Mintegy harminc gyerekkel tartott tábort múlt héten a keceli művelődési ház. A 6-12 éves résztvevők reggel nyolcra érkeztek a könyvtárhoz és minden nap más és más kihívás várta őket. Hagyomány ez, hiszen ebben a kisvárosban évek óta indián szellemben és indiános kalandokkal várják a nyári gyerektábor résztvevőit.
A nagy akadályversenyre szerdán került sor: a Molnár-tónál Káposzta Lajos és barátai várták egy többórás akadályversenyre és íjászatra a fiatalok hat csapatát. A reggel biciklitúrával kezdődött, majd a tónál Widnerné Fenyvesi Bernadett művelődési ház igazgató osztotta el kollégáival a gyerekeket. A csapatokat 1-1 középiskolás vezette állomásról állomásra. Induláskor Molnár János előző napi fogását foghatták kézbe a kis természetbúvárok — már aki meg merte fogni a pontyokat… Utána indián név választás, súly- és távbecslés, majd társhordás volt a feladat. A figyelmet tette próbára az az állomás, amikor 20 tárgyat kellett megjegyeznie és időre visszamondania a csapatnak.
Vajon sikerül kirakni az indiános képeket, ha szigorú indián lány diktálja a tempót? A legtöbb résztvevőnek sikerült, bár a soltvadkerti Csengődi Nóra nem mindig volt elnéző és néha még pluszfeladatot is adott. Ezután már szinte üdítő jellegű volt pontosan lemérni egy liter vizet — mindennemű űrmérték nélkül, saját készítésű mérőeszközzel.
Egy romantikus vadásztörténet Csingacsgukkal és Sólyomszemmel mindig remek olvasmány. Igen ám, de visszamondani? Lakatos Linda diákriporter a legapróbb részletekre is kíváncsi volt. Utolsó állomásként pedig két csomó megtanulása volt a feladat — ha már útra kell az indián falu, legyen jól rögzítve minden.
Ebédig céltáblát is kellett rajzolni, hiszen ezután az íjászat következett. Volt is ujjongás, ha valaki eltalálta a fantáziadús körtáblákat.
A további napokon evezés, terepjárózás és gyalogtúra várta a tábor résztvevőit. Emellett kerámia és tűzzománc tábort is rendeznek a nyáron a művelődési ház dolgozói, így téve teljesség a fiatalok nyaralását és művelését.
Káposzta Lajos
