Dr. Medvigy Endre irodalomkutató és Dr. Gy. Szabó András előadóművész az erdélyi születésű Ignácz Rózsa, író, műfordító életéről és munkásságáról tartott előadást Izsákon.
Izsák és Környéke Erdélyi Magyarok Egyesülete (IKEM) szervezésében, az előadó páros 2019. november 23-án, már a tizennyolcadik alkalommal tartott előadást Izsákon az irodalomkedvelők számára. Ezúttal a méltatlanul háttérbe szorított író, műfordító, színésznő, Ignácz Rózsa munkásságát elevenítették fel műveiből szemezgetve.
| Ignácz Rózsa (Kovászna, 1909. január 25. – Budapest, 1979. szeptember 25.) régi erdélyi református családból származott, apja református lelkész volt. Férje: Makkai János (1905–1994) újságíró, író, szerkesztő, országgyűlési képviselő, Fia, Makkai Ádám (1935–) Kossuth-díjas költő. Ignácz Rózsa színésznőként kezdte magyarországi pályafutását. A nézők figyelmét a magával ragadó előadásmódjával kötötte le. Erdélyi rokonai biztatására kezdett el írni. Első regénye, az 1937-ben megjelent Anyanyelve magyar, tizenhat kiadást ért meg, s megjelent ifjúsági regény formájában is. Akkori „népszerűsége” egyszerűen nagy olvasottságot jelentett. Jókai Annához és Szabó Magdához hasonlítva, az ő regényei „mesélősebbek” és „látványosabbak”. Ellenálló alkat, társadalombíráló. Erdélyben, átélte Trianont, Erdély elvesztését, a menekülést. A királyi Romániában érettségizik Kolozsvárott, magyarul, és románul. Soha nem volt vad irredentista, nem kiáltotta a farkasokkal, hogy mindent vissza! Azt nézte realista látásmóddal, hogyan élnek az emberek Erdélyben és maró gúnnyal tudta bírálni saját osztályát, a Magyarországra menekült erdélyi értelmiséget. Gyenge, törékeny fizikuma ellenére hihetetlen akarat és belső tűz lakozott benne, tartása, embersége, szellemisége semelyik korszakban nem volt a hatalmasok kedvére. Politikai rendelésre soha nem volt hajlandó írni. Mivel nem írta alá a nyilatkozatot miszerint 1956 ellenforradalom volt, mely meg akarta dönteni a törvényes szocialista államrendet, háttérbe szorult. Ahhoz túl jó író volt, hogy elhallgattassák, de ugyanakkor túl karakán, és túl magyar ahhoz, hogy futtassák, így leminősítettek ifjúsági íróvá. Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és színház-történetünk nagy alakjairól szólnak. Útirajzai távoli tájakról tudósítanak. Román nyelvből készített maradandó fordításokat. Magyarországot „második hazájának” tekintette, és mindvégig erdélyi maradt. A Levelek Erdélyből első mondataként írta le, a lakóhelye szerint már budapesti írónő: „Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között”. |
Az elhangzott szemelvények tanúsága szerint Ignácz Rózsa írásai a magyar irodalom méltatlanul elhallgatott gyöngyszeme. A magyar valóság bemutatásától vissza nem rettenő író arra hívja fel a figyelmünket, hogy nyelvünknek nemcsak szavait, de szellemét, gondolkodásformáló erejét is fel kell ismernünk.
-Faragó Gábor-
