A soltvadkerti evangélikus egyházban 1784 óta vannak meg az anyakönyvek. Addig, azaz a II. József-féle türelmi rendeletig a katolikus pap végezte hivatalosan a kereszteléseket, esketéseket és a temetéseket. Most ezekben tallózunk.
A kereszteltek anyakönyvében 1823. október 2-án érdekes bejegyzést találunk. Kovátsai Ferencz és Dinka Anna fia, János keresztszülei Petrovits István és Hrúz Mária Kiskőrösről.
Azaz Petőfi Sándor szülei. A vadkerti Kovátsai Ferencék viszont a költő keresztszülei voltak. Tehát a két család között szoros kapcsolat állt fenn.
A szülők foglalkozását az 1850-es évektől kezdve vezetik be, hiányosan. A következőkkel találkozunk: kisházas, házas zsellér, uradalmi tiszt, földes gazda, földész, házas földetlen, földbirtokos, csizmadia, kerékgyártó, kovács, asztalos, bognár, erdei csősz, festő, takács. Ugyanebben az évben jegyzi fel a lelkész az egyik gyermeknél: “apja nem tudatik”.
Az 1880-as évek közepén szó esik a katolikus egyházba „elkeresztelt” evangélikusokról. 1886-ból fellelhető egy olyan irat, melyben az evangélikus Viszkok József a következő nyilatkozatot teszi:
“Én alólírott hitemre és becsületemre fogadom, hogy leendő nőm, Tóth Mária római katholikus nővel nemzendő gyerekeim vallásos nevelését illetőleg az 1868. évi LIII. törvényczikk 12. paragrafusától soha el nem fogok térni, vagyis beleegyezésemet abba soha nem adom, hogy a gyermekek mind a római katholikus vallásba neveltessenek, hanem amint a törvény rendeli, a fiúgyermekek az atya, a lánygyermekek az anya vallását fogják követni.”
A keresztelési anyakönyvekben tallózva több esetben is mosolyoghatunk: a divat nemcsak manapság ragadtatja el az embert, hanem bizony így volt ez több évtizeddel ezelőtt is. Honnan jönnek vajon az újabb nevek, a divatnevek? Nem a napilapokból, nem a tévéből, rádióból, sokkal inkább talán egy vándorcirkusztól, esetleg kereskedőktől, vagy a férj katonaéveinek emlékeiből…
Az esketési anyakönyvekből is sok mindent megtudunk. Házszámokat 1852 óta írnak Vadkerten. Utcanevek is voltak, de nem a mai értelemben értendők a számok. A falu egyik végén elkezdték, a másikon befejezték a számozást. Ilyen utcákat ismerünk, mint Szurok utca (Mátyás király, mivel nem voltak mécsesek), Vásártéri, Virág, Kossuth u, Felső/Felső Kereszt, Iskola, Malom utca stb. Az állami anyakönyvben 1901. májusából valók az első, mai rendszer szerinti bejegyzések (pl. Zrínyi u. 13.)
A lelkész és a katolikus földesúr, Lukács Antal barátságát bizonyítja, amikor 1849-ben Spannagel Ferenc özvegy lelkész újranősül, és a földesúr a tanú. A menyasszony neve Suhalik (vagy Schulacsik ?) Julis, hajadon. Ida nevű lányukhoz 1850-ben keresztszülőknek a hartai evangélikus papot és feleségét, Galle Andrást és Ringbauer Ludovicát kérték fel.
A vőlegények névsoránál érdekes, hogy a XIX. század közepétől több szabadságos katonával találkozunk:
„1858. vőlegény: Gillich Ádám, szabadságra bocsátott katona, 32. gyalogság ezredbeli, felsőbb engedély mellett. 1860. vőlegény: Gillich Henrik, hazabocsájtott katona, kiszolgált, felsőbb, Veronából kelt szeptember 13-i engedély mellett.” Több névnél olvasható: „felmentetett a katonaságtól örökre”.
1894-ben Wekerle Sándor kormánya több törvényt hoz a polgári anyakönyvezéssel kapcsolatban. Úgy rendelkeznek a házasságkötésről is, hogy ami ezentúl állami anyakönyvvezető előtt történik, csak annak igazolása után következhet az egyházi szertartás. Attól kezdve rendre küldi a Vadkerti Anyakönyvi Kerület a tanúsítványokat, melyekből egyet idézünk:
„Tanúsítvány a házasság megkötéséről. Pecznyik János vadkerti lakos és Szarka Mária vadkerti lakos egymással alulírott Burgelli Ferenc vadkerti kerületi anyakönyvvezető mint polgári tisztviselő előtt a mai napon házasságot kötöttek. Kelt Vadkerten, 1896. évi augusztus hó 20. napján.” Pecsét, aláírás.
Káposzta Lajos
