Számos érdeklődő kísérte figyelemmel Bella Tibor tanár úr tegnapi előadását a kamarateremben, ami nem is csoda, hiszen a jubileumi emlékév jegyében visszarepített minket az újratelepítés időszakába, sőt, olykor még korábbra is.
A Kiskőrös 300 Emlékbizottság Várostörténeti Albizottsága és a Petőfi Sándor Városi Könyvtár szervezésében megvalósult várostörténeti előadás a település múltjának olyan fejezeteit vette nagyító alá, amit tulajdonképpen mindenki ismerhet egy kicsit, legalább hallomásból, vagy akár a nemrég megjelent Kiskőrös története című képes történelemkönyvből, melyet a tanár úr is társszerzőként jegyez. Az előadó bemutatta, hogy a sokszor triviálisnak ható kijelentések, információk mögöttes tartalma legalább annyi izgalmat rejt magában, mint a ’történelmi tények’ alkotta kerek egész.
Bevezetésképpen Bella Tibor felvetette, hogy ahhoz, hogy betelepítésről beszélhessünk, meg kell látnunk az okokat, hogy miért is van szükség erre a nagy ívű folyamatra. Bemutatta a középkori Kyskeres-ről és pusztulásáról fennmaradt adatokat, majd korábban nem hallott információkat is közölt: az oklevelekben megtalálhatók azoknak az uraknak a nevei, akik az 1526 előtti Magyar Királyságban birtokolták városunk területét, a tanár úr pedig rávilágított, hogy ezek az illetők nem holmi kisnemesek, esetleg lecsúszott familiárisok voltak, hanem a legtöbb esetben a köznemesség felső köreiből kerültek ki, főúri rokonsági kapcsolatokkal, jelentős vagyonnal. Az újabb adalékok ismét megerősíteni látszanak azt a több tényező által igazolt hipotézist, hogy a középkori Kiskőrös nem egy kis falucska, hanem egy jelentős kereskedelmi út mentén fekvő, meghatározó kistelepülés lehetett. Ahhoz azonban, hogy további információkhoz jussunk, valamikor mindenképpen szükség lesz a katolikus templom környékének régészeti bolygatására is, a mai központ ugyanis pontosan ott van, ahol az elpusztított település-előzményé is volt, maga a templomépület is a régi oszlopos templom romjaira épült.
Sajnos az 1529-es nagy török hadjárat, majd az azt követő 150 éves uralom alatt Kiskőrös arculata alaposan megváltozott. A török defterekben legtöbbször csak pusztaként szerepel, mindazonáltal az előadó rámutatott, hogy minden meglévő adat azt támasztja alá, hogy sem Kiskőrös maga, sem a környékbeli Szücs és Cebe puszták nem voltak lakatlanok, végig jelen volt a letelepedett kis számú lakosság, legfeljebb nem mindig ’hivatalos’ formában. A török kor viszonylagos nyugalmának a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc vetettek véget, utóbbit ráadásul egy jelentős pestisjárvány is követte. A császári, a felkelő és a rác csapatok által végigpusztított vidék állapotairól Bella Tibor kiemelte, hogy a korábbi 100 településből mindössze 15 maradt meg!
Az előadás utolsó harmada Kiskőrös betelepítését mutatta be, amely a fent említett folyamatok ismeretében válik érthetővé. Hiába kapta meg ugyanis a Wattay család először örökségként, majd ismét, ekkor már jutalomként városunkat és környékét: az uralkodónak megfizetett fegyverváltság után, ha valamennyi hasznot szeretett volna nyerni a területekből, ahhoz először emberekre, jobbágyokra volt szükségük, aki a földet megműveli, az állatokat ellátja. Jelentős kedvezményeket nyújtottak az ide érkezőknek, ezt rögzítette az 1718. május 19-én Pesten kiadott telepítési okirat is, ezért is datáljuk erre a napra a mai Kiskőrös születésnapját. Az előadó ugyanakkor kiemelte, hogy Kiskőrös szlovák telepesei nem (csak) ebben az évben érkeztek, ez ugyanis fizikailag lehetetlen lett volna, az 1710-es években, majd az azt követő évtizedben, évtizedekben több hullámban telepedtek meg az ’új hazában’, a felvidéki területekről délre vándorolva.
Végezetül egy egészen rendkívüli, és hatalmas munkát kívánó fejezettel ismerkedhettek meg a tisztelt jelenlévők: a tanár úr bemutatta saját kutatásain keresztül, hogy a ma is meglévő kiskőrösi vezeték- és családnevek milyen formában léteztek a 18. században, illetve, hogy őseink mely településekről érkezhettek. Nem mindennapi élmény volt hallani őket, az egyszer biztos. Kiemelte, hogy kutatásait tovább folytatja, célja, hogy ha nem is mind, de a legtöbb kiskőrösi név eredetét bemutassa a ma élő generációknak.
Október 4-én, csütörtökön 17 órakor ugyanott folytatása következik, szintén Bella Tibor előadásában, az 1848-49-es kiskőrösi események bemutatásával. Reméljük hasonló informatív, ugyanakkor könnyed előadásmóddal.
Turán István
Fotók: K.Sz.
Fotógaléria: