Nemrégiben jelent meg Kothencz Henrietta legújabb felnőtt regénye, mely 208 oldalon meséli el két lelkes fiatal életét, miután vidékre költöznek. Az Ablak egy drámai elemekkel tűzdelt, thriller hangulatú, múlt és jelen világát felvillantó, pici romantikával, és sok-sok izgalommal megfűszerezett kalandregény. A történetben összemosódik a valóság és a képzelet, hogy általa a múlt befolyásolja a jelent.
A szerzővel beszélgettem.
Ezúttal mi ihletett meg?
Még kint éltem a tanyán, amikor egy balzsamos-színes őszi napon ablakpucolásra kényszerítettem magam ahelyett, hogy lovagoltam volna a színpompás akác, és nyárfa ligetekkel tarkított szőlősorok között. A langyos melegtől elbambulva automatán fényesítettem a gombóccá összegyűrt újságpapírokkal az osztott ablaküvegeket, és amikor visszazártam a táblákat, ahogy ráfordítottam a régies kallantyút, egy pillanatra kibámultam a tiszta üvegen keresztül a tanyát körülvevő tájra. Nem tudom, hogy a képzeletem, vagy a fények játéka csapott-e be, de egy pillanatra, mintha a múltba tekintettem volna vissza. A furcsa érzéstől szinte zsibbasztó elektromosság futott végig a gerincemen. Csak álltam ott az ablaknál, és zavarodottan néztem kifelé, miközben egy múltat, és jelent összemosó történet kezdett kibontakozni az agyamban… Kábán leültem a fotelba, az ölembe vettem a laptopomat, és elkezdtem “írni”.
Hogyan született ez a regény?
Amikor írásra adtam a fejem rájöttem, hogy ez nekem nagyon tetszik, és egyre jobban beleszeretek. Ezért elkezdtem dédelgetni magamban egy álmot, hogy egyszer talán igazi író lehetek. Ha az embernek túl nagy a fantáziája, az egyszerre áldás és átok. Csodálatos dolog, hogy a megfigyeléseimet, érzéseimet, gondolataimat papírra tudom vetni, az élményeimből történeteket tudok kanyarintani, mesélni tudok gyereknek, felnőttnek. Ezen kívül vágyom arra, hogy a mindennapok szürkeségébe egy kis színt lopjak, megmutassak olyan csodákat amik mellett egyébként elrohannátok, vagy arra a kis időre, amíg olvastok melegséggel töltsem fel a lelketeket, és egy picit elfeledtessem veletek a gondjaitokat. De árnyoldala is van az írói lelkületnek. Gyakran ruházok fel embereket nem létező pozitív tulajdonságokkal, felerősítem a jó cselekedeteiket, hogy eltakarjam a hibáikat. Lehet, hogy naív vagyok. Bár én szeretném hinni, hogy csak jóhiszemű. De egy jó írónak minden nehézséggel meg kell küzdenie. Így én ezekből az élményeimből formálom meg a negatív szereplőimet. Már közel 10 éve tologattam a fiókban egy kéziratot, amit éveken keresztül dédelgettem, nevelgettem, formálgattam, mire olyan lett, amilyet szerettem volna. Így született meg a regény, amihez hasonlót a “Lóháton negyven felett” oldalamon megjelenő írásaimból már sokan ismerhetnek, de mégis egy kicsit más, mint az eddigiek. Természetesen itt is szerepelnek a lovak, – mert nélkülük nem élet, az élet – de nem ők a főszereplők. Ez az írásom sem nélkülözi a humort, de itt nem ez a fő motívum. Most egy másik oldalammal ismerkedhet meg az, akinek sikerül felcsigáznom az érdeklődését.
Ez a könyv már saját kiadásban jelent meg. Miért döntöttél így?
A kezdet kezdetén azt hittem, hogy csak megírom amit kitalálok, elküldöm egy kiadónak, és a többi már az ő dolguk, én pedig léphetek tovább, és gépelhetem a következő regényemet. Aztán ahogy mondják, „belelógott a bilibe a kezem, és felébredtem”. Kis hazánkban rengeteg tehetséges ember van és még, ha közéjük tartozol, akkor is nagyon nehéz érvényesülni. A kiadók szó szerint turkálnak a jobbnál-jobb regényekben, így mondhatni egyáltalán nem íróbarát az üzletpolitikájuk. Miután sikeresen belefutottam egy-két jól irányzott pofonba, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, amit csak tudok, megoldok egyedül. Hát mit mondjak, jó nagy fába sikerült vágnom a fejszémet. Miután Németh -Fülöp Beáta lektor és korrektor kielemezte a munkám és felhívta a figyelmem az esetleges hibákra, én cirka tizedszerre írtam át a „kész” regényt. Ezután jöhetett a borítótervezés. Ámann Tünde grafikus már izgatottan várta az anyagot, amihez helyszín, modell, és fotós is kellett. Némi kutatás után rátaláltam Tabdi faluban a Dankó Pista Villára, ami tökéletesen testesítette meg a regényben szereplő kor és hely hangulatát. Barátnőm, Vancsuráné László Erzsébet teljes átéléssel személyesítette meg az egyik szereplő modelljét, és a már korábbi munkánkból is ismert tehetséges fotóművész barátnőm Subáné Kiss Krisztina készítette el a képeket, – hogy kedvemre válogathassak – a borítótervhez. Bevallom a könyvkészítésnek ezt a részét ugyanannyira élveztem, mint az írást. Ezek után már a nyomdáé volt a főszerep. A tördelést, szerkesztést, nyomtatást a Druk-ker Kft. végezte. Mint mindig, most is sok lelkes, és tehetséges embernek tartozom köszönettel.
Miről szól a történet?
Két lelkes fiatal, miután összeházasodnak, vidéken akarnak új életet kezdeni. Az állatorvos Éva, és mérnök férje Tamás, lótenyésztésbe kezdenek az általuk felújított majorban. Az idilli környezet tökéletes választásnak bizonyul a megélhetéshez, és a családalapításhoz. Szép jövő áll előttük…
Vagy mégsem?
Tamás egy távoli nagyvárosban kap munkát, mikor kiderül, hogy a fiatal pár gyermekáldás elé néz. Közben a major nyugalmát furcsa események, és jelenségek zavarják meg.Nem tudni, hogy a terhessége, az elszigeteltség, vagy a magány érzése kuszálja-e össze a fiatal és életvidám Évát? A valóság, vagy képzelgés szivárog-e be kéretlenül az életükbe? És, hogy a múlt befolyásolhatja-e a jelent?
Részlet az ABLAK című regényből:
Az előszobából halk neszezést hallott, majd egyre erősödő morgást. A kutyák. Nyilallt belé a felismerés. Hát persze. Ő engedte be őket. De mi bajuk lehet? Mit éreznek? Erőtlenül kikiabált:
– Van ott valaki?
Erre az ebek erősebb morgása és Rózsa panaszos nyüszítése volt a válasz. Éva valami fegyver után kutatott a tekintetével. A kandalló mellé volt támasztva a piszkafa. Csendesen odalopózott és jól megmarkolta. Lábujjhegyen ment szobáról-szobára az előszobaajtóhoz. Fülét a hideg fára tapasztotta és hallgatózott. De csak a kutyák neszeztek. Egy mozdulattal feltépte az ajtót és kilépett a félhomályos előszobába. A ház őrzői hangos csaholással fogadták. Éva kalapáló szívvel guggolt le melléjük és halk szavakkal, simogatással próbálta lecsillapítani őket. Az állatok társaságától felbátorodva végigkutatta a házat, de sem embert, sem betörésre utaló nyomokat nem talált. A stressztől és a fejére mért ütéstől kábán feküdt végig az ágyon és azonnal mély álomba zuhant. A Foxi merészen felugrott mellé és a lábához kucorodott. A két nagy egymáshoz közel az ágy előtt heveredett le. Egyik sem aludt el. Csendben hallgatóztak és vártak… Megint a Foxi volt a legéberebb. Ő hallotta meg először a zajt. Ínyét kivillantva, halk morgással jelzett társainak. Bandita lassan támadó állást vett fel és a tarkóján égnek meredt a szőr. A mellette fekvő Komondor ugrásra készen, megfeszülő izmokkal várt. Lassan összehangoltan mozdultak. Védelmezőn félkörívben rendeződtek el a lány körül. Mindegyik az ablakot nézte meredten. Évát felriasztotta a morgás. Pár másodpercig nem tudta, hogy hol van. De nem volt ideje sokat töprengeni. Érezte a kutyákból áradó feszültséget. Mindegyik az ablakot nézte és várakozón fülelt. Már ő is hallotta. Egy férfi és egy nő beszélgettek az ablak alatt. Éva először nem értette, hogy mit mondanak. Furcsán régiesen hatott a beszédük. Hanglejtésük valahogy lágy volt. Semmi fenyegető érzést nem keltettek. Éva mégis megmagyarázhatatlan félelmet érzett.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, az írónőtől is megrendelheted a könyvet (névre szólóan dedikálva), de kapható a kiskőrösi Csepi Könyvesboltban, illetve előrendelhető a Líránál is.
Hálásan köszönjük Heninek, hogy egy dedikált példánnyal minket is megajándékozott.
Kiemelt kép: SiKK Fotó és Média
