Shotokan Karatét tanulhatunk Kaskantyún, Páhin, Fülöpszálláson és már Izsákon is
2018-ban újraindult a karate oktatás kistérségünkben Kaskantyún, Páhin, Izsákon és Fülöpszálláson, immáron sensei Bebők Imre vezetésével, aki 14 éves kora óta tanulja a KARATE-DO eme irányzatát. Edzéseire többnyire gyermekek járnak, ám ez nem az a harcművészet, amit ne lehetne bármely életkorban elkezdeni. Noha számtalan versenyen jeleskedett már, mióta karatét oktat, mégis úgy érzi, hogy a siker hatványozottan van jelen az életében elhivatottsága által. Habár több száz tanítvány fordult már meg kezei alatt, az elmúlt évtizedekben továbbra is elszántan dolgozik azon, hogy népszerűsítse a „BUDO” eme formáját, a „Shotokan Karate-do ”-t.
A kezdetekről, mestereiről, a karatéhoz fűződő viszonyáról, a „Karate-do” jellemformáló szerepéről és még sok minden másról beszélgettünk Bebők Imre karate tanítóval.
Ha definiálni kellene, hogyan fogalmaznád meg a karate fogalmát?
A karate Japánból, Okinawáról származó pusztakezes harcművészeti rendszer, melyben a karatéka saját testét használja fegyverként, ütések, csapások és rúgások elhárítására.
A karate szó szerinti fordításban: Üres kezet jelent. Fontos kihangsúlyozni, hogy mi a Karatét „DO” értelmezésben gyakoroljuk, gyakorlatainkon keresztül, a belső út keresésével, a belső értékeink fejlesztésével fejlődünk. Állandóan szem előtt tartva a lényeget: jellem, becsület, akarat, önuralom, tisztelet. Noha sokan azt gondolják, hogy a karate verekedés, jobb esetben önvédelem, de ha jobban megvizsgáljuk az előbb felsorolt fogalmakat, egyik sem arról szól, hogy hogyan védjük meg magunkat, vagy hogyan formáljuk testünket. Ezek csak hozadékai annak, ha folyamatosan járunk edzésre. De, azt hiszem, ha becsületesen, nagy tisztelettel és önuralommal állok a konfliktus elé, rájövök, hogy már nem is létezik. Kell ennél elegánsabb önvédelem? A karate gyakorlása által fejlődik a fizikai test is, de a karate ennél sokkal többről szól.
Funakoshi G. mester a Shotokan karate megalapítója azt mondta: „A karate célja nem a győzelem, hanem a gyakorlatok tökéletesítése és a jellem fejlesztése.”
Mióta karatézol? Mesélnél egy kicsit a kezdetekről?
38 évvel ezelőtt, 14 évesen kezdtem el karatézni. Jelenleg 4. dan öv és sensei tanítói fokozattal rendelkezem. Annak idején egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy miért pont a karatét válasszam. Amikor ellátogattam életem első edzésére 14 éves koromban, csak annyit láttam, hogy egy nagy ember fegyelmezi a kisebb tanulókat, emellett különböző erősítő gyakorlatokat is végeznek, míg az ütéseket szemrebbenés nélkül állják. Ahogy én is csatlakoztam hozzájuk, azt vettem észre, hogy ezek a gyerekek idővel egyre erősebbek lettek. A karatéban a saját testünket, a végtagjainkat, illetve a gondolkodásunkat fejlesztjük és nem okvetlenül harci eszközzé. Nem erről szól. Amikor valaki tanulónak jelentkezik hozzám és én felteszem neki azt a kérdést, hogy miért szeretne karatézni, sokan azt válaszolják, hogy önvédelemből, vagy, mert erős szeretnék lenni, és csak ezt követően jönnek a hasonló gondolatok, amiről tulajdonképpen a karate valójában szól. De ez rendjén is van így.
Itt a karatéban a gyakorlatokon keresztül elsősorban a jellemet fejlesztjük. A figyelmet, a fegyelmet, a kitartást és a tiszteletre való nevelést. Itt minden a példamutatáson keresztül fejlődik. Én ezt vallom, és ezt is tanítom.
Kik voltak a mestereid, tanítóid?
Több mesterem is volt az évek alatt. Amikor karatézni kezdtem, akkoriban Magyarországon kevés fekete öves tanító volt. Annak idején nem volt újdonság, egy 60-70 fős küzdőcsoport, mert kevés oktató volt, aki köré csoportosulhattak a tanítványok. Gyermekkoromban Érden laktunk, ott kezdtem el a karatét tanulni. Tanítóim: Sempai Gyurcsók József, Sempai Balla László, Sensei Gulyás Péter, Shihan Antal János, Shihan Sáfár László nagy hatással voltak rám.
Mikor és hogyan kezdődött oktatói pályafutásod Kaskantyún?
Az én karate tanítói pályafutásom nem egy klasszikus 8. utáni pályaválasztás. Én csak edzettem és edzettem, amikor csak lehetett. 16 évesen már heti 6×2 órát, csak vasárnap nem volt edzésem. Egyre elszántabban, hevesebben gyakoroltam, gyorsabb, ügyesebb, technikásabb akartam lenni. Az akkori kor doppingja a mozi volt. Példaképeimre felnézve igyekeztem magamból a maximumot kihozni. Korán felfigyeltek tanítóim másoló és átadó képességemre, így aztán lehetőséget biztosítottak számomra kezdő, majd haladó tanítási lehetőséget. Rájöttem, hogy a lehető legjobb tanulás, a tanítás. Képeztem magam, tanultam, tanítottam, beiratkoztam karate edzőire, hogy legyen edzői végzettségem, és edzői licencem. 1991-től Érden önállóan termet bérelve tanítottam kicsiket és nagyokat, Megalapítottam most is működő sportegyesületünket, majd 26 év érdi edzősködés után 2017 nyarán Kaskantyúra költöztünk családommal. December környékén már éreztem, hogy nagyon hiányzik a karate a testemnek, lelkemnek, ezért besétáltam a helyi általános iskolába és megkérdeztem az igazgatónőtől, hogy tarthatnék-e itt órákat, így 2018 február 1-jével kezdtük is az edzéseket. Aztán 2018 nyarán már egy edzőtábort is szerveztem, majd ugyanezen év szeptemberétől folytatódott az oktatás. Kezdetben hétfőn és csütörtökön tartottam edzéseket, majd úgy gondoltam, hogy van még annyi szabadidőm, hogy más településeket is elvállaljak. Ekkor döntöttem el, hogy Fülöpszálláson is szívesen oktatnék, így a 2018-as tanév szeptemberétől, már három településen (Kaskantyú, Fülöpszállás és Páhi) három iskolában is tartottam edzéseket. Sőt később még a kistérségi települések igazgatói is megkerestek engem. Aztán a három település órarendjét összehangolva alakítottam ki az edzések időpontjait. Páhin például egy héten csak egy edzés volt, de azt az egy alkalmat is nagyon megbecsülték a kezdők. Aztán felkerestem az izsáki általános iskolát is, ahol szintén örömmel fogadtak. Így most már egy héten mindössze csak három olyan szabadnapom van, amikor nem tartok edzéseket. De ez jó, én ezt szeretem. Nekem az edzés ad biztonságot. Olyan ez nekem, mint a levegővétel. Fülöpszálláson sajnos most kevesebben vesznek részt az edzéseken, nem tudom, hogy ez minek tudható be. De én nem tudok és nem is kívánok „show” karatét tartani. Tehát egyelőre négy településen, heti két alkalommal tartok edzéseket.
Amikor valaki elhatározza, hogy karatét tanul, készüljön fel arra, hogy egy sajátos szokásokkal, belső törvényekkel rendelkező, kezdetben különösnek ható világba fog belépni. A karate őrzi és ápolja hagyományait, s nem csoda, ha a kezdő eleinte idegenkedve fogadja a dojo (edzőterem, ahol a karatét gyakoroljuk) rendjét, szertartásait, szabályait (dojo etikett), melyek közé be kell illeszkednie.
A karate körül még ma is sok a téves hiedelem. Ebben nagyrészt azok a “karate” és “kung-fu” filmek hibásak, melyekben a jóformán természetfeletti képességekkel rendelkező főhős egymaga képes legyőzni egy haramiákból álló kisebb sereget.
Az esélyt a győzelemre az éveken keresztül végzett kitartó, kemény edzések során megszerzett fizikai, szellemi és lelki képességek hozzák meg. Ennek eléréséhez türelemre, szorgalomra és önfegyelemre van szükség. Sokan megfeledkeznek arról, hogy itt, csakúgy, mint bármely más sportban, 8-10 év kemény edzésben töltött évre van szükség a kiemelkedő tudás eléréséhez. Érdekes, hogy más sportok, zene, vagy idegen nyelv tanulása esetén a közvélemény számára teljesen világos, hogy csak hosszú évek rendszeres munkája hozhatja meg a várt eredményt. Addig a karate esetében – köszönhetően a “küzdősportos” filmeknek – még mindig él a téves elképzelés a néhány hónap alatt megszerezhető különleges harci képességekről. A küzdősport filmek lelkes nézői előre megrendezett, gondosan összegyakorolt jeleneteket látnak. Az ütések és rúgások valóban hatásos fegyverek, de míg azzá válnak, évek hosszú gyakorlása szükséges.
Nincs titok, csak kitartó, kemény munka! A karateedzések hatására erősödik a fájdalom, félelem, és a düh leküzdő képessége. Nő a koncentráció, figyelem, fegyelem, és a kitartás. A karate fejleszti az erőt, gyorsaságot, állóképességet, mozgáskoordinációt, egyensúlyozó képességet. A karate sokoldalúságával jótékonyan hat az idegrendszer működésére.
Ezek a képességek a mai kor, rohanó és mozgásszegény társadalmában újra előtérbe kell, hogy kerüljenek, hiszen a mai gyerekek súlyosabbak, magasabbak, és az érésük is korábban következik be, mint az elmúlt korokban.
A karate elsajátítása önállóan lehetetlen, megtanulása avatott mester irányítása nélkül képtelenség. Kevés sportágban van a mesternek annyira meghatározó szerepe, mint a KARATE esetében. A mester ugyanis nemcsak a kezdők első lépéseinél bábáskodik, hanem akár felnőtt világ- és Európa bajnok tanítványai edzését is ő irányítja, sokszor kisiskolás koruktól kezdve. Ezért az ő és tanítványa kapcsolata itt sokkal szorosabb, mint sok más sportban, hiszen a közös munka az első csetlés-botlások kijavításával kezdődik és az akár már fekete öves tanítvány tudásának csiszolásával sem ér véget. Ezért nem helyes az edző kifejezés, helyette használjuk a mester, vagy SENSEI megszólítást.
Mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki fekete öves karate oktató lehessen?
Ahhoz, hogy valaki fekete öves legyen, minimum 8-12 év alázatos, szorgalmas, kitartó gyakorlás szükséges. Ha valaki levizsgázik a fekete öv első fokozatára, 1. dan -ra attól nem lesz automatikusan oktató, attól még nem válik mesterré. Az igazi utazás, a karate tanulmányok, csak ezután kezdődnek számára.
Hány tanítványod van most?
A csoportok létszáma településenként eltérő, de körülbelül olyan 25 fő, akik rendszeresen részt vesznek az edzéseken. Vannak olyanok is, akik abbahagyják, de én ezt nem élem meg kudarcként. Hamarosan itt a nyár, amikor is az edzések szünetelnek majd, aztán az új tanévtől kitudja … lehet, hogy csatlakoznak hozzánk új tanulók is. Legalábbis ebben bízom. Azért is örülnék, ha a létszám feljebb menne, mert a nagyobb csoportlétszámos edzéseken mindig jobb a hangulat, a légkör. Ezek a foglalkozások úgy jók, ha megtöltjük az edzőtermet a mi energiánkkal, így a légkör együtt mozdul.
Milyen a kapcsolatod a tanítványaiddal?
Jó kapcsolatot ápolunk, tegező a viszony közöttünk. Sensei-nek hívnak, a családfő szerepét töltöm be a csapatban. Én pedig ügyelek arra, hogy a keresztnevükön szólítsam őket. Az oktatás vegyes korcsoportokban történik, nem számít sem a testsúly, sem a magasság, csak az kell, hogy a tanítvány lelkes legyen, akarjon tanulni és adja magát a közösségnek. Nekem ez a legfontosabb. Én nagyon odaadó vagyok. Mindenkihez szeretettel fordulok, sokszor az időm rovására.
Hogyan épül fel egy edzés?
Bármilyen edzést nézünk, az első és legfontosabb, hogy be kell melegíteni az ízületeket, izmokat, közben pedig mentálisan is rá kell hangolódni. Ha elérünk egy szintre és látom azt, hogy egy-egy karatéka már alkalmas arra, hogy megtartson egy-egy bemelegítést, akkor még az is lehet, hogy kiállítom a fiatalt pár percre és akkor ő tartja a bemelegítés azon részét. Ha valaki elakadt, akkor vagy beáll valaki a helyére, vagy én folytatom tovább. A sorakozónál, mint minden japán harcművészetnél le kell ülni japánülésbe, majd ezt követi egy meditációs gyakorlat, amikor is igyekszünk az elmét lecsendesíteni, kiüríteni. A szellemi ráhangolódás igazából már itt elkezdődik. Az üdvözlés után egy gimnasztikai sor következik, ami könnyen megtanulható, abszolút nem nehéz gyakorlatsor. Utána jön egy speciálisabb, átvezető gyakorlatsor, karatés gyakorlatokkal, ami egyszerű, de még mindig könnyen követhető (ismétlések, alaptechnikák). Az edzések során, amikor különböző alaptechnikákat gyakorlunk, olyankor közben erősítünk is (felülés, fekvőtámasz). Utána haladunk a tematika felé. A végén pedig van egy levezető mozgás, nyújtás, hiszen nekünk hajlékonynak, rugalmasnak kell lennünk. A lényeg, amit igyekszek mindig szem előtt tartani, az az, hogy a gyerekek az óráról sose távozzanak rossz élményekkel.
Mennyire intenzív egy-egy foglalkozás?
Nem túl intenzív, de ez függ a tanulók összetételétől is. A karate sokkal inkább egy folyamatos tanulási folyamat, ahol nem nagy szériákkal gyakorlunk. Először helyére kell, hogy tegyük az állásokat. A különböző alaptechnikák csak ezután következnek.
Te ugyanúgy mozogsz velük, nem csak az instrukciókat adod nekik?
Nem is megy másként. A példamutatás a legfontosabb szerintem, ezért minden gyakorlatot ugyanúgy végigcsinálok a gyerekekkel én is.
Milyen befolyással van a küzdősport a tagok személyiségére? Téged személy szerint miben változtatott meg?
A harcművészet hosszantartó gyakorlása mindenekelőtt alázatosságot, tiszteletet tanít. Én személy szerint türelmesebb, megértőbb, toleránsabb és belátóbb lettem. Gondolom, remélem. Nehéz felidézni a 38 évvel ezelőtti önmagamat.
Milyen gyakran versenyeztek?
Gyakran szerveznek versenyek, de mindig én döntöm el, hogy mely versenyeken veszünk részt. Az én tanítványaim nincsenek még készen a nagyobb versenyekre és véletlenül sem áll szándékomban „becsapni” őket. Ha egy-egy versenyre elviszem őket, akkor azt abszolút motivációs szándékkal teszem. Ilyenkor nem az a célom, hogy helyezést érjen el egy-egy tanítványom, hiszen effektíve maga a karate sem a győzelemről szól. A részvétel a fontos, és az, hogy tanulja meg elviselni mind a győzelmet, mind a vereséget. Igyekszem őket dicsérni és ha kell vigasztalni is, de leginkább arra törekszem, hogy a gyerekek reálisan lássák magukat. Másrészt nem tudok túl erőszakos lenni a szülőkkel sem, hiszen ők fizetik a nevezési díjat és az útiköltséget is ilyenkor. Több országos szövetséggel ápolok jó kapcsolatban országszerte. Idővel természetesen szeretnénk majd nagyobb versenyen is indulni, de ehhez kellenek kisebb felkészítő versenyek is.
Mik a jövőbeli céljaid, céljaitok?
Noha egész évben vannak versenyek, konkrét megmérettetésre most nem készülünk. Mivel hamarosan megkezdődik a nyári szünet, már javában tervezem az idei tábort a gyerekeknek, hiszen az én életemben mindig is fontos szerepet töltöttek be a karate táborok. Mai napig szívesen emlékszem vissza az első edzőtábor hangulatára: a közös teázásokra, az elcsendesedés hangulatára, mely rögtön magával ragadott. De volt olyan is, hogy mezítláb edzettünk télen a hóban. Mindezek akkora élményt adtak nekem akkoriban, hogy úgy érzem, ezeket nekem is tovább kell adnom. Az eredmények meg majd idővel jönnek maguktól. Ugyanakkor szeretnék létrehozni egy kistérségi csoportot is, hiszen a négy település egy-egy csoportja, nekem egy nagy csapatot jelent, mivel én vagyok a tanítójuk. A jelenlegi sportegyesületem nevét rövidesen szeretném megváltoztatni valami olyanra, mely büszkén vállalható lesz kistérségi karatékáink számára. A másik nagy célom a közösségépítés. Amíg erőm, energiám engedi, szeretném ezt a közösséget szolgálni.
Képgalériánk segítségével nézz bele legutóbbi minősítő vizsgájuk mozzanataiba!
Köszönjük a fotókat Schnürlein Zsuzsinak.
Kutyifa Icu
Fotógaléria:
