Soltvadkerten beszélgetek Berényi Mancika nénivel, aki a régi időkről mesél. Mégpedig a kommunista időkről – ahogy ők éltek. Merthogy édesapja annak idején tanácselnök, majd a forradalom idején üldözött kommunista volt. Vajon mitől lesz valaki azzá? Erről szól a következő interjú.
-Mire emlékszik 1956-ból?
-Én akkor a mai angol turkáló helyén működő Földműves Szövetkezet pénztárosa voltam. Emlékszem a tömegmegmozdulásra, a vörös csillagok leverésére, sok mindenre. A párttagok értesítették egymást, ki kit hogyan, de apámnak (ahogy ő később állította) nem szóltak. Így aztán őt nagyon megfenyegették Akasztón. Bántódása ugyan nem esett, mert páran kiálltak mellette, de ki tudta annak idején, hogy mi fog következni. Lehetett hallani, lincselésekről, bosszúról, lövöldözésekről… A kommunista vezetők tanyákon, csűrökben, nádasokban bújtak el.
-És mi lett Berényi Péterrel?
-Először biciklivel átmentünk Akasztóra tájékozódni, hogy mi van vele. Aztán a volt Krémer telep egyik traktorával, pótkocsival hazaköltöztettük a szüleimet. Útközben páran akkor is kiabáltak rá, emlékszem. Én akkor már várandós voltam, és együtt szorongtunk a mai állomás utcai kis házban. Emiatt férjem, aki pufajkás rendőr volt, gondolt egyet és lakást foglaltunk.
-Lakást foglaltak? Hogyan?
-1956 októberében kiürült az addig működő zsidó iskola. A hatóság aztán lezárta a lakásokat. Pár hónapra rá a férjem odament az egyikhez, odavitte a Csereklyei lakatost, leverette a lakatot és elfoglaltuk a rabbi lakását. Akkor már megszületett az első gyerekünk, kellett a hely. Így ment ez akkoriban.
-Mi volt a férje rendőri munkája?
-Főleg a rendfenntartás: kettesével járőröztek, és kivonultak esetekhez, ha kellett. (Erről szólt az a vicc, hogy miért járnak a rendőrök párosával? — Mert az egyik ír, a másik olvas…) Volt egy kemény eset, mégpedig a vasúti töltésen túl, egy cigány családnál. Fegyver is elsült, köztörvényes bírósági tárgyalás is lett belőle: összesen mintegy 40 évet osztott ki a bíró. De aztán apámat is elbocsátották a rendőrség kötelékéből. Politikai dolgokról nem tudok.
-És édesapjával mi lett?
-Ő csalódott a rendszerben. Soha többé nem ment a politika közelébe, akárhogy is hívták. Neki 1956 akkora sokk volt, hogy nem akart még egyszer életveszélye kerülni. Úgy is mondhatnánk: őt nem győzték meg a forradalom (ellenforradalom) után megtorlások… 1980-ban halt meg.
-Önöket érte kritika vagy atrocitás a család múltja miatt?
-Nem, soha. Szerintem nincs is miért. Nem bántottunk mi senkit. Éltünk.
Káposzta Lajos
