A fogadószobájában beszélgettünk a tanév első napján. Ilyenkor még csend van itt, de a hónap közepétől élénkülni fog a forgalom.
Ez már a második tanéve Rigó Zsuzsa soltvadkerti iskolapszichológusnak az intézményben.
Vajon ki miért jön ide? Divat a segítségkérés?
Még nem minden családban. De a bátrak, vagy akiken látjuk, hogy „gond van velük”, csak odajutnak egyszer, hogy beszélgetünk.
Mi miatt érezheti úgy egy tanuló, hogy hozzád kell fordulnia?
Először is fontos megjegyeznem, hogy bárki, aki itt dolgozik, illetve a tanulók és hozzátartozóik egyaránt fordulhatnak hozzám. Sőt: nem egyszer jönnek tanulók amiatt, hogy nem jönnek ki az adott tanárral. Akkor én megkérdeznem a pedagógust is.
Biztos nem egyszerű. Mennyire kell ismernie a tanárnak a diákjait?
Aki heti 2 órában találkozik a gyerekkel, az bizonyára nem fogja nagyon ismerni. Az osztályon belüli kapcsolatrendszerek terén nagyon nagy a szerepe az osztályfőnöknek: neki tényleg rá kell hangolódnia a gyerekek érzelmeire. Ez alsóban talán egyszerűbb, mivel több időt tölt velük. Felsőben már jobban szétaprózódik az idő és a társaság. Meg ott már nem is fogják annyira kezüket a tanárok.
Sokan azt állítják, hogy a családon belüli erőszak kihat a gyerek viselkedésére. De ezt én tévesnek tartom abból a szempontból, mivel korábban is létezett ez a jelenség.
Egyrészt létezett és köztudott volt. Másrészt azonban manapság már sokkal bonyolultabb a helyzet. A gyerek a virtuális világgal szembesül: a harcoló számítógépes játékok már a 5-6-7-évesen olyan érzelmeket gerjesztenek, amikről nem mindig tudjuk, honnan ered és milyen gondolatokat szül. Jön úgy ide gyerek az óvodából, hogy már jelzik felénk az óvónők a sérült lelkületet…
De ott egy másik gond: a szeretettel manipuláló. Amikor a szülő a szeretet-megnyilvánulásait a gyerek teljesítményéhez köti. De az otthoni, lelket nyomasztó terror forrása lehet akár egy tisztaság- és tanulásmániás anyuka is. Látszatra minden rendben, de a gyereknek mégis fáj a hasa, a feje, vagy éppen „csak” beteges… Aztán fél év kivizsgálás után kiderül, hogy nem is szervi baj ez… Szóval amit ki akarok hangsúlyozni: az erőszak forrása nem mindig fizikális erőszak vagy otthoni elhanyagoltság, vagy esetleg a szülő nem odafigyelése. Lehet a szülő vagy más rokon helytelen nevelési módszere is!
Apahiány?
Különösen a serdülő lányok esetében! Ha nincs egy határozott, mintaként ható férfi a családban, akkor ott a tizenéves kori kapcsolatteremtéssel, de akár a párválasztással is akadhatnak gondok. Ugyanez a helyzet a férfitanárok csekély számával. Nálunk most van két fiatal férfi tanerő. Meg is becsülik őket a diákok rendesen!
A tanév eleje menyire jelent átrendeződést a gyerek életében?
Családonként változó. No meg ne feledjük, hogy ők már akkor is kommunikálnak egymással az interneten és az okostelefon segítségével, amikor nem találkoznak. Ez egyrészről jó, másrészről viszont aggályokat vet fel. Ha egy gyereket ugyanis hajdan elkezdtek zrikálni az osztályban, az az iskolán kívül nyugton volt. Játszott a testvéreivel, dolgozott a szüleivel, meséltek neki a nagyszülők — valami tehát elvonta a figyelmét az iskolai gondoktól. Jelenleg pedig akkor kezdődik csak igazán, amikor kilép az iskola kapuján: beindul az osztály levelező listája és gyötrik, ahol csak tudják.
Kiderül ez?
Nem mindig. Sok gyerek szégyelli ezt és ha ezirányú kérdéseket kap, akkor elterel. Nem vallja be, tagadja, mert valójában ő maga menekül a bántások elől és keres magának egy másik világot. Mondhatjuk úgy is, hogy a kiskamasz olyannak látja magát, amilyen lenni szeretne — ebbe a magánvilágba pedig nem fér bele egy sikertelen, kudarcokkal teli ember…
Na de ezen mindannyian átestünk — más korszak, más kihívások, más megoldások…
Káposzta Lajos
