Még júniusban döntöttek a kiskőrösi képviselők arról, hogy az önkormányzat megvásárolja a Kunság-Média Nonprofit Kft-t Csányi József ügyvezetőtől. A testületi ülésen Domonyi László polgármester kifejezte abbeli meggyőződését, hogy a lakosság tájékoztatása rendkívül fontos ügy. A szándék nem volt rejtett: már az alakuló ülésen nyilvánvalóvá tette Szedmák Tamás alpolgármester, hogy többek között a helyi tömegtájékoztatást is szeretnék fellendíteni az elkövetkező időszakban. De hogyan alakult ki, miképpen indult el a Kunság Rádió Kiskőrösön? Csányi József, volt ügyvezetőt kérdeztük az indulásról, a kezdeti nehézségekről, politikai befolyásolásról és a rádió eladásáról.
Hogyan alakult ki önben a gondolat, hogy rádiózásba kezd?
A kisebbik fiamat a tenisz miatt Csongrádra írattuk be iskolába, mivel ott nagyon jó teniszélet folyt. A média csodálatos módon innen kezdődött. Egyik hétvégén nem jött haza, mert teniszversenye volt. Ott találkoztam a szegedi Rádió 88-nak egy munkatársával, Pleskonics Andrással, aki éppen a sporteseményről tudósított. Beszélgetésünk során kiderült, hogy szívesen vállalnak eseti rádiózást. Beszélgettünk, és elterveztük, hogy Kiskőrösre is elhozzuk ezt a lehetőséget. Röviden így indult el ideiglenes jelleggel 1994 tájékán. Abban az időben rózsaszín köd telepedett a városra, mikor megszólalt a kiskőrösi rádió. A gyakorlatban azt jelentette, hogy 3 vagy 5 napos rádiózásokat csináltunk körülbelül 2 havonta.
Lendületes, jó kis rádióműsorok mentek, s az a tudat, hogy Kiskőrösről szól kiskőrösieknek ez rózsaszín ködöt, eufórikus állapotot idézett elő. Abban az időben mások voltak a rádiózási szokások. A vállalkozók is magukénak érezték és segítették a rádiózást, mivel éltek a reklámozás adta lehetőségekkel. Ezekből a bevételekből tudtuk kifizetni az időszaki rádiózást. Ami nagy pénzeket jelentett abban az időszakban: 3 nap 360 ezer forintba, míg az 5 napos 550 ezer forintba került, mindez 1994-ben. Nagyon húzós volt már akkor is, de azt a felfokozott hangulatot tekintve úgy tűnt, megérte.
Hogyan álltak át az ideiglenesből az állandóra?
Mikor már jó pár ilyen adáson túl voltunk, akkor úgy gondoltam, hogy megpróbálunk saját lábunkra állni. Első lépésként megszerveztük a műsorkészítő- és vezető tanfolyamot, ahová neves oktatókat hívtunk meg, mint például Berényi Attilát vagy Zanati Zsófiát. Ők a szakmában nagy neveknek számítottak. Az oktatás színvonalas és ingyenes volt, a képzést én fizettem. Elmondható, hogy a város értelmiségét is megmozgatta, körülbelül 30-an jelentek meg a Pátria kistermében. Legfőbb szándék az volt, hogy meg kellett tanítani azokat a dolgokat, amiket egy rádiós műsorvezető-szerkesztőnek szükséges tudnia. A magasan kvalifikált résztvevők nagy része ezt az akadályt jól vette. Nagyon jól képzett rádió műsorvezetők és szerkesztők lettek belőlük, akik közül sokan hasznosították az ott megszerzett tudást.
Tehát így készültünk arra, hogy egyszer csak állandó rádió lesz.
Nem volt egyszerű az állandó rádió indulása. Első pályázatunkat 1996-ban adtuk be. Biztosan naiv voltam, de számomra akkor derült ki, hogy a politika mozgatja ezt a döntési mechanizmust. Akkor a szocialisták voltak kormányon így első körben nem mi, hanem az úgynevezett Fresh Rádió nyert. Így átmenetileg rádió nélkül maradtunk.
2000-ben az egyik országgyűlési képviselő megkeresésének eleget téve újra megpályáztuk a frekvenciát, és csodák csodájára nyertünk. Így 2000. szeptember 1-től megszólalt a Kunság Rádió névre hallgató, 91.7 mhz-en működő adó. Akkoriban kereskedelmi rádióként működött, teljesen élőben ment reggel 6-tól este 10-ig.
Úgy gondolom, hogy az infrastruktúra kiépítése is komoly feladat lehetett. Ebben is segítette a már említett Rádió 88 csapata?
Az a szegedi csapat eltávolodott tőlem időközben. Az első beadott pályázat során kiderült, hogy a konkurenseink voltak. Fúrtak minket a pályázaton, hiszen magukénak szerették volna Kiskőröst.
Kialakult egy kis helyi médiaháború?
Hogyne. Megszakítottam minden kapcsolatot velük, bár el kell ismernem, hogy ők voltak a legjobban felkapott csapat, hiszen kiváló minőségű munkát végeztek. Annyit sikerült elérni, hogy ha mi nem, ők se nyerjenek. Egy másik szegedi csapat segített önzetlenül és barátilag minket.
Közben szakértőket kerestem fel, így Szekeres Kálmánt hívtam ide főszerkesztőnek Kiskunhalasról. Ő már korábban is rádiózott, tehát gyakorlati tudás birtokában volt. Kerestünk mindenre megfelelő szakembert, aki tanácsot tudott adni. Példának okáért: milyen keverőpultot szerezzünk be, milyen antennát telepítsünk, mi kell még az adóhoz és az adó mellé. Tehát voltak feladatok, amiket le kellett küzdenünk. De megtaláltuk az utat mindig a megfelelő emberhez. Végül összeállt minden és megszólalt a Kunság Rádió. Ez jó érzés volt.
Jellegét tekintve kereskedelmi rádióként indult?
Igen, de később újabb politikai döntés született az esetünkben és a kereskedelmi jelleget el kellett hagynunk. Bizonyos pályázati pénzeket már nem tudtunk megnyerni, így közműsor-szolgáltatóvá váltunk.
Mesélne ezen politikai döntés hátteréről?
Igen. 2002-ben lejárt a Fidesz mandátuma. Újra jöttek a szocialisták, és ezzel újra beszűkültek a pályázati keretek. A fennmaradó lehetőségeink viszont már nem tudták fenntartani ezt a médiát, ezáltal kényszerpályára kerültünk. A közműsor-szolgáltatás „zsebből” még jutott nekünk annyi pénz, hogy tudjunk dolgozni. Ezért kellett ezt meglépni.
De ettől függetlenül az évek teltével az eufórikus állapot már megkopott. Ha maradhattunk volna kereskedelmi rádió, és hasonló lendülettel készítettük volna az adásokat, akkor is egy kicsit kopott volna a hallgatottság. Később eljutottunk oda, hogy ezt az állandó és élő megszólalást leredukáltuk, mert az vitte el a sok pénzt. Meg kellett találnunk azt a módot, amivel úgymond túl tudjuk élni a nehéz időket. Ez a mai napig hasonlóan megy.
Az igényeinket a lehetőségeinkhez szabtuk, ezért alakult ki a konzervrádiózás. Bizonyos szempontból igényesebb is, hiszen a baki lehetősége gyakorlatilag megszűnt.
Június 25-én tárgyalta a képviselő-testület, hogy megvásárolja Öntől a Kunság-Média Nonprofit Kft-t. Ez a jelenség is segítette abban, hogy eladja a rádiót?
Meglehetősen szokatlan, hogy egy vállalkozó csinálja ezt, hiszen az önkormányzatnak a feladata lenne elméletileg e feladat elvégzése. Ha jól megnézzük a helyzetet, akkor látjuk, hogy minden esetben a helyi televíziót, a rádiót az önkormányzat működteti, vagy jelentős mértékben támogatja. A rádió abszolút 0 támogatást kapott, a televízióra kaptam 1.400.000 forintot évente az önkormányzattól. A feltételrendszereket nekünk kellett tehát kidolgozni, és közben mégis önkormányzati feladatot láttunk el.
Így amikor utoljára nyertük el a Művelődési Ház üzemeltetési jogát, akkor megállapodtunk Domonyi László polgármesterrel, hogy a lejártakor visszaadom az önkormányzatnak. De itt már nem csak a Művelődési Házról született döntés: átgondoltuk a rádió és a tévé sorsát is. Ekkor állapodtunk meg abban, hogy kerüljön olyan kézbe innentől, amit valójában megillet.
Kiss Tamás
Képek: Kincses Szilvi
Fotógaléria:
