Szinte hihetetlen, de idén 40 éves a citerazenekar, azaz Soltvadkert Város Citerazenekara és Népdalköre. 40 esztendeje játszanak együtt a „Duchajok”. Merthogy Duchai György és Duchai János, valamint Duchai Judit (Zsikla Miklósné) nélkül a csapat — legalábbis hosszabb időre — sohasem létezhetett. A valóságban mindig is volt Vadkerten citerázás és korábban elképzelhetetlennek tűntek a családi események, a disznóvágások, vagy a baráti vacsorák anélkül, hogy valaki le ne vette volna a falról a „mindig kéznél levő” népi hangszert, a citerát.Az emlékesten — mert ilyen is volt — jutott hely a régi történeteknek, amikor is Zsikla Miklósné Judit mesélt a nagyszámú vendégseregnek a régi képek között tallózva. Minősítőn való sikeres helytállások, országos hírű fesztiválszereplések és teltházas fellépések jellemezték az együttest a 70-es, 80-as években. Majd szünet következett, de a 90-es évek közepén újból erőre kapott a csapat. Váltott vezetőkkel, tagsággal és különböző jogi keretek között, de mindig megtalálták azt a közeget, amely „vevő volt” a tradicionális népzenére. Felléptek templomban, fesztiválokon, a testvértelepüléseken és vidéki nagyrendezvényeken egyaránt.
A míves, Duchai György által készített citerák évtizedeken át keresett hangszerek voltak a környéken. Az egész életművet jelentő hangszergyűjteményből kiemelkedik az ugyancsak saját készítésű „citbalom”, mely a citera és a cimbalom kombinációja. Szívet melengető a fülnek kicsit szokatlan, de bársonyos hangzása.
Nem marad el az utánpótlás, hiszen rendre fellépnek velük fiatalok, iskolai szinten is tanulva a régi hangszer fogásait. Mert a népdal akkor él tovább, ha használjuk, énekeljük, vagy akár táncolunk rá!
K. L.