Hamarosan itt a karácsony, a szeretet ünnepe. A baba első karácsonya nagy mérföldkő egy család életében, hiszen egy új, kis élet jelenléte teljesen átírhatja a szokásokat, akár új hagyományokat teremtve ezzel. Ugyanakkor egy kisgyermek érkezése, semmivel sem pótolható érzelmi töltést visz a család életébe, így az első közös karácsony a babával mindig emlékezetes.
Boldoczki Balázs és Karsay Luca két hónappal ezelőtt váltak szülővé, kisfiuk Levente világra jöttével. Balázs 18 éves koráig Kiskőrösön élt, majd onnan költözött fel Budapestre, ahol megismerkedett Lucával. A szentestét idén már hármasban ünneplik.
Milyen szokásokat hoztak otthonról? Hogyan készülnek az idei karácsonyra, immár hármasban? Többek között ezekről beszélgettem Balázzsal és Lucával.
Gyermekkorotokban hogyan ünnepeltétek a karácsonyt?
Balázs: Mindig nagyon vártam a karácsonyt, leginkább az ajándékok miatt. Szentestén, amikor megkaptuk az ajándékokat, volt olyan is, hogy annyira lekötött a játék, hogy még vacsorázni sem álltam fel. Legózni nagyon szerettem. Mivel édesapám a kiskőrösi zeneiskolában dolgozott, nálunk hagyománnyá vált, hogy a karácsonyfát körbeállva, csillagszóró és gyertyafénynél énekeltünk. Ennek a hangulata mai napig meghatározó az életemben. Akkoriban még abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a nagyszülőkkel együtt ünnepelhettünk. December 24-én délután először mindig átmentünk az anyai nagyszülőkhöz, ott is ünnepeltünk, majd onnan együtt sétáltunk át hozzánk. Mivel apai nagymamám velünk élt, ő is mindig együtt ünnepelt velünk. 25-én szintén a nagyszüleimnél ebédeltünk, míg 26-án a kecskeméti rokonokat látogattuk meg.
Luca: Mi minden szentestét négyesben töltöttünk; a szüleimmel és a húgommal, majd másnap december 25-én ünnepeltünk együtt a nagyszülőkkel. Lányok lévén, mi hamar bekapcsolódtunk a karácsonyi sütés-főzésbe, mindig mindent anyukánkkal együtt csináltunk. Egészen kicsi gyerekekként a karácsonyfa még meglepetés volt, sőt arra is emlékszem, hogy amikor már cseperedtünk, mindig azt lestük, hogy vajon hol lehetnek az ajándékok. Mai napig édesapánk felelős a fényfüzérekért és a fafaragásért, míg mi lányok sütöttünk, főztünk, takarítottunk. Később már én díszítettem a fát, aztán az évek alatt kialakult, hogy ki mit vállal, de a mézeskalács díszítés az mindig közös program volt.
Hogyan, mennyiben változott meg mindez, amióta egy párt alkottok?
Luca: Közel fél év ismeretség után össze is költöztünk egy albérletbe, és akkor Szenteste már együtt is karácsonyoztunk kettesben. Nem utaztunk haza a szüleinkhez, csak karácsony első napján. 25-én az én szüleimhez, míg 26-án Kiskőrösre utaztunk Balázs családjához. Mivel anyukámtól nagyon sok mindent ellestem, ezért a háztartás vezetése nekem már nem volt nagy újdonság. A menüt együtt, közösen találtuk ki, amit aztán én készítettem el. Az élő fenyőfához ragaszkodunk, számunkra ez fontos.Díszíteni közösen szoktunk.
Balázs: 4 évvel ezelőtt először töltöttem a Szentestét a szüleim nélkül. Nekem ez egy teljesen új és szokatlan helyzet volt, több mint 30 év után. Az első alkalomra nagyon sokat készültünk, mert szükség volt vadiúj díszekre az új háztartás miatt. Mindent a nulláról építettünk fel. Nagyon szeretem a letisztult, harmonikus dolgokat, ezért eredetileg kétféle színű díszeket vásároltunk. Újabban viszont már egyre változatosabban néznek ki a karácsonyfáink, mivel azokat a díszeket is rátesszük, amiket ajándékba kapunk. Így legalább nem tudjuk megunni, illetve a fényekkel is lehet variálni sok estben. De nem nagyon szoktuk túlspilázni a dolgot.
Az ünnepi menüről is elmondható ugyanez, vagy annak megadjátok a módját?
Luca: Újabban a lazac az, ami a karácsonyi menü elengedhetetlen része, azonban mostanában már hétköznap is esszük. Tavaly viszont nehézséget okozott a beszerzése. Az, hogy idén mi lesz a menü még nem tudjuk, ezt általában utolsó pillanatra szoktuk hagyni. Igyekszem újításokon is gondolkodni. Azonban most, hogy megszületett a kisfiunk, anyukám hoz majd nekünk ételt, mivel néhány utcára laknak csak tőlünk.
Balázs: Maga az étel része nem különleges, nem ragaszkodunk tradicionális dolgokhoz, de azért megadjuk a módját. Itt arra gondolok, hogy gyertyát gyújtunk, kapcsolunk zenét. Így kell elképzelni. Személy szerint jómagam nagyon figyelek arra, hogy ne egyem túl magam. Mivel egész évben finomakat eszünk, így végképp nem célom, hogy dőzsöljek.
Most, hogy szülők lettetek, hogyan képzelitek el az első karácsonyt?
Luca: Számunkra ez egy nagyon tartalmas év volt. Februárban fogant meg a Levi, majd márciusban jöttek a szigorítások. Akkoriban itthonról dolgoztunk együtt, közben felújítottunk, és idén még költöztünk is. Sokak számára megrázó lehetett 2020, azonban mi nagyon sok csodát átéltünk ebben az évben. Idén karácsonykor, elsősorban a kisfiunkon van a hangsúly. Igyekszünk igazodni hozzá mindenben, hogy ne boruljon fel a napi rutin. Az ajándékötleteket általában előre leegyeztetjük a családtagokkal, hogy nehogy csalódás legyen a vége. A vírus miatt nagyon körültekintően szervezzük meg a családi ünnepet.
Balázs: A home office kapcsán nagyon kényelmes életet tudtunk élni, hiszen egy csomó időt megspóroltunk az utazással, rugalmasabban tudtunk bánni az időnkkel. Luca várandóssága is nyugodalmasabb volt, azonban sok mindent egyedül kellett megoldania, megélnie, mert nem mindenhova kísérhettem el a vírus miatt. A szülés után kórházban sem maradhattam ott, hiszen látogatási tilalom volt. Azonban amióta itthon vannak, azóta a lehető legtöbb időt velük töltöm.
Mennyire prioritás nálatok az ajándékozás?
Balázs: Nekem nem az ajándékozás a szeretetnyelvem. Nálunk a karácsonyi ajándékozás inkább csak jelképes, ugyanakkor próbálunk kisebb-nagyobb meglepetéseket szerezni. A minőségi együtt töltött idő sokkal fontosabb számomra. Ezért is van az, hogy mi akár évközben is elutazunk a világ másik felére, vagy egy átlagos hétköznap étteremben vacsorázunk – ahogyan kedvünk tartja.
Luca: Fontos, hogy megmaradjon kettőnk között az ajándékozás, de a családdal már egyre inkább igyekszünk leépíteni ezt az ajándékmániát.
Mit üzennétek a többi kisgyermekes családnak az ünnepek közeledtével?
Balázs: Az első két hét alapvetően nagyon küzdelmes volt, mert rengeteg mindenben változott meg az életünk. Ezt meg kellett szoknunk, illetve bele is kellett tanulnunk. Mindenki úgy ünnepelje a karácsonyt, ahogy neki és családjának a legjobb! Érezzék jól magukat, hisz csak ez számít.
Luca: Azt üzenem a többi kisbabás párnak, hogy felejtsék el egy időre az eddigi szokások teljes megtartását, és spóroljanak az energiájukkal. Karácsony minden évben van, viszont kisbabája csak néhány alkalommal születik egy életben a pároknak. Egy ilyen pici emberke még nehezen alkalmazkodik a rendhagyó történésekhez, akkor érzi biztonságban magát, ha nyugalom és szeretet veszi körül. A jelenlegi egészségügyi helyzetben pláne okosabb minimalizálni a látogatókat és ennek az időtartamát is, inkább a babával törődjenek. Mi is ezt fogjuk tenni.
