Még nekem is mondták az idősebb emberek Soltvadkerten gyerekkoromban: „te olyan rossz vagy, hogy el fog vinni a Krisztkindli!” Felnőtt fejjel, a 90-es évek közepén aztán utána jártam és visszakérdeztem a még élő nagy öregeket, hogy mi is az a Krisztkindli.
Nem sokan emlékeztek már rá pontosan. A lényeg az volt, hogy a „rossz gyerekekhez” karácsony táján jött egy beöltözött ember, aki a felismerhetetlenségig el volt maszkírozva: nagy suba, kalap, kormos arc, elváltoztatott hang. Kérdéseket tett fel, ijesztgette őket, diót szórt ki eléjük, aztán ha utána kaptak, ráütött a bottal a kezükre, de ha megígérték, hogy jól viselkednek és elmondtak egy imádságot, megajándékozta őket.
Az elnevezés a gyermek Jézus német/sváb nevéből ered: das Christkindl” (a „Krisztus gyermek”). A szokás keletkezése ara az időre eshet, amikor Mikulás és krampusz még nem létezett, de télidőben már jobban ráértek az emberek efféle mókára — meg hát sok volt a rossz gyerek… A nyelvi asszimiláció olyan mértékű volt már, hogy a régi szavak feledésbe merültek, és csak az idősek használták: „es kummt balt tes Christkindl” („nemsokára érkezik a gyermek Jézus”): És amikor a gyerekek rákérdeztek magyarul, hogy mi az, valaki rávághatta: „Az a krisztkindli, aki elviszi a rossz gyerekeket! Téged is!” Ahogy az öregek mesélték, a kiskrintya megjelenése akkora riadalmat keltett, mintha most csak a krampusz jönne sok virgáccsal!
A történet szókincse visszatükrözi az 1920-as 30-as évek nyelvileg erősen asszimilált vadkerti sváb-tót világot. A szónak van szlovákos variációja is: „kiskrintya” illetve magyarosan „kiskrinli”. Emellett ott vannak a „segítők”, akik „Jórhanzli”, meg a randa öregasszony, a „Stornikli” (sváb szavak).
Az 1990-es években még működött a Soltvadkerti Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület ill. a 883. sz. Hunyadi János Cserkészcsapat. Ezek tagjaival több adventi rendezvényen is előadtuk a Krisztkindli színpadi történetét. A következőkben olvasunk bele ennek rövidített szövegkönyvébe!
Játszódik Soltvadkerten, 1925 decemberében, egy sváb hátterű családnál, estefelé
Szereplők:
Sz: szomszéd bácsi, a Krisztkindli: – ifj. Káposzta Lajos
Z – Iványi Zoli
P – Pálfi Peti
K – Udvarhelyi Kata
Apa: Lehoczki Gábor
Anya: Fidler Anikó
A gyerekek berohannak a szobába, megy a rajcsúr, rosszalkodás, stb. Egyszer csak megdöngetik az ajtót, s bejön a Krisztkindli (Sz)
K: Jaj! A Krisztkindli!
S, P: A Kiskrintya! (Elbújnak K. mögé, remegnek. K. nemkülönben)
Sz: Igen, az vagyok. Jöttem a rossz gyerekért.
K: …ö..ö… Nem láttam itt rossz gyerekeket… a szomszédba tessék menni…
Sz: Ki mozog mögötted?!
P, Z: (Előbújnak) Mi vagyunk…
Sz: Hogy hívnak bennőtöket?
P: Peti
Z: Zoli
K: Kata
Sz: És mi volt előbb ez a rendetlenkedés?
P: Nézd, ott a hátán a nagy zsák!
Z: Beleférünk ebbe egyszerre?
Sz: Mit pusmogtok, ördögfajzatok? A zsákot nézitek? Hát jó! Elmondom, mire való ez. Bele szoktam rakni a rossz gyerekeket!
Gy: Jaj!
Sz: Kiviszem az erdő szélére!
Gy: Jaj!
Sz: Otthagyom a nagy hideg sötét borzalmas éjszakában!
Gy: Jaj!
Sz: Aztán éjfélkor jön a róka!
Gy: Jaj!
Sz: Bevonszolja a förtelmes fogaival az erdő mélységes mélyére!
Gy: Jaj!
Sz: Aztán kirágja a zsákot!
Gy: Jaj!
Sz: És akkor ott megkérdi TŐLED, hogy miért voltál rossz!
Gy: Jaj!
Sz: És akkor mit válaszolsz?!
K: Kiskrindli bácsi ne bántson! Én nem is voltam rossz…
Sz: Igen? Ki nem segített az édesanyjának mosogatni a múltkor, mikor olyan szép képeskönyv akadt a kezébe?
K: Hát…
Sz: Ki nem hozott vizet a kútról, mikor a komákkal hógolyózni kellett menni?
Z: Hát…
Sz: Ki az, aki olyan jól tudja adni az ártatlant, mikor eltűnik a kockacukor?
P: Ó… nem tudom…
Sz: Micsoda?!
P: Ja, én voltam, bocsánat…
Sz: Na azért… Itt van, dió. (Szétgurít egy pár diót, a gyerekek utána kapnának, de ő rásuhint pálcával a kezükre.) Dió, az bezzeg kellene, mi. De előtte hadd lássam, tudtok-e imádkozni? Tudjátok-e mondjuk a Miatyánkot?
GYEREKEK EGYÜTT ELKEZDIK MONDANI
Sz: Jól van, látom, azért van bennetek jó is, fölvehetitek a diót. De jövő héten visszajövök, s ha rosszat hallok rólatok, viszlek a rókának, aztán majd ő elszámol veletek. Jön majd a Jórhanzli és a Stornikli is!
Gyerekek: Jók leszünk, ígérjük!
KIMEGY
SZÜLŐK BEJÖNNEK:
Apa: Ej, de csendben vagytok. Tán valamit rosszat műveltetek?
Z: Édesapám, édesanyám! Itt volt a Kiskrindli!
Anya: Nincs is Kiskrindli, ti mondtátok…
Káposzta Lajos
