A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatói beosztásának ellátására pályázatot írt ki az önkormányzat, mivel Kispálné dr. Lucza Ilona, több mint húsz év után 2019. július 5-én nyugdíjba vonul. A pályázat benyújtási határidejének lejártáig egy pályázó – Dr. Filus Erika – nyújtotta be pályázatát, akinek szakmai és vezetési programját a szakmai bizottság egyhangúan támogatta, így a képviselő-testület is megszavazta. Döntésük értelmében, Dr. Filus Erika vezetői megbízatása a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatói beosztásának ellátására 2019. július 6-án kezdődik meg.
Az esemény kapcsán interjút készítettünk Erikával, akit többek között jövőbeli terveiről kérdeztünk.
Mesélnél egy kicsit magadról, tanulmányaidról?
Kiskőrösön érettségiztem a gimnáziumban, majd 2005-ben a Szegedi Tudományegyetemen diplomáztam magyar és néprajz szakon. Első munkahelyem a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum volt, ahol egy évet dolgoztam szerződéssel, majd egy rövid kitérő utána ismét visszajöhettem a múzeumba,mint néprajzos-muzeológus. Közben felvettek az ELTE Néprajztudományi Doktori Iskolába, ahol 2017-ben szereztem PhD fokozatot.
Jelenleg is szülőfalumban, Kaskantyún élek a családommal. Férjem kertészmérnök. Két fiam van, a 11 éves Egon, és a 4 éves Áron. Tagja vagyok a Kiskőrösi „Gondűző” Borlovagrendnek és a Szivárvány Néptáncegyüttesnek. Szőlőtermesztéssel is foglalkozunk, de a munkából sajnos egyre kevésbé tudom kivenni a részem.
Mivel foglalkoztál eddig?
Kutatási területem a kiskőrösi szlovákság kultúrája, főként a népszokásokkal és a ruházkodással foglalkozom. A kiskőrösi viselet volt a szakdolgozatom és a disszertációm témája is, hiszen az elmúlt több mint 10 év alatt rengeteg anyagom, fotóm, interjúm gyűlt össze.
Bízom benne, hogy egyszer lesz lehetőségem színes, gazdagon illusztrált kötetben megjelentetni az írásomat, hogy azok is megismerhessék ezeket az egyedi, gyönyörű öltözeteket, akiknek a családjában már évtizedek óta nem öltöttek bőszoknyát.
Amikor a múzeumhoz kerültem 2006-ban azt a feladatot kaptam, hogy kutassam föl és gyűjtsem össze a helyi szlovákság lakodalmi szokásait. Az emberemlékezettel még elérhető időszak az 1930–40-es évek volt, még tudtam olyan idős adatközlőkkel is beszélgetni, akik az 1910-es évek legvégén születtek. A gyűjtésből kiadvány is lett, illetve a népdalkör és a Szivárvány táncosaival hagyományőrző lakodalmast tartottunk a Szlovák Tájházban a Múzeumok éjszakáján.
Néprajzosként az odaajándékozott tárgyak leltározása és szakszerű elhelyezése a fő feladatom. Mivel kis intézmény vagyunk, ezért minden kolléga részt vesz az összes múzeumi tevékenységben, így az időszaki kiállítások elkészítésében, rendezvények lebonyolításában, tárlatvezetésben, múzeumpedagógiai foglalkozások tartásában is.
Vannak-e jelenleg is futó projektek a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban, amit te veszel át és folytatsz majd?
Pályáztunk a Kubinyi Ágoston Programra, amiből megújul az emlékmúzeum állandó kiállítása. A helytörténeti, irodalom- és kultusztörténeti felosztás helyett Petőfi Sándor rövid, csupán hét évig tartó alkotói időszaka, az életmű jelenik meg. Mivel a forgatókönyvet Kispálné dr. Lucza Ilona írta, az ő ötletei alapján készültek el a látványelemek, a kiállítás megvalósításánál is aktív szerepe lesz, az elismerés is őt illeti majd.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Az elmúlt két évtizedben Kispálné dr. Lucza Ilona igazgató asszony tudatosan, hosszú távra gondolkodva fejlesztette az intézményt, ami így szakmai körökben is előkelő helyen áll. Ezt bizonyítják az olyan rangos elismerések, mint a kétszeres „Év múzeuma”, a „Vendégbarát Múzeum”, az „Év Tájháza”, valamint a „Közösségi Múzeum” kitüntető címek odaítélése is.
Ezek alapján kimondhatjuk, hogy ez a vezetői stratégia helyes, a már megteremtett értékek megőrzésére mindenképpen törekedni kell.
Legfontosabbnak tartom a már megkezdett munka folytatását, és az olyan múzeumi aprómunka befejezését, mint a leltározás, a gyűjtemény-együttesek biztonságos elhelyezése, tárolása és állagának megóvása. Ezek a feladatok nem látványosak, ellenben hosszú időt vesznek igénybe, de ez jelenti a múzeumi munka alapját, ezek nélkül nem szabad időszaki kiállításokat létrehozni vagy múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartani.
Az utóbbi néhány évben új igények fogalmazódtak meg a múzeumok iránt. Az alapfeladatok mellett az intézményeknek társadalmi feladatokat is el kell látniuk, közösségi térként össze kell kapcsolniuk a helyi lakosságot, a civil szervezeteket, az oktatási és kulturális intézményeket. A nyitott, közösségi múzeummá válás terén eddig is szép eredményeket értünk el, ezért ezt mindenképpen folytatni szeretném.
Kiskőrösön nagyon gazdag a programkínálat, és sajnos azt tapasztaljuk, hogy a múzeumi rendezvényekre, előadásokra, megemlékezésekre, időszaki kiállítások megnyitóira kevés kiskőrösi látogat el. Sokan nem is tudják, milyen gyakran látható Kossuth-díjas vagy Magyar Örökség díjas képzőművészek tárlata a galériánkban, vagy hogy akadémikusok, elismert történészek, irodalmárok, művészettörténészek tartanak számos esetben előadást. Ezen mindenképpen változtatni kell, azt szeretném elérni, hogy a helyiekben kialakuljon az igény arra, hogy rendszeresen jöjjenek hozzánk, legyenek büszkék arra, és valóban érezzék is át, hogy mekkora adomány az, hogy a magyar irodalom legjelesebb költője itt született.
A város másik kiemelt kincse az újraalapító szlovákság kulturális hagyatéka. A Szlovák Tájház jelenleg nem tölti be az identitásápolás központja szerepet, pedig az autentikus környezet, a szinte tapintható múlt erre alkalmassá tenné. Fontos célom az, hogy a tájházunk „életre keljen”, kreatív foglalkozásokkal megismertessük a fiatal generációt az ősök életmódjával.Idén tavasztól kezdve közel ötven múzeumpedagógiai foglalkozást tartottunk, ami azt jelzi, hogy van rá igény. A jövőben komoly infrastrukturális fejlesztésekkel és a dolgozói létszám növelésével a foglalkozások száma a sokszorosára emelhető.
Fontos látni, hogy a múzeum bármelyik egységébe való anyagi befektetés nem mindig forintálisan térül meg. A belépőkből, a foglalkozásokból, illetve a múzeumi boltból származó bevételnél sokkal lényegesebb az, hogyha az intézmény betölti kultúraközvetítő szerepét, egy-egy elégedett látogató messzire viszi Kiskőrös jó hírnevét, aki akár csoporttal visszatérve több napot is eltölthet a városban.
Legyen szó rendezvényekről vagy fejlesztésekről, a jövőben a fenntartó Kiskőrös Város Önkormányzatával és az Országos Petőfi Sándor Társasággal együttműködve kell dolgoznunk.
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi
Fotógaléria:
