November 23-án este a Művelődési ház vendége Bajzáth Mária volt, aki mesepedagógus és a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója. November 24-én és 25-én pedig Török Gabriella meseterapeuta tart képzést egy EFOP pályázatnak köszönhetően, akinek Szűcs-Fatin Fanni a koordinátora. (Akik erről most lemaradtak, ne búsuljanak! Januárban meg fogják ismételni a képzést)
Bajzáth Mária előadásmódját mindenki megirigyelhetné… ittuk a szavait, bőszen jegyzeteltünk szívünk papírján, nem akartunk egyetlen fontos momentumot sem feledni az általa lefestett értékekből, melyet a mesélés vagy maga a mese alkot meg az emberben. Hangsúlyozom, hogy az emberben… a magzati kortól egészen az agg korig. Döbbenetes! Itt van egy kézenfekvő dolog a tarsolyunkban, hogy szebbé és feszültségmentesebbé tudjuk tenni a napjainkat – 15 perc elég is lenne – és oly kevesen használjuk!
Kedves szülők, nagyszülők, pedagógusok, leendő anyukák, szorongók vagy túlterheltek! Ahogy Supka Éva mondta az elején „Vigyük a jó hírt”… nos így teszek! Hirdetem a mese fontosságát és pár érdekességben felvázolom nektek, amit Bajzáth Mária átadott nekünk!
„Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy átlagosan 7 perc az, amikor gyermekünk koncentrált figyelmet és minőségi időt kap tőlünk. Nagyon gyakran a hétköznap reggeleket is animációs filmekkel kezdik a gyerekek. Elvesznek a történetek, nincs idő mesélni, nincs idő élőszóval kapcsolatot teremteni! Mindez olyan világhoz vezet, ahol nagyon kevés a lényeg! A túl sok tárgy, túl sok választási lehetőség, a túl sok információ és sebesség oda vezet, hogy túlingerelt állapotba jutunk. Sohasem vagyunk nyugodtak… A meséhez pedig belső csend kell. De egy 21. századi gyerek mennyit tud ülni és csendben lenni? Nem sokat… ez viszont rajtuk kívülálló, ugyanis folyton megy a zsongás körülötte, az óvodában, az iskolában.”
-Elfelejtettük a népmesék nyelvét, elfelejtettük a képi gondolkodást… a szimbólumokat gyakran szó szerint próbáljuk érteni. 150 évvel ezelőtt még természetes volt az a nyelv, ahogyan a mese szólt. Régen sokat beszéltek képekben. (pl.: Kiállt a fényesség a kapuba)
– A mese eszköz a kezünkben már akkor, mikor gyermeket hordunk a szívünk alatt. Tehát a mesei nevelés is magzati korban kezdődik, ahogy a zenei nevelés is. Ezt már régen is tudták, például az 1301-es francia törvény megtiltotta, hogy vásárnapokon várandós asszony jelenlétében káromkodjanak, ugyanis a baba hallja. De a kamaszok is szomjazzák azokat a történeteket, melyek róluk szólnak és megszólítják őket. A mese varázseszköz lehet minden korosztálynak. Utat és hidat lehet vele építeni lélek és lélek közt. A mese tényleg mindenkié!
-Mesélni mindenkinek jó, annak is, aki hallja és annak is, aki mondja. Lelassul a szívverés, nyugszik a légzés.
-A mese az érzelmeket kell, hogy megszólítsa. A szívünkhöz szól! A mese hallgatója a mesélő hangjára, a mese hullámaira kapcsolódik.
-A mese hallgatási transzt (meditatív nyugalmat) eredményez, és ha nem kapja azt a feladatot 3 mp. múlva, hogy akkor vedd elő a szövegértés munkafüzetedet, akkor ez az állapot egy gyógyító állapot lehet, és emellett még a gyereket megtanítja arra, hogy fókuszálja a figyelmét.
– Akinek 0-6 éves korig napi 15 percet mesélnek, másfél évvel jár a kortársai előtt szókincs tekintetében (ez a kutatási adat Gombos Péteréktől származik, a magyar olvasás társaság és a kaposvári egyetem kutató csoportja igen nagy mintán végzett vizsgálata alapján)
Ezt minden szülői értekezleten el kellene mondani a szülőknek!
-Ezernyi nehéz élethelyzetre feloldozást kapunk a mesék által.
– A mese ősbizalmat ad. Az az ősbizalom, amikor azt mutatjuk meg egyrészt az állandó folyamatos jelenléttel, a minőségi idővel, a fókuszált figyelemmel és a rendelkezésre állással a gyermeknek, hogy itt vagyok, megtartalak; másrészt azt mutatjuk meg nekik történettel, hogy lehet akármekkora a baj, mindig minden helyrehozható…ezt a népmesék közül a tündérmesék tudják.
-Minden gyereknek joga van ahhoz és szüksége is van rá, hogy szülei és a vele foglakozó pedagógusok állandóan azt az üzenetet közvetítsék, hogy fontos vagy, helyed van ezen a világon!
Azt remélem, hogy ezek a gondolatok nektek is a szívetekhez szóltak, és ha eddig még nem tettétek, mostantól fogva beépítitek napi szokásaitok közé a meseolvasást magatok és gyermekeitek boldogsága érdekében!
Minden jelenlevő nevében köszönöm Bajzáth Mária életformáló előadását és a szervezőknek, hogy lehetővé tették ezt számunkra! A mese legyen veletek!
Kincses Szilvi
Fotógaléria:
