak az emlékét, ami 1923. október 23-án kezdődött. Nagyon nehéz beszélni róla, mert ez minden évben október 23-a környékén felsejlik bennem. Mindig újak és újabbak jönnek elő az akkori történés egy-egy mozzanatából. Nem tudok Soltvadkertről, de ámulom és bámulom a soltvadkertieket. Nagyon büszke vagyok, hogy soltvadkerti lehetek, ahol ilyen emberek voltak, akik ledöntötték 56-ban az átkos szovjet emlékműnek mondott borzalmat. Nagyon sokan mondják és sokáig így is volt, hogy az 1956-osok nem mernek a mai napig megszólalni. Meg kell szólalni!
Kedves Túlélők, Emlékezők! Meg kell szólalni! Soha nem szabad elfelejteni, hogy mi történt veletek és családotokkal! A gyerekeidnek és az unokáidnak el kell mondanod, hogy mi volt akkor! Mindent tudni kell 56-ról mindenkinek, és óriási szerepe van ebben az iskolának.
Amikor itt vér nélkül történtek meg a dolgok Soltvadkerten, akkor a fővárosban és más forradalmi helyszíneken patakokban folyt a vér és a kortársaim elvéreztek, majd később kivégeztettek. Hálás vagyok örökre a gondviselésnek, hogy megúsztam azokat a dolgokat, amiket megúszhattam.
Nagyon nehéz nekem erről beszélni, mert ott azon képen, ahol az ÁVÓ-s tartja fel a kezét, ha az a fotó fél méterrel jobbra készül, azon én is ott vagyok. És nem itt, mert akkor kikockáztak volna, és ma nem tudnék itt önökkel találkozni. Az, hogy sorállomány volt vagy nem volt sorállomány, nem lehet tudni, mert akkor nagyon nagy volt ott az ostrom, az a hír is járta, hogy átöltöztek, hogy sorállománynak nézzenek ki. A mai napig még a történészek sem tudták eldönteni, nem lehet tudni.
Köszönöm, hogy szólhattam hozzátok, srácok, és legyetek büszkék a pesti srácokra!
Káposzta Lajos
