Halmai Dzsenifer soltvadkerti hölgy. Még gyerekkorából, ifjú zenészként ismerem. Jelenleg Kínában él, illetve — internetes híradásai szerint — alkalmanként szerte a nagyvilágban. Egyetemet is ott végzett kínai szakon, nemzetközi tanulmányokon majd pedig nemzetközi újságírást tanult. Jelenleg olyan munkát keres, ami összeköti ezt a három területet. A nagy kérdés az, hogy diplomácia, vagy média legyen a fő csapásirány? Amíg ez kialakul, addig egy kínai lovas magazinnal „tölti az időt”. Ez a munkahely még az egyetemi időkből maradt meg és izgalmasnak tartja: lovak (gyerekkori szerelem), lovas helyek látogatása bel- és külföldön, versenyek, pörgés…
-Merre jársz mostanában?
-Idén egy hetet töltöttem Hollandiában, majd két hetet Franciaországban, es végül egy hetet Németországban, olyan helyekről írva es tanulva, amelyekről nagyon sok magyar lovas álmodik, hogy eljuthasson.
-Mi a legnagyobb élmény az életedben?
-Ezt őszintén nehéz megmondani, mert nagyon sok minden történt velem az alatt a négy év alatt, mióta kint élek. Tanítottam már magyar nyelvet kínaiaknak, volt, hogy angol különórákat vállaltam, valamint 3 hónapig gyakornokoskodtam az ENSZ Fejlesztési Programjánál. Rengeteget utazom, szerepeltem már apróbb tv-műsorokban, voltam statiszta forgatásokon, néha meg modell is fotózáson vagy énekeltem zenekarral rendezvényeken. Habár nem voltak soha nagy szerepeim, de mégis nagy élmény volt, mert az olyan embereket ismerhettem meg, akik hozzám hasonlóan külföldön élnek, de sokkal nagyobb „kalózok” mint én, rengeteg mindent tapasztaltak már meg, és a jég hátán is megélnek, esetenként meg kiskapukat is ismernek egy-egy probléma áthidalására.
8000 km-re az otthontól fontos, hogy az ember feltérképezze, mit és hogyan lehet még okosabban megoldani. A legnagyobb büszkeséget hozó élményem talán az, amikor a magyarországi mezőgazdasági államtitkárnak tolmácsolhattam a pekingi, shanghai és hangzhoui megbeszélései során. A négy nap alatt, amit Kínában töltött, találkoztunk a kínai mezőgazdasági miniszterrel is egy beszélgetésre. Nagyon izgultam a tolmácsolás előtt, de szerencsére minden jól sikerült.
-Hogyan kapcsolódsz Magyarországhoz és Soltvadkerthez?
-Soltvadkerti származású vagyok, és a szüleim nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy magyarként neveljenek — ezt most politikai hovatartozástól függetlenül értem. Nem számít, hol vagyok, mindig hiányzik az otthonom, és mindig azt gondolom, hogy mi magyarok sok mindent tudnánk tenni. Sajnos valahogy mégis azt érezzük, hogy nincs értelme, vagy inkább egymást nyomjuk le egy-egy lehetőség felbukkanásakor.
-Értem. És akkor ezért mennek ki olyan sokan Magyarországról? Mit kellene másképp csinálni?
-Elsősorban a pénz miatt. Itthon igazán jól keresni nagyon nehezen lehet, akinek pedig forradalmi ötletei vannak, sokszor elutasításba ütközik. Sok fiatal nem látja maga előtt, hogyan tudná egy otthoni munkahellyel és otthoni fizetéssel megteremteni azt, amiről álmodott. Kínában most meg az az időszak van, amikor ugyan nehezen, de meg lehet csípni jó lehetőségeket, és ha sikerül, akkor komoly bevételhez juthat az ember. Fiatalon mindenki azt szeretné érezni, hogy ő a világ közepe. Manapság az utazás divattá válásával a nemzetközi tapasztalatok felértékelődtek. Emellett vagy éppen emiatt úgy érezzük, hogy ha egyszerre több helyen is megvetettük a lábunk, az nagyobb biztonságot ad. Sokan már nem elégedünk meg azzal, hogy egy évben egyszer elmegyünk külföldre nyaralni. Ehelyett — mondhatni — bennfentesnek szeretnénk érezni magunkat a világban. Más kultúrák csodálása mellett a sajátunkra is lehetnénk egy kicsit büszkébbek, és többet is tanulhatnánk róla.
-Végül pedig lapozzunk bele a virtuális fényképalbumodba!
-Van egy csomó fényképem. Például ez egy ENSZ Fejlesztési Program: egy kínai, egy amerikai és két hongkongi kínai gyakornok társammal. Voltam fotómodell is, amikor a Viktória-korabeli stílus volt a cél. Egy rendezvényen egy orosz és ukrán modell lánnyal Hófehérkeként — de ez itt már a leeresztés volt és pizzázgattunk. Aztán van itt újévi fellépés, majd végzős fotózás néhány kínai osztálytársammal.
Aztán következzék az újságírás téma: a Paris Eiffel Jumping ötcsillagos díjugrató bajnokságon Eiffel unokája, Vírginie Couperie Eiffel volt az egyik interjú alanyunk: ő szervezi a versenysorozatot es nem mellesleg ő maga francia bajnok is volt. A következő képen a 2016-os riói olimpia díjugratás számának két aranyérmesével: Penelope Leprevost-tal és Kevin Stauttal találkoztam. Végül egy magyar vonatkozás: Galbacs Ferenc magyar fogathajtó bajnokkal Aachenben fényképeztek le. Aachen a világ egyik legnagyobb lovas verseny színhelye.
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
