Az iskolákban ismét rengeteg elhagyott ruha és cipő gyűlt össze, aminek a hosszú távú tárolását nem tudják megoldani és évek óta az a tapasztalat, hogy az elhagyott holmikért gyakran senki nem jelentkezik.
Naponta hány dolgot felejtünk el? Ki ne hagyta volna már el valamijét az élete folyamán? Ki ne szeretné a rendet, szervezettséget? Nap, mint nap mindent megteszünk, hogy valamennyire rendszerezett legyen életünk, megpróbáljuk a dolgainkat dobozokban, rekeszekben, mappákban tárolni, hogy legalább ne vesszenek el.
Az egyik legfontosabb dolog, amit megtaníthatsz a gyermekednek, az a rendszer az életében. Az oktatást viszont már egészen kicsi korában elkezdheted, méghozzá a saját életeddel, a saját példamutatásoddal. Gyermekednek kifizetted a télikabátot, cipőt, iskolatáskát, szemüveget… ezek nem olcsó dolgok – a lurkód viszont otthagyta az iskolában. Meglepő, de tényleg a listán vannak, az elképesztő mennyiségű holmik között!
Szülőként tapasztalom, hogy gyermekemnek már nem lenne testnevelés felszerelése, sapka sál kesztyűje és ruhája, ha nem mondogatnám neki következetesen, hogy „Minden cuccod megvan!?”, és fel is sorolom, hogy mikre gondoltam.
Önállóságra neveljük gyermekünket, ami azt jelenti, hogy nem csináljuk meg helyette az ő feladatait, nem vigyázunk helyette a dolgaira. Viszont a kontroll, a biztonság a háttérben szükséges úgy, mint az is, hogy a saját bőrén tapasztalja meg, ha valamit rosszul csinált. Nem vagyunk tökéletesek, hibázni szabad! Vannak apróbb és nagyobb hibáink, mi döntjük el, hogy ki tudjuk, vagy egyáltalán ki akarjuk-e javítani?
Otthagytad, hozd haza! Nem találod? Keresd meg! Vagy: Nem találod? Segítek megkeresni!
Amikor egy gyermek elveszít egy dolgot, az az iskolában lesz és vár rá!
B.M
Fotógaléria:
