A 2019-es év végén a kiskőrösi Szilveszter Társulat meglepő módon, egy rendhagyó előadással lepte meg közönségét. Még ha csak egy kis időre is, de régi klasszikus, kosztümös darabjaiknak ezúttal búcsút intettek, hiszen Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság című komédiáját mutatták be a Kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központ színpadán. Mindazon túl, hogy egy meglehetősen kacifántos történetről van szó, az amatőr színészek számára talán az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy közönségük ezzel a darabbal már találkozhatott korábban, hiszen olyan nagy színházak, mint a kecskeméti is műsorára tűzte korábban, sőt, néhány éve, Kiskőrösön is bemutatta egy fővárosi színház. Ahogyan azt már jól megszokhattuk az elmúlt 10 évben, ezúttal is Supka Éva, a társulat vezetője rendezte a darabot, aki néhány kulisszatitkot is elárult nekünk.
Mesélj egy kicsit a kezdetekről! Mikor és hogyan lettél a társulat vezetője?
A Szilveszter Társulat, – aki egyébként nevét Kispálné dr. Lucza Ilona nyugalmazott igazgatótól, az Országos Petőfi Társaság elnökéktől kapta – előadása mindig is az Országos Petőfi Szilveszter egyik központi programeleme volt. A kezdetektől (1996) egészen 2009-ig, az előadások rendezője, koordinátora Jónásné Farkas Ágnes gimnáziumi magyar tanár volt. Akkoriban rendre Ági állította össze a szilveszteri műsorokat, egészen addig, míg a jó Isten magához nem szólította. 2008-ban, amikor Kisfaludy: A kérők című darabját előadtuk, akkor már tudtuk, hogy Ági sajnos beteg. Ott, akkor az előadás végén engem kért meg, hogy vegyem át a stafétát. Nagyon nehéz szívvel, de az iránta érzett tisztelettel és szeretettel vállaltam el a megnyugtatására és azzal az ígérettel, hogy vigyázok erre az örökségre. Már akkor is az irodalom, a művészetek, a színház és a színpad iránt érdeklődő, kiskőrösi felnőttek csapata voltunk, akik időt és energiát nem sajnálva tanultuk meg évről-évre a különböző színdarabokat. Persze ma már páhi és soltvadkerti tagjaink is vannak, amit mi cseppet sem bánunk, hiszen azt üzeni számunkra, hogy ez a csapat jó, és nem csak mint amatőr társulat. Mint a csapat vezetője, autodidakta módon próbáltam képezni magam ezen a szakterületen is; hogy hogyan kell rendezni, mit jelent a dramaturg, hogyan áll össze a szöveg, a koreográfia, a közelmúltban egy színdarab író kurzuson is részt vettem. Természetesen mindig meghallgatom a társulat ötleteit, javaslatait, nem ragaszkodom görcsösen a saját terveimhez, illetve képes vagyok felülírni, ha úgy adódik. Igyekszem méltón képviselni mindazt az örökséget, amit Ági rám hagyott.
Hogyan döntitek el, hogy melyik évben milyen színdarabbal léptek fel?
A darabválasztás mindig egy külön hadművelet. Mondhatom, hogy a gombhoz veszem a kabátot. Jól ismerem a csapatunkat, mindenki személyiségét, karakterét. Nem választhatok olyan színdarabot, amiben nincs gazdája a szerepeknek. A darabválasztással tehát hozzájuk igazodok, de még így is gyakran belenyúlok a szövegbe. Kihúzok belőle, hozzáírok, kicsit személyre szabom, de már az is előfordult nem egyszer, hogy plusz szereplőt írtam bele, hogy legyen mindenkinek szereplési lehetősége. Van, hogy nagyon megtetszik egy-egy darab, de sajnos nem minden karaktert tudunk eljátszani, akkor azt félreteszem. Ellenben nagy élmény, ha olyan darabot találok, amikor egy-egy karaktert könnyedén be tudok azonosítani a társulat tagjaival és még az illető is bele tud állni a szerepbe. Ez nagyszerű érzés, illetve azt gondolom, hogy ettől lesz igazán hiteles. Az elmúlt 10 évben, amióta én vezetem a társulatot, minden évben próbáltam vidám darabot keresni, ami ugyanakkor korhű, ugyanis a Petőfi Szilveszternek ez a lelke, hogy 18. század végi, 19. század eleji darabokkal lépjünk a színpadra. Ragaszkodtam a magyar művekhez, nem csak azért mert szeretem, szeretjük a korabeli kosztümös darabokat, de kultúránk, a magyar színházművészet remekeinek bemutatása egyfajta értékmentésnek is számít, főként hogy ma már annyira modernizálódik a színház és a művészvilág is, hogy egyre kevesebb igazi nagykosztümös darabot láthatunk. Nagyon sok klasszikus felvonult már a kiskőrösi színpadon Kisfaludytól, Szigligetin, Csiky Gergelyen keresztül Fazekas Mihályig, és persze Petőfiig. Kicsit meg is csappant a választék ezáltal és mi tagadás már régen izgat, hogy milyen sikere lenne egy modernkori vígjátéknak. Kiszámíthatóságához már sokat segített a Házasságlevél c. előadásunk hatalmas sikere, így bátrabban mertem választani 2019-ben Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság című vígjátékát, mely minden félelmünk ellenére hatalmas sikert aratott.
Melyek voltak a legsikeresebb előadásaitok eddig?
Egyik legsikeresebb előadásunk 2012-ben a Lúdas Matyi volt, ami 12 előadást élt meg. Azt mindenki nagyon szerette, de a Jó hazafiak is vitte a prímet 2017-ben. Ha viszont összességében nézem, akkor a Házasságlevél toronymagasan vezet, ha jól számolom 16-szor adtuk elő. Kalocsán a bérletes előadásokat nyitották velünk, és teltház előtt mutattuk be Kishont Ferenc fergeteges vígjátékát. Azzal nagyon sokat mentünk vidékre, és nagyon szeretjük játszani is. Óriási elismerésnek tartom azt is, hogy a kecskeméti Katona József Színház meghívására Csiky Gergely:Kaviár-ját 2019-ben a kamaraszínházban telt ház előtt adtuk elő. Azóta is gyakran kérdezik, hogy mikor megyünk legközelebb. Ami most abszolút új és nagyon nagy elismerés számunkra, hogy május 31-ig összesen hat vidéki helyszínre visszük el a tavalyi szilveszteri komédiát a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat jóvoltából. Páhira, Sükösdre, Dusnokra, Borotára, Kunadacsra és Tataházára is. Szóval azt hiszem, hogy legújabb darabunk, a Család ellen nincs orvosság is belép a TOP-listás előadásaink közé.
Kik alkotják most a társulatot, hogyan alakult a szereposztás?
A társulat tagságában mindig van fluktuáció, hiszen a fiatalok elmennek tanulni, kiröppennek ebből a fészekből, vagy vidéken alapítanak családot. Nagyon sokan átélhették már a világot jelentő deszkák sikerét. Mihály Szilvia tanárnő, Ambrus Tamás tanár úr, Grünwaldné Takács Aranka, Turán Istvánné Margó a könyvtár igazgató, de jó szívvel gondolok Ádám Gergőre, Szilágyi Mikire, Forczek Ákosra, Csővári Nórira, és még hosszan sorolhatnám a neveket bizonyára. 2019-ben a soltvadkerti Medveczki Jánosé volt a főszerep, de nyilván minden évben más-más, sőt általában több főszereplősek a darabok azt mondhatom. A társulat minden tagja értékes erőt és tehetséget képvisel, így tavaly is komoly feladatot vállalt Hunyadi Edit, Répási Imre, Sinkó Natália, a most debütáló Szappanos Tamás, illetve Szemkeő Péter, Györk Ernő, Bobek Tamás, Suba Sándor, Bácsi Csaba, Bácsiné Raffai Melinda, Kovács Márti. A díszletet tavaly Gyalog Attila készítette Hunyadi Tibor segítségével, míg technikusunk, mint mindig, Polgár Tamás. Vagy ha helyettesíteni kell, akkor Markó Csabi. Szeretném kiemelni Kunhegyesi Feró barátunk nevét, aki a díszleteinket festi általában, és hát melyik társulat az, aki elmondhatja magáról, hogy Megyei Prima Díjas festőművész díszlettervező segíti a munkáját? Mivel idén egy modern darabot adtunk elő, nem volt ilyen jellegű díszletigény, de a jövőben mindenképpen számítunk Feró és csapata munkájára is, hiszen a technikai stáb éppen úgy tagja a társulatnak. Mint ahogyan azok is, akik tavaly nem szerepeltek különböző oknál fogva, de ismeri, szereti őket a közönség korábbi szerepekből és továbbra is számítunk rájuk. Ők Csővári Zsombor, Györk Tamás, Csatai Gábor, Sutus Anna, Kiss Gábor, és nagyon büszkék vagyunk arra is, hogy van két színi növendékünk is Szappanos Emese és Pásztor Máté személyében.
Sokan állnak támogatásukkal mellétek…
Fantasztikus támogatóink és barátaink vannak. Nagyon sokat köszönhetünk Udvardi Zoltán vállalkozónak, aki minden vidéki fellépésünk alkalmával gépjárművet biztosít a díszleteink szállítására. De sokat segít Szentpéteri Attila borász, aki évek óta az előadások szünetében borkóstolót tart, Prepszent István régiségkerekedő, a páhi Wald-Trans Kft., Ba Irén kertészete, a Kőrös – Blank Kft., a soltvadkerti Huf-Bau Akker áruház és mellettünk áll a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum teljes kollektívája, a művelődési ház munkatársai, és hálásak vagyunk a médiának, a Kiskőrös TV-nek, a Kiskőrösi Híreknek, a Baon.hu-nak, a Petőfi Népének, a Kalo Rádiónak, a Gong Rádiónak és természetesen köszönöm a VIRA.HU folyamatos figyelmét is. Nem maradhatnak ki a köszönetből fotósaink Subáné Kiss Kriszta és Hidas Zsani sem.
A lista persze korántsem teljes, hiszen az évek, évtizedek alatt nagyon sok szponzorunk volt. Ezúton és szeretném kifejezni hálánkat és köszönetünket nekik és mindenkinek, aki közvetve, vagy közvetlenül hozzájárul a sikereinkhez.
Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?
Azt, hogy az idén mit adunk elő, még magam sem tudom, de hamarosan elkezdem keresni a megfelelő színdarabot. Egy biztos, mégpedig az, hogy 2023-ban a „Petőfi 200 Emlékév”-re mindenképpen méltó darabbal szeretnénk készülni. Azt büszkén és nagy tisztelettel mondhatom, hogy közönségünk végtelenül hálás. Erre tökéletes bizonyíték az, hogy már évek óta, szeptemberben elfogynak a jegyek az előadásainkra, amikor mi még talán azt sem tudjuk mit adunk elő az adott év végén. Úgy gondolom, hogy a Család ellen nincs orvosság színdarabunk egy nagyon merész választás volt, de amatőr világunkhoz képest, a maximumot próbáltuk kihozni belőle. Játékunk, előadásaink meghatározó és állandó kelléke a szeretet. És ebben a szeretetben minden benne van: az irodalom, a színház, a közönség, a művészet, valamint egymás tisztelete és szeretete is. Én elsősorban közösségfejlesztőnek tartom magam, és hiszem, hogy ebben a közösségben hatalmas erő van. Úgy gondolom, hogy a mi kis csapatunk a város kulturális életének egyik zászlóvivője. Generációkat fogunk össze, ami nagy értéknek számít manapság, ugyanakkor felelősség és feladat is egyben ennek a gondozása, átörökítése. És hát akkor megosztom veled és az olvasókkal egy régóta dédelgetett tervemet is! Nagyon szeretném megnyitni kapuinkat a fiatalok irányába, kell az utánpótlás, és jó lenne megmutatni a játék örömét, gazdagságát, önkifejezési lehetőségeit. Ennek kiváló apropója lett, hogy nemrégiben láttam egy szenzációs ifjúsági darabot Baján, ami az úttörő mozgalmat dolgozta fel. Előadásuk annyira nagyszerű volt, hogy a történet mondanivalóját még az is megértette, aki ennek a „világnak” már nem volt a részese. Baján egy remek amatőr ifjúsági színház működik egy profi művész-vezető irányításával, akit akkor rögtön megkerestem, hogy felhatalmazást kérjek a téma feldolgozására. Ehhez képest óriási meglepetés és bizalom volt számomra, hogy Ottmár Attila programigazgató elküldte nekem a teljes forgatókönyvet, a zenei alapot is, további felhasználásra. Abban bízom, hogy ezzel a zenés darabbal nagyon könnyen meg lehet majd szólítani a fiatalokat. Elsősorban középiskolásokat szeretnék toborozni tavaszra és természetesen a társulat jelenlegi tagjaival együttesen színre vinni a „Mint a mókus…” című zenés darabot. Hogy mikor, azt még nem tudom pontosan, nem kizárt, hogy csak jövő ősszel tud realizálódni a premier. A Szilveszter Társulat neve ma már nívót jelent ebben a műfajban. Büszkeség és megtiszteltetés számunkra, hogy 2013-ban, városunk Kiskőrös Kultúrájáért kitüntetéssel ismerte el munkánkat. Arra törekszünk, hogy a magunk által felállított mércét mindig felfelé toljuk egy kicsit, soha nem feledve azt az alázatot és szolgálatot, ami nélkül nincs hiteles játék, nincs sikeres előadás.
Köszönjük a képválogatást Supka Évának! A fotók egy részét Subáné Kiss Krisztina készítette.
Kutyifa Icu
Fotógaléria:
