László Lajos néhány éve került a bócsa-tázlári evangélikus gyülekezetbe. Noha Budapesten nőtt fel, jól beilleszkedett két faluja életébe és élete párját is szolgálati helyén, Bócsán találta meg. Szóval ez egy új életforma, mely idei karácsonyi gondolataiban is megjelent.
Így meséli el a történetet, mely jó példa a karácsonyi Megváltó-születésre:
Szeretek motorozni, és egy délután meglátogattam tázlári jó barátaimat. Aztán estére kelve megindultam hazafelé. Igen ám, de MZ motorom világítása Felsőtelep felé cserben hagyott az éjszakai országúton. Mondhatni: Honecker elvtárs (keletnémet pártvezető 1989-ig) bosszúja a magyar lelkészen! Haladni ugyan haladtam, az utat is ismertem, de a sötét, az akkor is sötét. Akkor döbbentem rá, milyen az, amikor nem látok semmit. És azután rájöttem arra is, hogy bizony most engem sem látnak. Tehát kétszeresen is veszélyben vagyok!
A próféták jóslata után, ami időről-időre felhangzott, ám valahogy mégsem volt eléggé világos, az Úr egyértelművé tette szavát, sőt önön magát! Szava, mely a világosságot teremtő szó, testté lett! Emberként közénk jött, világosan megismerhetővé, felismerhetővé lett, olyannyira, hogy néven is lehet nevezni: József fia Jézus.
Benne egyértelműen világossá válik Isten szándéka az emberrel, egyértelműen vállalja velünk a közös sorsot az Úr: az ember életének összes magasságát és mélységét. S mindezt azért, hogy világossá legyen minden ember számára, hogy Isten meg akarja menteni, meg akarja szabadítani az embert mindattól, ami homályt vet Isten és ember kapcsolatára.
A Betlehemben felvillanó apró fény arról tanúskodik, hogy a Mennyei Atya szeretete legyen világos mindannyiunk számára. Vajon mirajtunk meglátszik-e ennek az üzenetnek a világossága? Mi milyen fényt vetünk szeretteinkre, környezetünkre?
Ne rejtsük el a betlehemi fényt lelkünkben! Sokkal inkább legyen világossá bennünk, velünk, általunk!
Káposzta Lajos
