2013-ban cigája törzstenyésztőként kezdett el juhokkal foglalkozni a soltvadkerti származású ifj. Molnár Béla, aki édesapjától is sokat tanult a szakmáról. Három gyermeküket közösen nevelik feleségével: Helgával, akik szintén szeretettel gondozzák az állatokat. Az elmúlt közel egy évtized alatt voltak nehezebb időszakok is vállalkozásában, azonban ma már csak saját tenyésztésű juhokkal foglalkozik. 2021-ben több díjat is elnyert. A hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági Napokon merinó jerke csoportja, míg Kaposváron az Állattenyésztési Napokon cigája anyacsoportja ért el 3. helyezést.
Beszélgetés ifj. Molnár Bélával.
Gyakran vesztek részt versenyeken? 2021-ben milyen csoportokkal és hol indultatok?
Minden tavasszal, májusban van a nyitókiállítás Hódmezővásárhelyen, míg augusztusban Debrecen, majd szeptemberben Kaposvár zárja a sort. A pandémia miatt azonban ez az egész összetolódott, illetve minden második páratlan évben van az OMÉK megrendezve Pesten. Idén a vadászati kiállítás miatt ez is átszervezésre került, emiatt sokkal nehezebb és élesebb volt a verseny, hiszen minden egyes kiállításra külön csoportokat kellett összerakni, mert állategészségügyi szempontból ez nem volt megoldott. Ezáltal az egész sokkal nagyobb kihívás volt. Számunkra ez a kiállítás egy kicsit ünnep is, illetve olyan szakmai diskurzus, amire többnyire csak ilyenkor van lehetőségünk. Ezáltal, hogy külön csoportokat kellett összerakni és felkészíteni, sokkal nagyobb munka, ugyanakkor minden szakmabeli nagyon várta már a hódmezővásárhelyi versenyt, hiszen mind közül az a legnagyobb. Ezért is volt számomra hatalmas öröm a vásárhelyi díj, mert nagyon erős volt a mezőny.
Tudni kell rólam, hogy én cigája törzstenyésztőként kezdtem 2013-ban, majd 6 hónappal később a magyar merinót is idehoztam törzsbe mellé, de valamilyen oknál fogva a cigája egy kicsit mindig közelebb áll hozzám. Merinó csoporttal most indultam másodjára. Nagy öröm volt, hogy ez a csoport díjat hozott nekem, mert látva a mezőnyt, nagyon erős volt. Úgy volt, hogy az OMÉK-ra is megyünk, de oda mégsem, mert az ügyvezetés úgy döntött, hogy nem lesz az őshonos udvarban cigája. Mivel ezek az állatok már elő voltak készítve kiállításra, ezért többen is javasolták nekem, hogy menjünk el Kaposvárra velük. Ott viszont ők hoztak egy harmadik díjat. A merinóim azonban ott lecsúsztak a helyezésről. Itt úgy áll össze a verseny, hogy vannak boxok, melyekbe a tenyésztők három-öt állatot visznek. Van egy független bírálóbizottság, akik egyesével pontozzák az állatokat és a végén ez a pontozási lap ki van rakva, mely bárki számára megtekinthető. A lapon szereplő összesítés alapján kapja meg a helyezést az állat, vagy a csoport. Minden egyes fajtából szoktak fajtagyőztest hirdetni. Ami nagy öröm volt számomra Kaposváron, az az, hogy merinó csoportom az egyik nagynevű Bács-Kiskun megyei tenyésztő állataival volt versenyben. Úgy gondolom, legalábbis számomra, ez is felér egy díjjal.
Milyen szempontok szerint bírálják az állatokat?
Van egy fajtaleírásunk, mely tartalmazza az adott fajtára levetítve: a gyapjú benőttség, gyapjúfinomság mértékét, hogy a bunda meddig van lenőve, illetve a lábszáron a gyapjú, milyen húsformát mutat az állat, stb. A versenyek alkalmával egy háromtagú bírálóbizottságot jelölnek ki, akik pontozzák az állatokat. Magyarországon 27 juhfajta van törzskönyvi nyilvántartásba véve, mely eloszlik hústípus, őshonos, és merinó fajtacsoportra. Mi csak Magyarországon tenyésztett állatokat tenyészthetünk, nem hozhatunk be külföldről apaállatot. Tenyésztési program szerint tenyésztünk, ezért úgy kell pörgetnünk a vérvonalakat, hogy ne alakuljon ki beltenyésztettség, és a fajtát fent tudjuk tartani. Itt a fajtaleírás ezért is fontos. Persze vannak kizáró okok is. A szabályzatban leírtakat pedig kötelességünk betartani. A bírálati szempontoknál is ez alapján teszik rá a végleges döntést az adott csoportra. Van egy 100 pontos bírálati rendszer, amiben ők pontoznak. Azok az állatok, amelyek bekerülnek egy-egy ilyen versenybe, ott már mind 95 pont körül van. Tehát itt már csak nagyon apró különbségek számítanak, sokukat például a szállítás, vagy az új helyszín is megvisel, melyek miatt pontlevonás járhat. Nagyon sok apró összetevőből áll a siker. De tulajdonképpen ez benne a kihívás, hogy ki mit tud kihozni az állataiból.
Ti hogyan készítitek fel az állataitokat? Mesélnél egy kicsit a folyamatról?
Kiállítási szabályzatunk leírja, hogy 8 hónap a minimum korhatár, amikor egy nőivart el lehet vinni versenyeztetni, különben nem bírálható. Az állattal kivételezni sem nagyon szabad, hisz a juh egy társas élőlény, a falkaszellem uralkodik benne. Csak akkor kezdünk el készülni a versenyre, ha már tudjuk a kiállítás időpontját. A Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség úgy tevődik össze, hogy van egy ügyvezetőnk, egy régióvezetőnk, illetve ez instruktorunk, akinek a szavára sokat adunk, hiszen ő bírálja le az összes állatunk. Az ő bírálata nélkül nincs se tenyészkosunk, se jerkénk. Amikor megvan a kiállítás időpontja, ahova nevezni szeretnék, akkor szólok a régióvezetőmnek, akivel együtt nézzük át az adott évfolyamon a jerkéket, vagy anyákat, hogy mit tudunk kiszedni. Ez is két 30-as csapat volt, ahonnan ez a két box-nyi állat ki volt véve, de kell tartalékállat is, ezért általában 5-5 állatot választunk ki és ettől kezdve foglalkozunk velük külön. Ez azt jelenti, hogy kevesebbet vannak kint a legelőn, zömében bent etetjük, pátyolgatjuk, illetve kézhez szoktatjuk az állatot. A kiállítás időpontja előtt általában egy hónappal leadjuk az állatok jelentkezését fülszám szerint, majd érkezik az e-mail, hogy mikor szállíthatjuk be az állatokat. A mosás egy igazán sarkalatos pontja az egésznek. Erre mondja édesapán, aki szintén a szakmában van, hogy: „Fiam ez már nem az az állat, ami.” Ugyanis egy kiállítási minőséget agyon kell takarítani. Minimum egy órahossza egy állat mosása. Ilyenkor igazítunk a gyapjún és az állat körmein is. Megtörténik a beszállítás, másnap meg a független bírálat, majd jön a nagyközönség és a következő nap a fajtaösszevetés. Ilyenkor érdemes őket jól átsimogatni. Egy kedves ismerősöm tanácsára fogadtam meg ezt, amit azóta is szigorúan betartok. A kiállítást követően 3 hetes karantén vár az állatokra. Szóval egy-egy ilyen kiállítással eszméletlenül sok munka van, ugyanakkor a mindennek a varázsa egészen elképesztő. Az itt elhangzó szakmai beszélgetéseknek is nagyszerű építő hatása van.
Mindezt hogyan viselik az állatok?
Már a mosás és a szállítás is nagy stresszel jár az állatok számára. Egy juh életében többször is lehet ilyen verseny. Ezt az adott kiállítás dátuma határozza meg. Mivel itt szabályok szerint játszunk, érdemes kiszámolni, hogy milyen feladatot mikorra kell beütemezni a verseny előtt. Hozzáértő, de idegen személy eteti az állatot. Ez az állatoknak idegen. Otthon kivételeznek velük, majd bekerülnek egy idegen helyre. Maga az út is hosszú. Ez is stressz. A legelső 2015-ös kiállításom, OMÉK-om nagyon mélyen bennem maradt. Emlékszem, reggel megetették az állatokat, aztán csak este engedtek be minket pakolni, és amikor a box-ok mellett megjelentek az állatok gazdái, a juhok egyszerre kezdtek el ordítani. Véleményem szerint, talán a hazafelé vezető út a legstresszesebb, mivel általában minden kiállításról csak éjszaka tudunk elindulni. De volt olyan is, hogy a verseny másnapján nem ismert meg minket a birka.
Legutóbb milyen eredményeket sikerült elérnetek? Számodra mit jelentenek ezek a díjak?
A hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági Napokon lett 3. díjas a merinó jerke csoportom, míg Kaposváron az Állattenyésztési Napokon a cigája anyacsoport szintén 3. helyezést ért el.
Nagyon jó érzéssel tölt el. Rangsorolásnak tekintem, az idősebb tenyésztők mellett. Hogy ahhoz képest, amit ők elértek, én jelen pillanatban hol tartok. Mennyit kellene még fejlődnöm. Ugyanakkor nagy kitüntetés, mert attól kezdve, hogy egy fiatal megmutatja magát egy kiállításon, már más szemmel tekintenek rá az idősebbek. Én a mosott gyapjúban tanultam meg menni. Ebben nőttem fel, csak apu idejében az olasz piacra termeltünk egy lédiget. Azáltal, hogy egy törzstenyésztő, egy tiszta vérvonal, más besorolásban van, mint egy árutermelő. Látni lehetett, hogy az, hogy termelünk nem fog menni a végtelenségig, ezért már 2012-ben eldöntöttem, hogy törzstenyésztő vonalon szeretnék elindulni. A tenyészállat sokkal több odafigyelést, papírmunkát és új feladatot jelent. Sokkal több mindennek kell megfelelnünk. Nálunk a NÉBIH mindennapos vendég. Mi itt minőséget próbálunk előállítani. Mivel én ragaszkodtam a magyar fajtákhoz, ezért a cigájába szerettem bele. Úgy gondoltam, hogy itt Soltvadkert környékén, ezeken a területeken, ami itt nekünk adott, ez a fajta lenne a legmegfelelőbb. Ezzel előre tudnék lépni. 2013 nyarán két helyről sikerült megvenni az alapot, úgy hogy növendék jerkéket vettem Nagyivánról és Kunfehértóról. Velük kezdtem, majd 2014-ben került hozzám a Szolnoki Főiskola merinóállománya. Ezzel a csapattal és alappal indultam meg. Mostanra eljutottam arra a szintre, hogy azok az állatok, amik a kezem alatt vannak, már mind saját tenyésztés. 2019-ben az árutermelőmet teljes egészében el is adtam.
Jelenleg mekkora állománnyal rendelkezel?
500 felett van a nőivar, plusz a növendékek és a kosok, amikkel dolgozok, illetve a saját tenyésztésű növendék kosok. Így, hogy édesapámnak is adott a legelője azért nagy könnyebbség, persze vannak bérleményeink is. Több személytől is hallottam már olyan gondolatokat, hogy: „Több lábon kell élni.” Én ezért ezt nem támasztanám alá egészen, mert tény és való, hogy a birkának mindig is voltak nehezebb és jobb évei, de ha végignézünk egy idősebb személy szakmai életútján, aki megmaradt a birkánál, azért az mindig megtalálta a számítását. 20-30 évvel ezelőtt a gyapjúból kiteleltették a birkát, mert akkor annyit kaptak a gyapjúért, hogy a téli takarmányszükségletet meg tudta venni a gazda az állatoknak. Ez most olyan szinten elment, hogy jelen pillanatban a gyapjú csak egy melléktermék. Nehezen találunk neki piacot. A Juh Szakmaközi Szervezet tett arra ígéretet, hogy dolgoznak ezen, azonban a jelenlegi gyapjú és takarmányárak mellett, sok, az ágazatban dolgozó ember számára felteheti az i-re a pontot, hogy szabad-e tovább csinálni. Ezért van az, hogy én a törzstenyészetben látom a jövőt. Sokkal több munka van ezzel, azonban a végén megtérül.
Hányan végzitek ezeket a feladatokat?
Mindössze ketten, míg az elletéses időszakban kapok segítséget. A családomnak is sokat köszönhetek, gyermekeim is szeretettel gondozzák az állatokat. A lehetőségekhez mérten elfogadható a gépesítés. Sokan azért is hagyták abba a juhtenyésztést, mert kevésbé gépiesíthető ág. Úgy gondolom, hogy el kell fogadni, hogy vannak olyan munkafolyamatok, melyeket nem lehet gépiesíteni, de azért formálható.
Említetted, hogy ezek a kiállítások arra is alkalmasak, hogy mások is belelássanak egy kicsit a törzstenyésztéssel kapcsolatos feladatokba. Mit javasolnál annak, aki juhtenyésztéssel szeretne foglalkozni?
Jól gondolja meg! Ez a szakma egy 24 órás embert kíván. Nálunk nincs se ünnepnap, se karácsony, ezáltal nagyon nehéz előre tervezni. A telet azért is szeretjük nagyon, hisz ilyenkor kevesebb a feladat. Ha az érdeklődőnek nincs kellő szakmai tapasztalata és háttere, akkor 15-20 állattal kezdjen, hogy ne bukjon nagyot. Az állattenyésztéshez kitartás kell, hiszen nem minden évünk sikerül egyformán. Ha nincs az emberben fanatizmus, akkor kevésbé lesz eredményes a tenyésztő. Számomra könnyebbség volt, hogy édesapámtól is sokat tanulhattam, és hogy van egy árutermelő múltam, így nem a nulláról kezdtem.
