Igen, ez is az „Élmények Faluja”!
Szombaton már reggel fél nyolckor elkezdtek szállingózni a Hungarikum és Civil Házba az első falutakarító önkéntesek. Jó: vonzotta őket a velős tojásrántotta is, az igaz! Aztán a mintegy 80 ember megindult a község két (illetve három) vége felé, hogy összeszedjék az árkokban és az utak mentén felhalmozódott szemetet.
A Tiszta faluért program nem idegen a bócsaiak előtt: a fischeriek saját maguktól ősszel is nekiindulnak, mert nem bírja a szemük, ami ott ki szokott alakulni a szüret alkalmával. Szóval megszállta az utak mentét a nyolcvan mellényes ember, köztük minden korosztály képviselőjével és szedte a zsákokba, amit csak talált.
Jómagam a fischeri bekötőút csapatába kerültem. Sose hittem volna, hogy ilyen emberek léteznek! Mármint ilyen szemetelési kultúrával/kultúrálatlansággal. Az árkokban a fennakadt nejlon, néhány kétes eredetű papír és döglött állat teljesen normális lenne. De a szisztematikusan eldobált üdítős és sörös dobozok a kanyar előtt, és a nejlonzsákba csomagolt és itt elhelyezett disznóvágási maradék már elgondolkodtatott. Mi kell ahhoz, hogy ne a kocsijában tegye el a göngyöleget, illetve hogy pont eddig hozza el (és ne a földjén ássa el) a disznó beleit, csontjait?
Ugyanúgy érdekes volt a fischeri kocsma és bolt környékén megszaporodott dekások (decis pálinkás üveg) látványa. Megveszi a pógár, elszopogatja és ahol éppen tartózkodik, eldobja. Bizonyára több törzsvevő van, akik egy irányban laknak, mert jócskán besorakoztak a göngyölegek…
A diszkójárók kedvelt itala a Bomba, melyből ugyancsak számos doboz sorakozott az árokban. Aztán a gyerekek egyszercsak egy fura tárgyat hoztak elő és tettek elém.
„Na, ez valóban bomba!”
Valószínűleg egy harckocsi löveg lőszerének vége feküdt előttem a gyepen. Vagy valami más: ki tudja? Telefon, rendőrség, majd tűzszerészek. Hogy mi lett a vége, már nem tudjuk, a dolog folyamatban. A szemétszedők különben is siettek: az ebéd a helyi vadásztársaság jóvoltából vaddisznó húsból készült bográcsos babgulyás volt, melyhez Kaposvári Franciska néni és társai sütötték a szalagos fánkot. De addigra megtisztult a falu a bugaci erdőtől a vadkerti határig, illetve Tázlártól Zöldhalomig. Több mint 200 zsák telt meg!
Mert Bócsa, az Bócsa!
Káposzta Lajos
