Mármint a vasútállomáson és környékén — 1944-ben a visszavonuló magyar csapatok. Akkoriban ez volt az általános rendelet: a II. világháború utóvédharcai közepette minden olyan műszaki létesítményt, legyen az híd, átkelő, komp, üzem és vasúti csomópont, amely segítette volna az előre nyomuló szovjet csapatok hadműveleteit, használatra alkalmatlanná kellett tenni. Ez lett a sorsa 1944 októberében a soltvadkerti vasútállomás környékének is.
A Magyar Országos Levéltár gyűjteményében Soltvadkert vonatkozásában nyolc kihallgatási jegyzőkönyvet találtam. Ezek közül hármat nézzünk most meg!
Miért is volt szükség a kihallgatásokra? A II. világháború befejeződésével elkezdődtek a háborús bűnösök és bűnök felkutatása az ország egész területén, így településünkön is.
A tanúvallomásokat a demokratikus magyar kormány intézkedésére, de a szovjet megszállás nyomására 1946. március 2-án vették fel. Kollarics Emil rendőrfőhadnagy vezette a kihallgatásokat minden esetben. Az utolsó két esetben a jegyzőkönyveket Telkes Olga rendőr alhadnagy vette fel.
A következőket Varga István MÁV váltókezelő közli. Mint elmondta, a magyar katonaság készítette elő robbantásra a vasútállomást és a váltókat 1944 október végén, felsőbb utasításra. Azt, hogy kitől kapták a parancsot, nem említette. A pontos napra nem emlékezett a tanú. Összesen nyolc váltót, a hozzávaló keresztezésekkel és az állomásban lévő vágányokat robbantották fel. Az anyagi kárra vonatkozólag nem tett említést. Azt viszont elmondta, hogy kb. negyven ember majd két hónapig dolgozott a helyreállításon.
Ezt erősítette meg Csáki Mihály helyi földműves is. Neki is tudomása volt arról, hogy a magyarok robbantást végeztek a vasútállomáson. Ő úgy tudta, hogy német utasításra végezték el a rájuk bízott feladatot. Megemlítette még, hogy a telefonközpont és az állomás berendezését egyaránt teljesen megrongálták. Szintén negyven embert említett, akik két hónapig végezték a helyreállításokat.
Font Henrik községi jegyző tanúvallomásában nem említette, hogy német csapatok bármilyen rombolást végeztek volna az állomáson, vagy a település más részén. Viszont az állomáson történt robbantásokat csak hallomásból ismerte. Hihető, mert ő ebben az időben a fővárosban lakott, hiszen oda menekült el.
A jegyzőkönyvekből egyértelműen kiderül tehát, hogy a magyar katonaság a németek visszavonulását fedezte ezzel a tettével. Soltvadkerten október 30-án vonult át a front.
Káposzta Lajos
