Január 27-én szombaton, mintegy 25 ezer résztvevővel rajtolt el a Biscayne Boulevard városrészből, majd Florida híres városrészeinek (Port of Miami, South Beach, Ocean Drive, Coconut Grove) érintésével a Bayfront Parkba érkezett a Fibrit Miami Maraton mezőnye. A célba érkezők között ott volt a soltvadkerti származású Nehéz Krisztián is, akit a maratonra való felkészülésről, edzésmódszereiről, motivációjáról és további céljairól kérdeztem a verseny után.
Krisztián 2017 januárjában költözött ki Amerikába, jelenleg Bonita Springsen él. Ezalatt az egy év alatt számos helyen megfordult már többek között: New Yorkban, Pennsylvaniában és Miamiban is.
-Hogyan kezdtél el futni? Mi volt a motivációd? Mióta futsz maratonokat?
-Mindig is sportoltam, korábban fociztam, futni csak négy éve kezdtem el, amikor is kedvet kaptam hozzá az egyik barátom által, aki rendszeresen fut le hosszabb távokat. Eddig csak fél maratonokat futottam, Magyarországon több versenyen is indultam, mint például a Telekom Vivicittá Félmaraton, K&H mozdulj! Balaton maraton és félmaraton, illetve itt kint New Yorkban is versenyeztem már. Összesen körülbelül 20 félmaratont teljesítettem már.
-Hogyan szoktál edzeni, mi a kedvenc távod, tereped, edzésmódszered?
-Edzeni általában mindig másfele szoktam, nem szeretem a futópályákat, reggelente pedig spinningel készülök. Kedvenc távom a félmaraton (21,5 km), mert ez még könnyen teljesíthető számomra.
-A Fibrit Miami Maratonra hogyan készültél, mikor kezdted el a felkészülést?
-Mivel összesen 42 km-t futottam le fontos szempont volt, hogy jól osszam be az erőmet. Sok jó tanács volt ebben a segítségemre. Most használtam először a Garmin Félix 5 okos óráját, ami rengeteget segített abban, hogy hogyan osszam be az energiámat erre a hosszú távra. Jelezte, hogy mekkora távot tettem meg eddig, mennyi van még hátra, milyen tempóban haladok és még azt is, hogy a szervezetem erre hogyan reagál, mennyit nő vagy csökken a pulzusom.
-Számodra mi a legnagyobb motiváció egy-egy verseny előtt és közben? Több órás versenyen már komolyan fejben is ott kell lenni. Neked mi a titkod?
-Nem tekintem versenynek, sokkal inkább kihívásnak, ahol mindössze annyi a célom, hogy célba érjek. Nagy-nagy motiváció számomra már önmagában az is, amikor egy versenyre nevezek. Még a verseny előtt fejben megtervezem, hogy milyen tempóval indulok, és hogyan osztom be az erőmet, talán a legfontosabb az, hogy ne fussam el magam az elején.
-Hogyan lehet mentálisan felkészülni egy maraton teljesítésére? Segített ebben neked valaki?
-4 éve futok, ez idő alatt, mindig az idő előrehaladtával növeltem fokozatosan a távokat. Rendszeresen edzek, folyamatosan készülök, folyamatosan tervezek. A mentális felkészülésben, a barátok jó tanácsaikkal, a szurkolók pedig a verseny ideje alatt szurkolással segítenek. Ennek ellenére magamban kell eldöntenem fejben, hogy végigcsinálom az adott távot. A Fibrit Miami Maratonra most nem készültem kimondottan, a felkészülés alatt a szokásos edzéseket csináltam. A Maratoni táv lefutása előtt indultam még néhány kisebb versenyen, melyeken próbára tehettem magam.
-Milyen volt a verseny hangulata? Előfordultak a táv során holtpontok? Hogyan lehet ezeken túllendülni?
-A verseny nagyon hosszú volt és néha eléggé nehezen is ment, mert a felkészülés nem ment túl jól, de egy-egy holtponton sikerült átlendülni a közönség segítségével. Itt Miamiban nagyon jó volt a közönség, rengeteg biztatást kaptunk.
– Milyen volt a célba érés pillanata?
-Beérni a célba, mindig nagyon felemelő érzés. Mindenem fájt már, így a 42 km megtétele után, úgyhogy nagyon örültem, amikor beértem a célba. Örömmel nyugtáztam, hogy sikerült teljesítenem a távot.Ez volt az első maratoni távom, amit közel 4 óra alatt sikerült megtennem.
-Mik a céljaid, terveid 2018-ban? Van -e olyan távod versenyed, amit idén még nem, de később nagyon szeretnél lefutni? Mi az, ami téged megragad egy versenyben? A táv, a nehézség, a környezet, az ellenfelek?
-Idén, 2018-ban még több ilyen versenyen szeretnék indulni. Otthon, Magyarországon is szeretnék még versenyezni – továbbra is-, akár kisebb távokon is. Mindig jó érzéssel tölt el, amikor látom, hogy mennyire sokan szurkolnak nekünk egy-egy versenyen, ez mindig erőt ad. Emellett nyilván szükségem van egy nagyon erős belső elhatározásra is, de szerencsére jellemző rám, hogy, amit elhatározok azt véghez is viszem. Futótársaimra nem tekintek ellenfélként, mert ahogyan csak tudjuk, próbáljuk segíteni egymást.
-A legtöbb sportolónak vannak példaképei, olyan testi-lelki szellemi segítői, akik vele vannak sport közben. Neked vannak segítőid a környezetedben? Mesélnél róluk?
-Nincsenek példaképeim, engem az egészségem megőrzésére és az állóképességem javítására ösztönöz a futás.
-Mit üzennél azoknak, akik maguk is egyre hosszabb távokat terveznek futni?
-A futást mindenkinek ajánlom kortól, nemtől függetlenül. Akinek a céljai között szerepel egy maratoni táv lefutása, annak mindenképpen azt ajánlom, hogy kezdetben ilyen
5-10 km-es távokat tűzzön ki célul és ha mindez már könnyen teljesíthető számára, akkor fokozatosan növelje a távot 21,5 majd 42 km-re.
Kutyifa Ilona
