A régi idők nagycsaládjai évtizedekig együtt éltek, ami lehetőséget biztosított arra, hogy fiú- és lánygyermekek észrevétlenül megtanulják a férfi és női mintákat, mesélte Bedő Imre, a Férfiak klubjának megalapítója és vezetője, akit a PárÓra párkapcsolati klub látott vendégül 2018. április 24-én a Zsinagógában.
Ma azt tapasztaljuk, hogy családok esnek szét körülöttünk, gyerekek nőnek fel apák nélkül, mindenki búskomor, elégedetlen és keserű.
Hogyan jutottunk ide?
- Generációk nőnek fel apák nélkül. A nők elválnak tőlük, mert nem találnak becsülendőt a férjeikben (a válások 73%-át nők indítják el.)
- A férfiak túl sokat dolgoznak.
- A férfiak elhagyták a pedagóguspályát.
- Legelőször az apák próbálnak könnyebben több pénzt keresni külföldön.
Tévhit az, hogy egy ősi kód szerint a férjnek kell eltartani a családot. Még nagyszüleink és dédszüleink idejében is a férfi és a nő közös munkája volt a család életkörülményeinek biztosítása.
Az iparosodás becsábította a férfiakat a városba. Jobb életet, jobb iskolákat, több pénzt ígértek nekik. Elhitették velük, hogy a férfi bére egyedül elegendő lesz a család eltartására. A fejlődés azonban olyan mértékű volt, hogy a nőkre is szükség lett, mint munkaerőre. Nagy kérdés volt azonban, hogyan lehet a nőket elszakítani a gyerekeik mellől? Megpróbálják szembefordítani a nőket gyerekeikkel, vagy férjeikkel szemben tegyék őket bizalmatlanokká?
Az utóbbi vált valóra. Elterjedt az a nézet, hogy azzal, hogy a férfi az egyedüli kereső, a nő kiszolgáltatottá, alárendeltté válik férjének. Ezen – gerjesztett – félelem hatására a nők is felsorakoztak a munkaerőpiacon.
Mára már nem kérdés, ki dolgozik. Olyan magasra emelkedtek a megélhetés költségei, hogy hónap végére mindkét fél keresete elfogy. Reggel 8tól este 5ig, 6ig mindkét szülő dolgozik, s kimerülten érnek haza mindketten. A maradék ébren töltött időre őseink feladataihoz képest, maradék feladatok várnak ránk. Hiszen nem kell istállót takarítani, fát vágni, vagy földpadlózatú házat tisztán tartani. A termosztát, a mosógép, a mosogatógép, esetleg a bejárónő a megterhelő tevékenységeket elvégzik helyettünk.
Ám ha a férj a munkából hazaérve csak a pihenésnek kíván élni, akkor azzal magára hagyja a családját. Ha csupán annyit invesztál bele a családba, hogy a pénzt hazaadja, akkor elveszíti felesége és gyerekei megbecsülését is. Mint emberek és mint család is belekeserednek abba a kényszerhelyzetbe, hogy a pénz megszerzésével telik életük jó része, és a családi értékek továbbviteléhez már sem idegük, sem energiájuk nem marad. Frusztráltságukban csatatér alakul ki otthon: egymást vádolják, elválnak, és végül külön életútra térnek.
Sem a mai lányok, sem a mai fiúk előtt nincsenek férfiminták. Így a lányok azt hiszik, a férfi olyan, mint amit a magazinokban és a filmekben látnak. Élő igazi férfival ritkán találkoznak. A fiúk nem tanulják meg, hogyan kell egy férfinak viselkednie. Vagy elmacsósodnak és viccesen erőlködnek valamiféle férfiassággal, vagy úgy elpuhulnak, amint a magazinok és filmek közvetítik feléjük: a férfi egyetlen feladata kiszolgálni a nőt és átadni neki az irányítást. Azonban a nőket semmi sem dühíti jobban, mintha mindent rájuk hagynak és tőlük várnak el.
Ha a házastársak felismerik, hogy a munkakényszeren nem tudnak változtatni, de az azon kívüli idő felhasználásán igen, akkor jól teszik, ha szövetséget kötnek egymással. Nem kritizálnak és elvárnak, hanem kölcsönösen segítik egymást és jó példát mutatnak gyermekeiknek.
Gyermekeink szemében azzá válunk, amit látnak belőlünk. Az apa dolgozóvá lesz, ha csak azt tapasztalják, hogy apa elmegy dolgozni, de nem tudják, mit is dolgozik. Príma tv-nézőként emlékszik vissza rá gyermeke, ha otthon csak tvt nézni látta. De mesélővé válik, ha gyermekét átkarolva mesél, játszik vele. Favágóvá, ha együtt vágnak fát vagy gyújtanak tüzet. Az anya is akkor tudja nővé nevelni a lányát, ha közösen végzik otthoni tevékenységeiket. Legyen az mosogatás, teregetés, tésztagyúrás, kertészkedés vagy bármi.
Még ennél is jobb, ha a házimunkát sem szerepek alapján osztjuk el, hanem elvégzendő feladatkupacként tekintünk rá. Nem hivatkozunk feltétlenül arra, hogy férfi vagy női szerep-e egyik vagy másik otthoni tennivaló, hanem egyszerűen elvégezzük.
Ha segítünk párunknak, észre fogjuk venni, hogy nő a megbecsülésünk az ő szemében (is). Ha tényleg közösen húzzuk azt a bizonyos szekeret, sokkal könnyebb lesz értéket találni a társunkban, mint amikor csak élünk egy fedél alatt.
Mai városi életmódunkkal beszorultunk a házba, a lakásba, ahol továbbra is a nő kezében futnak össze a szálak, így joggal nevezhető a feleség, az anya a család ügyvezető igazgatójának. Minek hol a helye, kit mikor hova kell vinni-hozni, mi mennyibe kerül, stb., ezeknek mind ő a felelőse.
A nő feladata az is, hogy családfővé tegye férjét. A családfő nem az, aki a nadrágot hordja. Sem az, akinek mindig igaza van. A családfő nem hatalmi intézmény. Ha egy férfi teszi magát családfővé, ott erőszakosság lapul a háttérben. A férfit a nő tudja igazi családfővé emelni azzal, ahogyan bánik vele, ahogyan átadja neki a fontos döntéseket, ahogyan felkéri őt a családon belüli nehezebb feladatok elvégzésére, ahogyan képviseli őt a gyerekek előtt.
Mit tanulhatunk hát őseinktől? Ők zsigerből tudták, hogy az igazi feladat, amire születtünk, az otthon, a család. A pénzt hazaadni alap volt. Az nem a családért hozott áldozat volt, hanem kiindulópontja a család fenntartásának. A közösen végzett munka pedig együtt tartotta a családot és növelte az érzelmi biztonságot. Értéket és érzelmeket teremtett és adott tovább. Manapság este hattól kilencig és hétvégén van időnk a gyermekeinknek jó mintát adni a családi összefogás keretében, majd kb. még napi egy óránk van arra, hogy társunkkal beszélgessünk, csak egymást erősítsük.
Régi népi bölcsességgel indította útjukra Bedő Imre hallgatóit: „azok a családok maradnak együtt, akik együtt tudnak dolgozni.”
K.N.
Fotó: B.M.
A PárÓra párkapcsolati klub következő alkalmára 2018. május 29-én 17.00-kor a Zsinagógában kerül sor. Theisz Dóra pszichológusnővel az érzelmi intelligencia a párkapcsolatban témakörét járjuk körbe. Várunk minden Érdeklődőt szeretettel.
