Igen, több is van: a sírkövek mesélnek — ha van olyan, aki meghallgatja. Erről is szól az októberi temetőtakarítás, mely a Halottak Napját előzi meg.
Ki hogyan teszi rendbe a sírokat és a környéket? Vannak, akik egyénileg, más a családjával, esetleg 2-3 barát(nő) összefogva. Kisbócsán a tanyasi temetőben már több éve szervezetten végzik el az őszi nagytakarítást.
Idén október első szombatján ismét több mint egy tucat ember jött össze a kisbócsai tanyasi temetőben. Mindenki magával hozta a saját célszerszámait: volt jócskán ásó, vasvilla, gereblye és horoló, de számos fűkasza és egy csettegő is része volt az eszközállománynak.
A megtisztított sírok között járva sok történet elevenedik meg az emberben. Ezek némelyike szomorú, némelyike pedig még mosolyt is fakaszthat az emlékezők arcára. Következzék ezek közül néhány, a temetőtakarítást követő beszélgetésből.
Amit tudunk, hogy Schneider Henrik 1863-1951 és felesége Kram Katalin 1868-1945 adományozta a kisbócsai területet temetkezési célra 1940-ben. Ott nyugszik még fiuk Schneider János 1893-1944 és felesége Domonyi Julianna 1897-1962. De itt nyugszik a család másik ága is: Sréter János 1881-1950 és Sréter Jánosné Kapcza Rozália 1896-1945. Leszármazottaik odaálltak a régi sírokhoz 1-1 fotó erejéig.
Tábla jelzi az első temetkezés idejét. Ez Juszt Imre sírja, aki élt 77 évet, meghalt 1940. június 16-án.
Sokan emlékeznek még a háztól történő temetésekre. Ilyenkor egy éjszakát ott virrasztott a család a szobában, a koporsóban felravatalozott elhunyt mellett. Énekeltek, imádkoztak, megsiratták. Meleg nyári időszakban elengedhetetlen volt a parfüm… A modernizáció jegyében a hetvenes évektől már temetkezési vállalkozó végezte a temetést, és hűtőkamrából hozták ide a halottat. Több nap várakozási időre volt szükség: össze kellett hívni a szétszéledt rokonságot és a papoknak is sűrűbbé vált az időbeosztása. Mintegy 200 kisbócsait temethettek el ide.
Hogy addig hová történtek a temetések, senki sem tudta megmondani. Talán Soltvadkertre vitték, a vallásának megfelelően. Itt megvolt a vallási tagozódás: a felső részen inkább az evangélikusok, az alsón inkább a katolikusok temetkeztek. Ez alól vegyes vallású családoknál természetesen volt kivétel. Aztán ahogy elnéptelenedett a tanyavilág, úgy csökkent a temetések száma. Eddig legutoljára 2016-ban volt itt temetés.
A hatvanas években már működött a Sörös Ádám által hajtott gyászfogat. Csakhogy a temetőbe vezető úton még ma is akkora kanyar van, hogy oldalról támasztották a kocsit a férfiak, hogy föl ne boruljon. Jó lovak kellettek hozzá.
Aztán ahogy körbejárnak a fűkaszák és láthatóvá lesznek a sírfeliratok, előjönnek a történetek. Címlapfotónkon Szabó László látható, aki minden évben alkoholos filccel írja át a régi neveket a sírkövön. Vajon ha mi meghalunk, ki fogja újraírni ezeket – mormolja félhangosan…
A sírkövek feliratait olvasva sok esetben kikövetkeztethetők a rokoni kapcsolatok, a vagyoni helyzet, és természetesen sok tragédia. Ilyen a három fiatalon elhunyt testvér, Schneider István, Marika és Erzsike. Motorbaleset, tüdőgyulladás és koraszülés szerepel a halálokok között. A szülők ezt követően örökbe fogadtak egy gyermeket és fel is nevelték.
A temető közepén feszület áll, várva az imádkozókat és a gyászolókat. A sírkertbe mind a mai napig szabad temetkezni, sírhely költség nincs. A takarító-karbantartó közösség minden évben várja az aktivistákat Mindenszentek előtt egy közös munkára.
A munkát szarvaspörkölt ebéd követte, majd egy közös kép készült a feszület előtt.
Káposzta Lajos
Fotógaléria:
