Pályázatok, fejlesztések, megfelelések… és közben romló környezet, pusztuló értékek, kihasználatlan erőforrások.
Nem csak pénzről van szó: az is kár, ha egy-egy befektetés nem hozza meg a várt eredményt, legyen ez profit, kihasználtság vagy élvezeti érték. Az ember jártában-keltében bele-belebotlik ilyen esetekbe és két lehetősége van: szemet huny fölötte vagy nem. Na, vegyük csak elő a fényképezőgépet!
Kezdjük a buszmegállóban: naponta több százan látják a feliratot a Gyöngyház tábla mellett a művelődési ház falán! Látják és nem értik — hogy a leesett és megkopott betűket miért nem lehet pótolni, ha már a komplett tábla-póló-zászlócserére volt több százezer forint…
A központban sétálva más beruházás is kérdőjeles: a kerekes kút az evangélikus óvoda előtt forog ugyan, de víz nem jön belőle. pedig az eredeti terv az volt és pár évig működött is. Aztán talán valakik úgy állították meg e kereket, hogy folyjék a víz szakadásig a vezetékből? — ki tudja, mi az oka a lezárt rendszernek…
És ha már kút: kántorkút! A mögötte álló katolikus iskolaépület róla kapta a nevét. A kút még megvan, de már évtizedek óta rom. Pláne, hogy a bodelshauseni ajándék szobrot elvitték mellőle — így már a német nézelődőknek sem kell „megfelelni”.
Na de menjünk tovább: állomás melletti retro-játszótér. Igen, ezt a nevet adták neki városatyáink, amikor Zsikla Győző képviselő szorgalmazására a város rendbe hozatta a játszóteret. Neki is csak addig tartott, amíg oda nem kerültek a megújult eszközök. Aztán pedig: pipa!
Nem pipa!
Csak hát… ezt is csak az tudja, aki lehajol. Mármint jómagam, amikor megkérdeztem az egyik ott élőt, vajon miért nem jönnek ide a gyerekek. „Vesd le a cipőd és sétálj mezítláb ebben a friss harmatos fűben, Laja” — hangzott a válasz. Aha! A séta nem sokáig tartott. Se nekem, sem az óvatlan, gyanútlan kisgyerekeknek. A lenyírt talaj (gyepet ne mondjunk már!) hemzseg a tüsköktől, szúrós növényektől. Szúrja a lábat, de kilyukasztja a babakocsi kerekét is. (Jó, ezt az tudja, akinek van kisgyereke, a többinek meg magyarázhatod!) Vajon mekkora összefogás kellene ennek teljes cseréjére?
„Menj el a Lukács parkba, ott is csodát láthatsz!” — hangzott egy tanács.
Mondjuk a rongálásról hallottam már. Megkérdeztem ott is a lakókat: volt, aki jó szándékból kijárt virágot ültetni, locsolni, aztán egy-két éjszakai randalírozó elvette a kedvét. Természetesen nem románok és nem idegenek voltak.
Tegyünk ki kamerát? Ültessen és gondozzon mindent a Vadkert Komszolg Kft? Aligha vinné előre a szűnőben lévő közösségi érzést és az összefogást. Mert hiszen pár éve volt kollektív szemétszedés és falutakarítás is, amíg Weppert Sándorunknak és társainak volt rá energiája.
Hol vannak a képviselők és az aktivisták? Ki a szószóló és a falkavezér bizonyos ügyekben? Ha pedig valaki ezt mégis megteszi, akkor hányan esnek a torkának? Mint most ezen cikk után esetleg nekem?
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
