2018. március 20-án az Egészségfejlesztési Irodában az Egészségfejlesztési Iroda és a Hetednapi Adventista Egyház meghívására Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus tolmácsolásában megtudhattuk, házasságunkat, kapcsolatunkat illetően valóban hozott anyagból dolgozunk.
Rendkívül nagy befolyással bír személyiségünkre, önbizalmunkra, kötődéseinkre, milyen módon vették észre szüleink gyermekkori igényeinket, vágyainkat, szükségleteinket. Egész jövőnket meghatározzák azok a látott és megtapasztalt minták, melyekkel körülvettek bennünket már babakorunkban.
Életünk minden napján két alapvető érzelmi szükségletünk van: a biztonság és a szabadság. Biztonságra vágyunk, miközben szeretnénk szabadon megvalósítani önmagunkat. Hogy kiben melyik igény az erősebb, az nagyjából 2éves korunkra eldől!!! És ezt a mintát életünk utolsó pillanatáig visszük magunkkal.
Két éves korunkig beég a tudatunkba, hogyan reagált szűk környezetünk, leginkább szüleink, a megnyilvánulásainkra. Az idegrendszer kapcsolódásra van programozva. A kisbaba sír, hogy a szülő jöjjön oda hozzá, vegye fel, hogy biztonságban érezhesse magát. Azáltal, ahogyan a szülő reagál rá, tanulja meg a gyermek, ő maga kicsoda. Azt, hogy értékes-e, fontos-e ő annyira, hogy reagálnak rá. Ha a gyermek igényeit teljesítjük, ha kitüntetett figyelmünket élvezheti, szárnyakat adunk neki. Megalapozzuk a jövőjét, azt hogy mennyire lesz biztos abban, hogy ő szerethető, mennyire lesz biztos önmagában, mennyire lesz bátor, mennyire lesz bátorsága vállalni a kihívásokat. Hiszen csak akkor tudunk szabadon élni, tervezni, kapcsolatokat teremteni, ha korai gyermekkortól kezdve biztonságtudatunk van.
A gyermek szükséglete nem az, hogy a legdrágább babaágya, a legszebb szobája legyen, távol a család békés életétől, hanem az, hogy reagáljanak az ő kedves hangjára, a sírására, hogy minél gyakrabban érezze az anya bőrének, szívdobogásának közelségét.
A 2. világháború után John Bowlby gyerekeket emelt ki szegény otthoni környezetükből, s biztosított nekik ágyat, ételt, fürdési lehetőséget, ami akkoriban luxusnak számított. Mégis érzelmileg sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak azok a szegény sorban élő gyerekek, akik az édesanyjuk és az édesapjuk közelségében nőttek fel, igaz, nehéz körülmények között.
Érdekes megfigyelés az is, hogy hordozókendőben hason-háton hordozott kisbabák szinte sosem sírnak. Az anya bőre, illata, a hordozás ritmusa biztonságtudatot ad nekik. Ezek az ingerek segítik az idegrendszer érését
Szomorú múltra tekint vissza a magyarországi gyermeknevelés. Az 1950-1960-as évekig a testi igényeket teljesítették az édesanyák, de érzelmi törődést nem adtak gyermekeiknek. Természetesen felnőttek és felnőnek ma is így gyerekek, de ők kénytelenek maguknak megküzdési módokat kialakítani. Van, aki elvonul, szinte elmenekül, ha problémája van, van, aki órákat képes kiabálni és zúgolódni, van, aki állandó másokat hibáztat. Pontosan úgy, ahogyan azt ő megélte gyerekkorában.
Az tud felnőttkorában stabil énképpel rendelkezni, akire élete első éveiben érzékenyen, kiszámíthatóan, megbízhatóan és meleg szeretettel reagáltak. A gyermekkori kötődés és a párkapcsolati kötődés 80%-os hasonlóságot mutat!!!
4 fajta kötődési mintát sajátíthatunk el és vihetünk magunkkal élethossziglan:
- a biztonságosan kötődő ember mer és akar kapcsolódni másokhoz. A munkájában élményre lel. Nem fél elköteleződni, nem fél az intimitástól, el meri mondani, mit érez, mi bántja, mitől fél. Képes megoldást keresni és találni a problémáira. Sok emléket fel tud idézni gyerekkorából. Nem idealizálja túl a szüleit. Általában boldog házasságban él.
- a szorongó-ambivalens nem sok jót lát magában, nem érzi magát elfogadhatónak. Igen kicsi énképe mellett rajongásig oda van a társáért. Magára úgy gondol, a férje/felesége vagyok neki. Nincs önmagával megbékülve, ő csak a másikhoz kapcsolódva valaki. Ha szorongás vagy problémahelyzet lép fel, azonnal irányítani akarja társát. Állandóan ellenőrzi, hívogatja, túlságosan aggódik érte. Attól tart, elvesztheti a biztos pontot.
- a szorongó ambivalens kötődési mintázatúnak általában sikerül elutasító kötődésű párt választania. Aki rendben van önmagával, stabil személyiség, jó munkája van, szexuális kapcsolatot bármikor bevállal. Ám mély intimitásra nem képes. Nem képes elköteleződni, nem tudja feltárni önmaga érzésvilágát, vágyait, félelmeit a társa felé. Csak egy szintig akar kapcsolódni, a mélyebb kapcsolatból kihátrál, félve attól, hogy elveszíti önmagát. Ő az, akit gyermekkorában hagytak a kiságyban sírni, akit eltoltak a szülők maguktól, ha rosszul viselkedett. Felnőttkorában is elmegy és egyedül dolgozza fel a nehézségeket vagy meghátrál a kihívásoktól, és felrúgja a kapcsolatot. Nem fogadja a segítő közeledést, eltolja, elbújik, hisz azt tanulta, nem számíthatok senkire.
- a félelemmel teli elkerülőnek sem magáról sem a másikról nincs pozitív képe. Általában fizikai vagy lelki bántalmazás mellett nőtt fel. Az öröme, a kívánsága nem került meghallgatásra szülői oldalról. A bántalmazott gyermek kötődik a bántó félhez, hisz a kapcsolódási vágy erősebb, mint a magára maradástól való félelem. Sokszor megy bele bántalmazással, megalázással teli kapcsolatba. Fájdalmas együtt élni a társával, de nem mer kilépni, hisz nem bízik sem önmagában, sem a környezetében. Nem tud abban reménykedni, hogy lehet jobb, ha vállalja a kihívást.
A szabad párkapcsolatban lehetőség van megélni önmagunkat, hitelveinket. Nem kell sem félni, sem elvárni. Nem tudunk beleragadni érzéseikbe, hisz van egy társam, akivel kibeszélhetem. Nem veszem át a másik érzéseit (pl. dühét), de segíteni tudom a feloldásban. A másikat és önmagamat is el tudom fogadni.
A múltat megváltoztatni nem tudjuk, babakorunkba nem tudunk visszamenni.
A gyermekkorunkban bevésődőtt minták problémahelyzetben robotpilótaként aktivizálódnak. Azonban a jövő nem reménytelen. Pszichológus, valamint pár- és családterapeuta segítségével fel tudjuk dolgozni múltbeli sérüléseinket, tudjuk énképünket fejleszteni, és el tudunk sajátítani problémamegoldó stratégiákat. Hiszen új agyi kötődések az élet utolsó szakaszában is ki tudnak alakulni.
2018. április 24-én Bedő Imre (Férfiak klubja alapítója) Hova lettek az igazi nők és az igazi férfiak? c. előadására várjuk szeretettel az Érdeklődőket a Zsinagógába.
K. N.
