A Magyar Kultúra Napja alkalmából igazi összefogást tapasztalhattunk a kiskőrösi kulturális intézmények részéről. A színes programok között az irodalomkedvelőknek egy valóban érdekes előadást szerveztek január 22-én a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban. „Cimbalomtól Pönögéig” címmel Csörsz Rumen István irodalomtörténész beszélt az 1800 és 1840 közötti magyar dalköltészetről.
Az előadó, művészeti vezető és zeneszerző kutatói munkája során elsősorban a XVIII. századi költők életműveivel foglalkozik. Számos díjat és elismerést gyűjtött be az elmúlt években.
A magyar kultúra napját próbálják beszűkíteni, határokat szabni annak, hogy mi fér bele és mi nem. Pedig a fordítottjára volna szükség. Hogyan lehetne feloldani, minél tágabbá tenni, mert nem magyar kultúra, hanem alapvetően kultúra van. Mi azt ünnepeljük ezen a napon, ami magyar alapot öltött, de az alapjai egyetemesek – vallja Csörsz Rumen István.
A Magyar Kultúra Napján a Himnusz születését ünnepeljük, de miért érdekes a Himnusz? Mint más hasonló szöveg a magyar szórakoztató énekköltészetben is jelen van. Azok az emberek, akiket ma bronzba öntve szeretünk, valójában hús vér emberek voltak. A Himnusz Erkel féle zenéje lett ismert, de valójában egy népszerű dallamra énekelték egymás közt. Ugyanaz a szöveg mindenkinek mást jelent. Minden korban más jelentéssel bír, hiszen a körülmények az emlékek is mások. A kortársaknak sem feltétlenül azt jelenti, amit nekünk. Kölcsey a kortársak számára egy modern embernek számított. Amikor a himnuszt megírja, az szent Vince napja is. Ennek a kultusza a borköszöntő és boráldó nap. Ha a Himnuszt úgy olvassuk, mint egy Vince napi boráldásnak a múlt minden baját és dicsőségét egy tálcán kínáló versét, akkor egy kicsit másról szól. Akkor nem olyan szomorú, feldúlt és impulzív. A Himnusz dallama jó eséllyel a 130.Genfi zsoltár volt. Tehát a világon mindenhol jól ismert dallam ihlette.
A fenti történet kitűnő alapot ad arra, hogy átgondoljuk iskolai tanulmányainkat és merjünk szélesebb látókörben gondolkodni úgy, ahogyan ezt Tarnics Péter író és újságíró is megtette. A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett utolsó programon az ő történetét is meghallgathatják a „Tanúságtétel, (i)gazság, végítélet” című 1956-os könyvének bemutatóján január 23-án 17 órakor a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban.
B.M
