Az elmúlt tíz évben jelentősen átalakult a soltvadkerti egyházak struktúrája és nem az evangélikussá tett iskola miatt. Sokkal inkább azok az erők hatottak, amiket a teológiát végzett emberek nem vesznek tudomásul, viszont a potenciális hívek annál inkább: a „hétköznapi emberek” ugyanis — oh, mily eretnek gondolat — nem (csupán) hitből járnak a templomban tartott alkalmakra. Sokkal inkább a lelkész személye és az ott élő közösség az, ami rákészteti őket arra, hogy alkalmanként „felvegyék a fehér inget”.
Tehát Soltvadkerten az elmúlt években jelentősen átalakult a templomba járás aránya. A reformátusban például folyamatosan nő, mind a vasárnap 9 órai gyerekfoglalkozáson, mind pedig a 10 órakor kezdődő templomi istentiszteleten. Mondhatni, a gyülekezet számarányához képest — különösen más városokkal összevetve — kiugróan sokan vannak ott.
Ennek egyik mozgatórugója — a prédikáció minősége mellett — a világiakból álló tanács, azaz a presbitérium. A tavaly év végi választások után megújult csapattal kezdte az évet Sipos Ajtony Levente lelkész, aki 2001 óta szolgál a gyülekezetben. A most vasárnapi istentiszteleten azokat köszöntötték, akik koruk miatt már nem vállalták a presbiteri tisztséget, és a január 4-i gyűlés határozata alapján tiszteletbeli presbiterek lettek. Ők a következők: Martin Ferenc, Kugelmann Sándor, Kévés József és Faludi József. A névsort a köszöntés, azaz a presbitériumban eltöltött évek szerint (37 illetve 18) jegyeztem fel. Itt idézzük fel a köszöntés néhány gondolatát is:
„Az egyháznál mindig van mit csinálni. Szinte minden hónapra jut valami karbantartás, programszervezés és más ügyes-bajos dolog. A négy kitüntetett tiszteletbeli presbiter megélte a lelkészválasztások bonyodalmait, templomot renovált, orgonát és lelkészlakást javított, toronyórát cserélt, ott volt az idősek otthona gondjainál és lapátolt a temetőrendezéskor, ha kellett. Sok évtizedes szolgálatukat most ajándékkal és emléklappal ismerjük el!”
A soltvadkerti reformátusok a következő hetekben kárpátaljai családokat támogatnak. Az akció keretében jó állapotú, tiszta ruhákat gyűjtenek a lelkészi hivatalban, melyet szervezetten juttatnak el a rászorulóknak.
Mindenhol nincsenek ott!
Az idei ökumenikus imahét Soltvadkerten a református gyülekezet részvétele nélkül zajlott le. A dolog már több éve érett a lelkész és néhány presbiter lelkében. Az okot az év elején konkrét gyülekezeti állásfoglalás formájában fogalmazták meg és közölték a többi helyi egyházzal. A szöveg elgondolkodtató, hiszen olyan kérdéseket fogalmaz meg, mely mindenkit foglalkoztatnak. Néhány érv a távolmaradásról:
„A világ ökumené tagegyházai közül számtalan elfogad és törvényesít olyan bibliaellenes elveket, mint a homoszexualitás egyházi legalizálása, a kontrolálatlan migráció támogatása, az iszlám térnyerése érdekében való saját hitük megtagadása vagy elhallgatása, illetve támogatja a gender ideológia vadhajtásait, szorgalmazza és szervezi a keresztyének jövőbeni elvtelen, szervezeti és ál-hitvallásos újraegyesítését, a biblikus házasság intézményének feladását, az abortusz, az eutanázia legalizálását, elveti a család alapintézményét, a világvallások tagjainak misszióját és még sorolhatnánk az általunk el nem fogadható tevékenységeket.”
A vadkerti reformátusok ezen kívül aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy az ökumenikus mozgalom keretében „a tagegyházak között meglévő alapvető, nyilvánvalóan kibékíthetetlen különbségeket eljelentéktelenítik, elhallgatják, míg az apró részkérdésekben való egyetértést aránytalanul felnagyítják. Ezzel megtévesztik a kevésbé tájékozott keresztyéneket, amivel azt sugallják, hogy teljes egyetértés van az egyházak között.” Évtizedek munkájával sikerült sokakban azt a hazug benyomást kelteniük, hogy voltaképpen jelentéktelenek a keresztyén felekezetek közti hitelvi különbségek, voltaképpen „mindenki ugyanazt hiszi és hirdeti”.
Állásfoglalásuk szerint a felekezeti sokszínűséget meg kell tartani, és más módon kívánják folytatni a párbeszédet, ápolni a felekezetek közötti jó kapcsolatokat. Több kérdésben fenntartva az „az egyet nem értés jogát” továbbra is fontosnak tartják az együttműködést a kultúrában, oktatásban, a szociális munkában és az élet más területein.
Rákérdezve a református állásfoglalás fogadtatására több helyi lelkész kihangsúlyozta, hogy bár sok igazság van benne, a helyi ökumenikus alkalmak mégis a helyi közösség erősítésre szolgáltak és szolgálnak. Hiszen éppen ez a keret adta meg a lehetőséget eddig is arra, hogy saját templomukban „másképp gondolkodó” lelkészt és keresztényeket fogadhassanak. Ugyanakkor ezzel megvolt az apropó más gyülekezet templomának meglátogatására is. Egyáltalán nem biztos — vallják a megkérdezettek —, hogy Soltvadkerten valaki azon hamis értékekről prédikált volna pozitívan, amiket a református testvérek kifogásolnak.
A soltvadkerti reformátusok már szervezik „Nyitott templom” elnevezésű programsorozatukat, amelyet évente tervezünk megrendezni megújult templomukban mindazok részére, akik a keresztyének közösségét a bibliai igazságok megtartásával és a felekezetiség értékének megbecsülésével akarják gyakorolni.
Káposzta Lajos
