Legalábbis így gondolják a soltvadkerti és bócsai kultúrbarátok, akik szerint a honismereti munka mindig aktuális és bőven összeköthető a szórakozással. Mert lehet menni bécsi ádventre a „hogyan vásároljunk felesleges holmikat” szándékával és lehet úgy is, hogy „múzeumozunk, városnézünk és egy kicsit vásározunk” módon gondolkodunk.
Nem csak a benzinkútnál van mosdó…
A busz korán indult, de megérte: reggel 8-kor már a Győr melletti Lébényben csodálhatta a társaság azt az árpádkori templomot, amely egyedülálló a mai Magyarországon. (Persze a régi területén van belőle sok, de ahol a békés szándékú ázsiaiak jártak, ott kevesebb…). A mise előtt még éppen belefért egy belső körbenézés, majd a külső falak és díszítések szemrevételezése történt meg. Ez egy 800 éves csoda!
Mária Terézia építtette
A következő állomás már Bécs, mégpedig a Schönbrunni kastély volt. Ezzel nem lehet betelni: van, aki már harmadszor látta. A magyar nyelvű idegenvezetés mellett tanulmányozni lehetett a díszterem mennyezeti freskóit is, melyekhez külön térképet helyeztek ki.
Csokigyár!
Jól megcsinálták az osztrákok: a kakaóbab termesztésétől a legmodernebb technológiáig mindent bemutatnak. Közben persze minden sarokban kóstolási lehetőség, hogy utána legyen kedve a kuncsaftnak vásárolni… Ez éppen olyan eredményes náluk, mintha Soltvadkerten lenne egy turistabuszok fogadására alkalmas borozó!
Jól bírták lábbal!
A bécsi városnéző séta a parlament és a városháza előtt elhaladva már a karácsonyi várásba vezette a turistacsoportot. A kíváncsiak még elmehettek a minoriták templomába megnézni a Betlehemet (a gyermek Jézus nélkül) végül a Fogadalmi Templom áttört (neo)gótikáját csodálták meg.
Aztán eljött a várva várt forralt bor. Mert megérdemelték!
Káposzta Lajos idegenvezető
Fotógaléria:
