„Engedd, hogy győzzek; de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran!”
A budapesti gyermekotthonban nevelkedett fiatal speciális olimpikon teniszező 2015-ben költözött Soltvadkertre, miután megismerkedett a Szávay családdal. 2016 óta dolgozik a Poli-Farbe Kft.-nél Bócsán, ahol Szabó Antal cégvezető és felesége; Andrea is segíti őt tehetsége kibontakoztatásában. Az együttműködésnek és támogatásuknak, korábbi edzőinek, valamint Évi tenisz iránti szeretetének köszönhetően a Los Angeles-i és a Santo Domingó-i világversenyen is sikerült érmet szereznie. Eredményességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2015-ben átvehette az “Év speciális teniszezője” díjat Dr. Szücs Lajostól, az MTSZ elnökétől és Richter Attilától, az MTSZ főtitkárától, sőt később Soltvadkert Város Önkormányzata is elismerte tehetségét.
A 25 éves fiatal sportoló büszkén mutatta éremgyűjteményét, és boldogan mesélt nekünk arról, hogy mi mindent jelent számára a tenisz. A mosolygós lány nagy lépésre készül, hiszen szeretne még a lakóotthonhoz képest is önállóbb életet élni, és kiköltözni onnan.
Olvastam, hogy oxigénhiányos állapottal jöttél a világra. Hogy érzed, milyen hatással van ez az életedre? Észrevetted már bármilyen hátrányát?
Nem igazán veszem észre magamon szerencsére. Kiskoromban tapasztaltam leginkább ennek hátrányát, de ha vizezem magam, vagy használom a befújómat, akkor semmi problémát nem okoz. Sőt lekopogom, mostanra ez már teljesen rendbe jött.
Jó rád nézni, szinte sugárzol! A sok nehézség ellenére hogyan sikerült megőrizned az optimizmusodat?
Kiskoromban, amikor betettek a gyermekotthonba, akkor kezdetben gyakran voltam ideges, de bíztattak a nevelők, hogy nyugodjak meg, lesz még jobb, meg kell találni az életben az örömöt. Gyakrak ösztönöztek arra, hogy sportoljak, elvittek különböző versenyekre is, hogy el tudjam terelni a gondolataimat. Aztán idővel az úszás mellett a tenisz lett az, amiben megtaláltam az örömömet. Versenyeken gyakran találkozom ismerősökkel és barátokkal is, ami olyankor nagyon jó érzéssel tölt el. Talán ez az én boldogságom kulcsa.
Hogyan, mikor találkoztál először a tenisszel?
Még az általános iskolás testnevelő tanárom figyelt fel rám, amikor a szabadidős foglalkozások alkalmával teniszezni tanítottak engem, és jól vettem a “kihívásokat”. emlékszem, mlg a teniszszakörbe is meghívtak. Tulajdonképpen már akkor az életem részévé vált a tenisz, majd később, amikor középiskolába kerültem, Sebestyén Kata és Oravecz Éva lettek az edzőim. Akkoriban még gyakran úsztam, így abban a sportágban is sikerült szereznem néhány érmet. Sőt egy időben kipróbáltam a kosárlabdát is, de egy kisebb sérülést követően abbahagytam, mert számomra a tenisz a legfontosabb. Nem szerettem volna se az egészségemet, se a kezem épségét kockáztatni.
Ha jól tudom gyakran segítesz a sorstársaidnak is?
Igen, amiatt, hogy ők is megtalálhassák azt az örömöt, amit én a teniszben. Egyre többen vagyunk speciális teniszezők, akik részt veszünk különböző bemutatókon, rendezvényeken, hogy népszerűsítsük ezt a sportágat a gyerekek körében.
Igaz a hír, miszerint Szávay Ági miatt költöztél le Soltvadkertre? Mesélsz egy kicsit arról, hogyan ismerkedtetek meg?
Szávay Ági is tagja volt a speciális teniszezők csapatának, így gyakran találkoztunk az edzések alkalmával, ahol elég hamar felfigyelt rám. Majd úgy alakult, hogy még egy közös interjút is adtunk. Akkor vált igazán szorossá a kapcsolatunk, ami a mai napig is tart, viszont az Ági ma már nem teniszezik hivatásszerűen. 2015-ben Ági édesapja ajánlotta fel nekem, hogyha ideköltözök Soltvadkertre, akkor majd az Ágival és a Szávay Zsoltival folytathatom itt a teniszt, sőt még munkalehetőséget is ajánlottak nekem a Poli-Farbe Kft.-nél. Aztán sajnos úgy alakult, hogy, amint leköltöztem Soltvadkertre, rá egy évre az Ági Kecskemétre költözött, mert kisbabát várt, így ma már többnyire csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Azóta Szávay Blankával szoktam alkalomadtán teniszezni, de sajnos egyre kevesebb edzőtársam akad, ami nagy hátrány, hiszen így sokkal nehezebb jól felkészülnöm egy-egy versenyre. Míg Pesten éltem naponta teniszeztem, azonban az utóbbi időben jó, ha heti egyszer-kétszer kijutok a teniszpályára, ezért leggyakrabban itt az otthon udvarában szoktam a falnál gyakorolni.
Akkor talán jól sejtem, hogy Szávay Ági a legnagyobb példaképed!?
Igen, habár régebben még Gubacsi Zsófi is nagy példaképem volt. Ők sokat segítettek nekem abban, hogy mikor, hol, milyen technikát alkalmazzak.
Emlékszel még az első teniszversenyedre?
Nálunk ma már négy pálya van, a pirostól a zöld pályáig, ahol már csak meccseket játszunk. 2009-ben kerültem át a zöld pályára, amikor kiderült, hogy indulok a világversenyen. 6 év kellett ahhoz, hogy fel tudjak készülni a Los-Angelesi Olimpiára. Emlékszem, hogy akkor januártól egészen júliusig, minden napom suli után csak az edzésről szólt. Szóval, amikor délután végeztem az iskolában, egyből a pályára siettem gyakorolni. Ott a sok tenisztárs révén könnyebb volt formában maradnom.
Készülsz most valamilyen versenyre?
Március 5-én is lesz egy verseny, amire már javában kellene készülnöm, azonban edzőpartnerek híján ez nehézkes, mivel az utóbbi időben sajnos sokan lemorzsolódtak mellőlem, sőt jelenleg most még edzőm sincs. Gyakran nehézséget okoz az is, hogy egy-egy versenyre hogyan jutok el, szóval nagyon örülnék a szponzori támogatásnak is. Ebben az évben négy versenyem is lenne, és ha el tudok menni mind a négyre, akkor 2021-ben kijuthatnék a franciaországi világversenyre is. Most ez a legnagyobb álmom, na és persze a 2023-as Speciális Berlini Olimpiára való kijutás.
Mit ad neked a sport, vagy maga a tenisz?
Sok új ismerőst, örömöt, egészséget.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Mindkét érmemre büszke vagyok. De leginkább a Los-Angelesi verseny volt számomra a legemlékezetesebb, hiszen ott párosban indultunk Kelemen Zsomborral, aki Down-szindrómás. Elég nehéz volt vele egyetértenem, de buzgón bíztattuk egymás a versenyek alatt, igyekeztük kihozni a legtöbbet magunkból. Illetve az is nagy öröm volt, hogy a magyar konzul is részt vett a versenyen és az edzőnk mellett, egy személyben szurkolt nekünk.
Ha van egy kis szabadidőd, mit csinálsz legszívesebben?
Ha hétvégente nem kellene még másodállást is vállalnom, biztosan még több időt töltenék a tenisszel, mert a fonák technikáját nagyon nehezen sajátítottam el. Ha tehetem, gyakran nézek a tv-ben teniszközvetítéseket is, mert ezáltal sok technikát el tudok lesni.
Miből szoktál erőt meríteni? Van olyan mottód, esetleg „hitvallásod”, ami a nehéz időszakokon átsegít?
Gyakran idézem fel magamban az eskütételünk egy sorát, ami így szól: „Engedd, hogy győzzek; de ha nem győzhetek, hadd küzdjek bátran!” Ezt minden versenyen elmondom magamban, legyen az házi, országos vagy világverseny.
Ha szeretnél segíteni Évinek, hogy valóra váljanak az álmai, az alábbi számlaszámra tudsz neki utalni, s ezzel támogatni őt: 11773061-00425362 (OTP Bank) Kedvezményezett: Begovics Éva.
Kutyifa Icu
Fotók: Kincses Szilvi
Fotógaléria:
